2008. december 27., szombat

Abaújság

Abújvár honlapja ide s tova immár jó egy éve üzemel. Nemrég útjára indult e közösségi blog, az Újvári napló is. Ez alatt az idő alatt számos értékes és érdekes írás látott napvilágot ezen oldalakon.
Ám egy kicsiny falu jórészt elöregedett lakosságágának java része nem jut hozzá ezen írásokhoz, hiszen még internet kapcsolata sincsen. Ezért született meg az ötlet, hogy ki lehetne adni egy nyomtatott lapot is a honlap és a blog válogatott cikkeiből. A neve legyen mondjuk: Abaújság.
A lentebb közölt publicisztikámat is ide szántam, valamint készítettem egy listát, azokról az írásokról, melyeket bele kellene rakni az újságba. Ezek a következőek:
400 éve együtt - Fazekas István - Honlap/Egyház rovat
A hónap müemléke - Hajdú Ildikó - Honlap/Egyház rovat
Az Abaújvár Jövőjéért Egyesület története - Mestellérné Tóth Szilvia (a honlapon lévő írást dolgozta át, aktualizásta)
Abaújvár várának története - Wolf Mária írása kivonatozva
Mandur a falu utolsó tehene - Dely György - Blog
Országzászlónk története - Csuha István írása nyomán-M.J. - Blog
Szeretet nap Abaújváron - Tóth István és Viktória - Honlap/Egyház rovat
Várpiknik?..vagy akármi más! - Dely György - Honlap
Szentációs régészeti lelet - Mestellér János - Honlap
Valamint lenne egy Visszatekintő címü rovat, melyek a fontosabb események kronológiáját tartalmazná (szalma Betlehem, rszágzászló helyreállítás, pályzatok, stb.).
Én vállalnám a megszerkesztését (illetve már csinálom is :)), az egyesület pénzéből pedig lehetne fedezni a sokszorosítást, ami egyébként egy minimális összeg.
Kb 10-12 oldalas lenne, és 80-100 példány kellene készíteni, hogy jusson mindenkinek, akinek kell.
Mit szól mindehhez a nagyérdemü?

Publicisztika

Üdvözli a Kedves Olvasót
az Abaújvár Jövőjéért Egyesület lapja
az Abaújság!

Lapunk elsősorban Önhöz szól, aki kicsiny falvunk Abaújvár lakója. Önhöz, kinek ugyanúgy érdeke, mint mindenki másnak ezen a településen, hogy községünk épüljön, szépüljön, falvunk egye szebb, s jobb legyen, és egy élhető világot hagyjunk majd egyszer magunk után, itt ezen a kicsiny darabka földön, melyre Újvár vára épült egykoron. Mert ez a dolgok rendje, és ez így megy már bizony több mint egy évezrede mifelénk. Hát ne szakítsuk meg mi sem a hagyományt, bármilyen nehéznek tünik is ez a feladat.

Mert biz’ annak tünik.

Nagyot fordult ismét a világ kereke. Ami egykoron fontos volt, s meghatározó, az mára lényegtelenné vált, s mi nem számított akkor, most mindennél előbbre való. És ez nem más, mint az egyén és a közösség. Régen mindenki közösségben gondolkozott. Nem önmagára gondolt elsősorban, hanem arra, ezt hogyan kellene munkámat elvégeznem úgy, hogy az másoknak is hasznára váljon. Használjon a Termelő Szövetkezetnek, a Tanácsnak, és ha ez így lesz, akkor ez hasznára válik az országnak, az államnak, és ha jó az államnak, akkor jó a népnek is, azaz Nekem.

Ma már nem így van. Az egyén önmagát állította a középpontba. Mindent úgy cselekszik, hogy neki jó legyen. A többiek jobb esetben már csak másodlagosak, de többnyire egyáltalán nem is fontosak. Pedig a fent vázolt képlet, még most is érvényes. De ezt már csak igen kevesek látják.
Ezért is alakult meg az Abaújvár Jövőjéért Egyesület, hogy ismét a közösséget helyezze előtérbe. Célunk az, hogy átlépjünk önző kicsinyes érdekeinkön és együtt tegyünk egymásért, közösségünkért, falvunkért. És ezért tartja most kezében az Olvasó ezt az újságot, mely által a közösség a közösséghez szól.

Lapunk többnyire Abaújvár honlapján és Abaújvár közösségi blogján (internetes naplóján) az Újvári Naplón közzétett írásokat tartalmaz, rendszerez, ám tudjuk azt, hogy sokaknak nincs internet kapcsolatuk, így nem juthatnak el hozzájuk ezen írások, ezért most így, ily módon szeretnénk, hogy részesedjenek azok is, kiknek eddig erre nem volt lehetőségük.

Forgassák a lapokat olyan szeretettel, mellyel mi készítettük Önök számára őket, ily módon fizetve meg munkánk fáradalmait!

2008. december 4., csütörtök

Mandur, a falu utolsó tehene.

Erzsébet napján reggel elvitték a falu utolsó tehenét. A Molnár család apraja nagyja megkönnyezte. Az unokák azért mert szerették, a felnőttek ezért is, meg azért, hogy lezárult egy sok évtizedes korszak. Persze mi is sajnáljuk, mert nincs többé finom, frissen fejt tej.

De a faluban is lezárult egy évezredes korszak, hiszen az újvári portákon mindig ott volt a lábasjószág. Tizenöt évvel ezelőtt nem egy portán volt 3 tehén. Mikor mi idejöttünk már senkinek nem volt 3 tehene. Fogytak a gazdák,  és 11 év alatt elfogytak a tehenek.

Tudom nem nagy ügy, egy tehén nem csinál nyarat! Igaz! De bennem más gondolatokat is ébreszt.

Ló már régóta nincs a faluban, de tehén se! Fogynak a sertések is! Egyszer belőlük is levágják az utolsót, s már csak a baromfiak maradnak.

Tudom, hogy a most itt élők közül egyikönk sem éli meg!

De azért kíváncsi lennék, hogyha már csak az utolsó tyúk utolsó tojása lesz , akad-e egy Újvárról elszármazott ember aki kotlót ültet rá, vagy a szarkák martaléka lesz.

Gondolkozzunk el rajta. Érdemes!

Dely György

2008. november 27., csütörtök

Csetelünk?

Mikor leültem a géphez,nem erről akartam írni, de az elmult napok "csetelései" nem hagynak nyugodni.
Nem hagynak nyugodni, mert a honlapot nem bulvár lapnak inditották, mint ahogy a blogot sem! Külön kérése volt Főszerkesztőnknek, hogy csak szinvonalas írásokat adjunk közre! Nem irodalmi szinvonaluakra gondolt akkor, hanem arra, hogy hasznos gondolatokat, ötleteket, akár saját érzéseinket írjuk le, de semmiképen sem triviális sárdobálást, ok nélküli rágalmazást.
A cél nem a piszli-csáré egyéni ellentétek tárgyalása!
A cél az, hogy ezt az isten-hátamögötti kis falut megismertessük az országgal, hogy ötleteket, segitséget kapjunk felvirágoztatására. Hogy idevonzzuk az embereket, hogy a falu lakóinak eddigi munkáját, fáradozásait bemutassuk. Igen, van mit megmutatni, mert az utóbbi egy évben mérföldeket léptünk előre! Kezd virágozni a falu, és bárki bármit mondjon is ez a falu közösségének az érdeme! EURÓPAI FALU lettünk! Kell ehhez kommentár? Azt hiszem, hogy nem! Hát akkor viselkedjünk is európai módra!
Nem fogjuk hagyni, hogy honlapunk bulvárosodjon!

Tisztelt Falusi Katolikus! Kérem, felejtse el az előző napok "cseteléseit" és látogassa továbbra is Abaúvár honlapját és az Újvári naplót. Mint közelben lakó lehet, hogy jó ötleteket is tud adni.

Kedves csetelők! A gyors üzenetek rovata nem azt a célt szolgálja, amire használva lett! Ha szükségessé válik, megszüntetjük! Holmi ál-, művész-, meg mindeféle nevek alatt lehet felelőtlenül irni. Sajnos ezidáig csak hárman irtunk saját nevünk alatt. Lehet, hogy csak ennyien vállaljuk a felelőséget? A "névtelen " csetelők közzül kettőről biztosan tudom hogy ki Ő! Háromról biztosan tudom, hogy újvári lakos! Elárulták magukat.

Ezt már mindenkinek mindenkinek írom! Korrekt írásokat,-akár kritikákat is-, javaslatokat, ötleteket örömmel fogadunk és szivesen megjelentetjük azokat.
Ha lehet, névvel együt!
Dely György

2008. november 9., vasárnap

Engedd be a........

Ez a trianoni időkből származó mondás kezdi felvenni eredeti értelmét? Lehet, csakhogy az óta sok víz lefolyt a Hernádon!
"kiveszik a párnát is a fejünk alól, mi mégis nyugodtan alszunk" te hagyod? A magyar még mindig hagyná, mint évszázadok óta annyiszor hagyta. Nekem Aesophos meséje jut eszembe a rókáról és a hollóról! Bizony, a róka kiénekelte a holló szájából a sajtot. A holló pedig sopánkodott és várta, hogy a sült galamb a szájába repüljön! Ismerős? Mi magyarok elképesztően pesszimisták vagyunk! Mindig, mindenben és mindenkiben csak a rosszat látjuk, fel sem tételezzük, hogy tiszták a szándékaik! Ha cselekvésről van szó, nem teszünk semmit, várjuk, hogy majdcsak tesz valaki valamit.
Ezekben a falvakban, a miénkben is, az örökösök ebek harmincadjára hagyták a szülői jusst. Nagyrészük romossá vált, vagy a beköltözők tették rommá. Eladni nem volt érdemes, mert a tényleges értéknek a töredéke volt a forgalmi érték. Végre akadtak, akik változtattak ezen. Jelentősen megnőtt a forgalmi érték, tünedeznek a romok, szépül a falu. Csenyéte réme, amely komolyan fenyegette a falut, - ha nem is tűnt el – már nem jelent komoly fenyegetést.
Én nem hiszem, hogy azok, akik ingatlant vásároltak (vásárolnak) a befektetésen kívül hátsó szándékuk lenne. (A befektetett pénzük egy év alatt már megduplázódott és ez csak nőni fog, de mindannyiunk ingatlana a körülmények változása miatt ma már jócskán felértékelődött.) De nemcsak a szlovák határ mentén, hanem a román, horvát és szlovén határ mentén ugyan ez a helyzet. Ismerem azokat, akik itt vásároltak ingatlant,- néhányan tizen évvel ezelőtt – de nem hiszem, hogy a jó levegőn való pihenésen, az üdültetésen és a hiányosan ismert anyanyelv megismerésén kívül más szándékuk is lenne.
A határ túloldalán lesz vellnesz központ, megépül a Hernád híd, van és bővül az ipari park, kell a munkaerő! Itt helyben nyilvánvalóan csak néhány embernek, de 4-5 km-el távolabb soknak, csak át kell menni a Hernádon. Csak az ittenieken múlik, hogy utána mennek a munkának, vagy várnak a sült galambra és felkopik az álluk!
Nos, lehet választani! Csenyéte sorsa, vagy a szlovákiai magyarok! A félelem, a tespedés, az összeomló házak, vagy virágzó élettel teli falu! A szociális segélyből való tengődés, vagy a néhány kilométerre levő normális megélhetést nyújtó munkahely között!
Nekünk, időseknek sem mindegy a választás, de remélem, hogy vannak és lesznek fiatalok, akiknek meg végkép nem mindegy!

2008. november 6., csütörtök

Országzászlónk története

A történelem viharai Abaújvár községét sem kerülték el. A két világháború elsősorban emberáldozatokat szedett. Az I. világégés során jelentős számban vesztették életüket fiatalok, nős, és családos emberek. Hasonló nagyszámú veszteség érte a lakosságot a II. világháború alatt. Nem maradt más, mint emlékezni a háborúk halottaira, és osztozni a hozzátartozók gyászában. Ezen túlmenően az 1914-18-ban elesettek emlékére a lakosság Hősök kertjét létesített a közösség központjában lévő szövetkezeti bolt telkén.



Ahány elesettje volt a falunak, annyi fenyőfát ültettek a kertbe. A területet gondosan bekerítették, a fákat ápolták, a parciót gondozták.



Kezdeményezésre a megsérült, vagy kipusztult fák helyett az iskola udvaron ültettek újabbakat, ezzel nemcsak az idősebb korosztályt, de az iskolás gyermekeket is emlékeztették a borzalmas eseményekre. Később emlékmű létrehozását határozták el. Ez 3 lépcsős alapra épült. Az alsó részen 110*110 cm-es, a felsőn 65*65 cm-es négyzet alapú kúpos alakú faragott, és terméskőből kirakott építmény létesült. Magassága 205 cm. Tetejének középpontjától mintegy 4 méter magas rúd állt ki, melyekre a megemlékezések, és a nemzeti ünnepek alkalmából az ország zászlaját vonták fel. Így a világháborús emlékmű egyben országzászlóként is funkcionált. E néven is illették, és nevezik még ma is a falu lakói: Országzászló.

Az 1940-41-es években épült. Az építést Makláry János református kántortanító, tartalékos honvédzászlós, a leventemozgalom helyi főkapitánya kezdeményezte, melyet a teljes lakosság támogatott. A munkák szervezését és irányítását is ő végezte. Az építkezés kivitelezője, a márványtábla elhelyezője Kántor Hubert helybeli kőfaragómester volt, aki a neveket is belevéste a márványtáblába. A tereprendezési és építési munkákban a segédmunkát a levente egyesület tagjai díjtalanul biztosították. A lakók az anyagszállítási munkákban vettek részt, szintén díjtalanul. Az emlékmű felavatásán az egész lakosság részt vett.

Az építmény azonban kikezdte az idő vasfoga, a zászlórúd is korhadásnak indult, a zsászlófelvonások is megszűntek. Az 1950-es évek második felében felémerült felújításának igénye. A lakosság, és különösen a hozzátartozók részéről az a kérelem hangzott el a tanácstestület felé, hogy az építmény renoválása során kerüljenek megörökítésre a II. világháborúban elesettek nevei is. Így az addigi emléktábla kicsinek bizonyult. Az akkor még élő, és tevékenykedő kőfaragó mester vállalta egy olyan márványtábla elkészítését, melyre mindkét világháború halottainak nevei felkerülhettek. A tanácstestület vezetői közül elsősorban Juhász István vb. titkár támogatta és szorgalmazta a kérelmek megvalósulását. Így került sor a jelenlegi emléktábla elhelyezésére, és a renoválásra. A felmerülő költségeket részben a tanácstestület, részben a hozzátartozók, és a lakosság önkéntes anyagi felajánlásiból fedezték. Az adományoszást elsősorban a református egyház szervezte. A márványtáblába vésett neveket a hozzátartozók és mások Amerikában élő rokonaiktól kért és kapott aranyfestékkel (arany-levélporral) festette ki a kőfaragó. Az így elkészült emlékmű avatására 1958-ban került sor. A halottak napján történt koszorúzási ünnepségen a teljes lakosság részt vett. Az iskolás gyermekek műsorát K. Kovács János református lelkipásztor emlékbeszéde zárta, ezt követően került sor ünnepi istentisztelet keretében a templomban megemlékező ünnepség tartására. A halottak napján történő koszorúzás gyakorlattá vált, és mind a mai napig ápolja a falu ezen hagyományt. Az ezt követő időszakban folytatódott az építmény állagának megőrzése, gondozása. Faragott és terméskőből készült kerítés köréje. Az elkorhadt zászlórúd helyébe csúcsára állított faragott kőkocka került, mely ma is rajta van. A kockát N. Szabó József helyi lakos, kőműves készítette. Így zászlórúd különvált az ,,országzászótól'', kicsevel mögé helyezték el.

Az 1970-es években a község több közterületén fenyő telepítéseket végeztek, melyhez a csemete szükségleteket a Kéked társközségben működő csemetekertből biztosították díjmentesen. A fenyőfákat a helyi lakosok a Tanács és a Hazafias Népfront bizottság szervezésében társadalmi munka keretein belül ültették el. Ebben az időszakban került sor az emlékmű melletti, üresen álló közterület bekerítésére és ezüstfenyő csemetével való beültetésére. Az ehhez szükséges ezüstfenyő csemetéket Sopronból hozatta a tanács elnöke. Az elesettek számánál több csemete fácska került telepítésre, részben a terület adottsága és az esetleges kipusztulásra való tekintettel.



A kor azonban ismét kikezdte az országzászlót. A rendszerváltás követő években az önkormányzat elhanyagolta a sírkertet, így gaz ütötte fel fejét, a kiskapu kiszakadt, a fal megbomlott, a márványtáblán gombák jelentek meg. Ezért az Abaújvár Jövőjéért Egyesület Mestellérné Tóth Szilvia kezdeményezése által 2008-ban egyesületi pénzből, és közadakozásból, társadalmi munka keretein belül az önkormányzattal közösen renoválta az emlékművet, és rendbe rakatta a mellette lévő Hősök Kertjét. Így ma ismét az elesettek emlékéhez méltó emlékművel rendelkezik a község, mely a falu ékéül is szolgál.





Csuha István írása nyomán - Mestellér János

2008. október 31., péntek

Biztos,hogy...? Nemrég olvastam egy érdekes mondatot az egyik napilap hasábjain,mely arról szólt,hogy "kiveszik a párnát is a fejünk alól,mi mégis nyugodtan alszunk".Szöget ütött fejembe ez a gondolat.Vajon tényleg ennyire súlyos a helyzet,vagy "magyarosan dramatizált" megfogalmazásról van szó.Nyilván a környéken élő emberek élvezik hasznát az ingatlanfelvásárlási rohamnak de biztos,hogy jó lesz ez hosszútávon?Mennyi új munkahely teremtődik majd?Lesz egyáltalán ilyen vagy továbbra is szomszéd országunk érdekeit tartják majd fontosnak az új ingatlantulajdonosok?Nehéz választ adni e kérdésekre.Mondhatnánk az idő mindenre választ ad.Óvatos duhajként annyit fűznék hozzá,hogy falvaink népességét és kinézetét illetően jól alakul a dolog.Rendezett és szépen felújított házak mutatják a betelepült szlovákok munkáját.Mégsem hagy nyugodni a dolog.Biztos,hogy szükség volt rájuk ahhoz,hogy újra éljenek,éledjenek falvaink?Sok-sok kérdést sorakoztattam föl pár mondatban mert sejtem,hogy jó pár embert foglalkoztatnak hasonló gondolatok,ahogy ennek hangot is adtak a médián keresztül.Nem vagyok elfogult egyik oldallal szemben sem.Nem tudok választ és igazából jósolni sem szeretnék.Csak egy picit sajog a szívem...

2008. október 28., kedd

Felvidéki magyarok vásárolnak házakat Borsod megyében

Tömegével vásárolják a házakat a felvidéki magyarok a határnyitás óta Borsod megyében. Abaújvártól Kékedig, Tornyosnémetitől Pányokig elkelnek a legrosszabb állapotban lévő parasztházak is. A lakásokat a tót árakhoz képest fél-, harmadáron árulják ugyanis.

Hidasnémetiben például duplájára nőttek az ingatlanárak emiatt, Göncruszkán pedig már nincs eladó épület. A helyiek örülnek a betelepülőknek, reménykednek, hogy talán munkát adó vállalkozások is jönnek hamarosan.

Hidasnémetiben duplájára nőttek az ingatlanárak, amióta tucatjával vásárolják a felvidéki magyarok a házakat. A vevőknek így is megéri. Szabó Géza egy Királyhelmec melletti faluból költözött családjával Hidasnémetibe négy hónapja. A Független Hírügynökségnek azt mondta: nem érezték magukat odakint sem szlovákoknak, de igazán magyaroknak se. Ezért gondolták, hogy megpróbálnak új életet kezdeni az anyaországban. A házaspár Hidasnémetiből jár dolgozni naponta a harminc kilométerre lévő Kassára.

Göncruszka egyik részét szlovák negyednek hívják máris. Elgondolkodtató, hogy a felvidéki magyarok szlovákoknak számítanak a népnyelvben. Az utcában hat ház már a felvidéki magyaroké. A faluban rövid időn belül harminc házat vettek meg a szomszéd bébiállamból érkezők. Az egyik betelepülő, Bodnár Miklós Rozsnyóból érkezett. Egyedül azt kifogásolja, hogy nem túl jó a közlekedés, ezért sokszor biciklivel jár át a határon, Kenyhecbe, mert ott az orvosa.

A faluban már nincs eladó ház. Többek között a kassai színház hét színésze költözött ide, akik innen járnak a próbákra. Egyikük, Bocsárszky Pál a Független Hírügynökségnek azt mondta: A Felvidéken drágák a szolgáltatások, Magyarországon viszont fillérekből meg tud élni. A házat és a nagy kertet annyiért vette, amennyiért a Felvidéken egy telket sem tudott volna megvenni.

A helyiek örülnek a betelepülőknek, bár az életük egyelőre nem változott meg. Urbán József, Göncruszka polgármestere azt nyilatkozta: egyelőre csak várják, hogy letelepüljenek vállalkozások, amelyek munkát adnának az ott élőknek. Ezekben a falvakban sok idős ember él, és szinte semmilyen munkalehetőség nincs. Várni azt lehet, mert Felvidéken pár nap alatt lehet céget alapítani, míg Magyarországon több hét és rengeteg kilincselgetés. De örüljön a polgármester, hogy nem megélhetési gyerek szaporítók költöztek a településre hanem rendes becsületes magyar emberek.

fh-index-Szent Korona Rádió nyomán - Mestellér János

2008. október 17., péntek

2008. október 3., péntek

Utcanév táblák


Utcanév táblák

A környező falvakban már régen oszlopra szerelt utca jelző táblák vannak, az átutazóknak, idegeneknek hasznos segítséget nyújtva. Ez év tavaszán végre nálunk is megjelentek.

Meleg barna színe, rajta a fehér kézírással otthonos, megnyugtató.

Köszönet illet mindenkit, aki a tábla készítés és kihelyezésben részt vett. Az utca név felfestéséért külön köszönet illeti Espánné Bene Ágnest aki a színvonalas munkát önkéntes (társadalmi) munkában végezte el.

Rövid idővel ezután az Abaújvár Jövőjéért Egyesület tagjai összegyűjtöttek nagyon sok virág palántát, ami nem is volt olyan egyszerű, mert már igencsak utána voltunk a palántázási szezonon. Sokan voltunk a munkára, kicsik, nagyok és öregek. Jól haladtunk. A társaság egy része a követ és a földet szállította, más része festette a köveket, ültette és locsolta a palántákat. Közben beszélgettünk is.

Érdekes volt, hiszen láthattuk az itt lakók reakcióit. Volt aki a fejét csóválta, az arcára volt írva véleménye: "mire jó ez?". Volt aki teljesen közömbös volt, aztán csak adott egy veder vizet. De a többség nem így látta a dolgot. Jöttek palántával, locsoló kannával, jó tanáccsal. Látszott és mondták is hogy örülnek a tábláknak és annak, hogy szépül a falu.  Sok kép készült erről a munkáról, remélem majd megkerülnek.

A palánták mind megfakadtak és azóta is dúsan virágzanak. Az erre járó idegenek dicsérték érte a falut, mindenkinek nagyon tetszett. 

Én magam is többször végigjártam a falut egyedül is, és idegenekkel is.  Megvallom őszintén, hogy jóérzés volt látni a közös munka gyümölcsét. Szinte mindenütt szépen gondozottak voltak a "kiskertek". Nem egyszer láttam magam is idős nénikéket, bácsikákat gyomlálni és locsolni az előttük- vagy közelükben lévő kertecskét. 

Az előbbiekben az írtam: "szinte mindenütt..."  sajnos egyik másik utcában bizony nem így volt. Hogy az egyikben nem azon senki nem csodálkozik. De a másikban!!! ez már furcsa volt, de sebaj az Önkormányzat kigyomláltatta.

Remélem rövidesen a virágzó kertecskékről is elkészülnek a képek és megtudjuk mutatni. Jövőre a már meglévőkön kívül szeretnénk még több virág ágyást csinálni. Már összegyűjtöttük a virág magvakat és tavasszal már elegendő palántánk lesz a virágosításhoz.

2008. szeptember 30., kedd

Sétám a faluban

Egy szép nyári napon sétára indultam szlőfalvamban, kezemben a fényképezőgépemmel....


















*A képekre kattintva, azok megtekinthetőek eredeti méretben is

2008. szeptember 29., hétfő

Kedves emlékeim

Gyermekkorom legszebb nyarait itt töltöttem.Városból kiszabadult,természetre éhező emberke voltam(..és vagyok most is).Itt a hegyek a völgyek ölébe omlanak,mint gyermek édesanyja szerető karjaiba,oltalmat találva.A templom hősiesen emelkedik ki a látképből,óvásként a falunak,az embereknek.Tíz éves lehettem.Nagyszüleim gazdálkodtak,mint mindenki aki a túlélésért küzdött.A kukorica kapálás nagy feladat volt egy magamfajta városi,"mindenttudó" gyereknek.Nem szerettem.Mégis szívemhez nőtt a feketerigó ékes nótája s az almafa amely alatt megpihentünk.Még a mezőn elfogyasztott vajaskenyérnek is más íze volt,mint odahaza.Így eltöltött pár hét után azon kaptam magam,hogy igenis szeretek falun élni-még ha kapálni is kell!Nem volt nyár,amikor több almafát hódítottam meg mint akkor.Tücsökciripelés kísért haza minket minden este.Eleredt az eső,nem féltem belegázolni a pocsolyákba és önfeledten élvezni ahogy a langyos eső simogatja a lábamat.Nem féltem,hiszen semmi baj nem érhetett.Most újból így gondolom.Éled régi énje a falunak.Gyönyörűen rendberakott porták,gondosan megművelt földek őrzik a házakat.Az emberi összefogás csodákat tud művelni,hegyeket tud mozgatni.Ha van!Én megtapasztaltam,hogy ez itt létezik.Kevés környékbeli falunak van honlapja illetve ilyen példásan összetartó református közössége mint Újvának és Pányoknak.Hogy is szokták mondani?Le a kalappal!Na,de elég az érzelgősségből.Fontos és különösen kedves nekem ez a környék.Ahol a hegyek a völgyek ölébe omlanak... Írta:Ede

Házacska

Köszönjük az elismerést!

A házacska

Avagy 11 év munkája.





2008. szeptember 28., vasárnap

Tíz nap - tizenegy év.

 
  Családunk egy véletlen folytán úgy döntött, hogy nyári szabadságunkat az abaújvári kempingben töltjük. Sokat gondolkoztunk rajta, mert a Zemplént, Bükköt és a környék sok más részét jól ismertük, de az abaúji részeken Vizsoly kivételével nem jártunk. Ekkor 1997-et írtunk és mindegyikőnkben nagy volt a várakozás.

  Az út nagy részét jól ismertük, de Mád után lassult a tempónk, volt mit nézni bőségesen.. Bár lassan haladtunk az idő gyorsan telt, mert a táj gyönyörű volt. Az újvári templomtorony a naplementében csodálatos háttérrel impozáns volt.

  A kempingben kedvesen fogadtak, nagyon jó volt a társaság . Az idő jóval hűvösebb volt mint azt Debrecenben megszoktuk.
A levegő kristálytiszta, szinte harapni lehetett. Feleségem parlagfű allergiája miatt bőröndnyi papírzsebkendővel jártunk mindig, most is így indultunk útnak. Nem akarom napról napra leírni az eseményeket, de bejártuk a falut és közvetlen környékét , szebbnél szebb helyeket láttunk, közben sok emberrel megismerkedtünk. Az emberek kedvesek, aranyosak, segítőkészek voltak, bár kissé zárkózottak.
Élveztük a reggelek hűvösségét, a jó levegőt,a madár csicsergést és bármennyit is kirándultunk napközben a jó levegőtől nem éreztünk fáradságot. Nem fogyott a papír zsebkendő sem, mert itt nem volt sehol parlagfű.
  Természetesen bejártuk az egész környéket, mindenütt nagyon szép tájakat, falvakat láttunk, de nekünk Abaújvár tetszett a legjobban. A szép, igazi falusi házak, kertecskék és rendezett porták. Bár már akkor is voltak lakatlan, helyenként romos épületek, de ez nem volt zavaró. Egyszóval nagyon tetszett és azon gondolkoztunk, hogy itt kellene venni egy házacskát.
  Letelt a tíz nap, búcsúztunk új ismerőseinktől és vásárlási szándékunkat is elmondtuk. Rögtön ajánlottak is és megmutattak egyet. Tetszett! Telefonon meg is egyeztünk a tulajdonossal.
  Kipihenten mentünk haza!
  Négy nap múlva már újból itt voltunk. Kifizettük a házat és itt maradtunk hétvégére. Hát így kezdődött. Szinte minden hétvégét itt töltöttünk, míg a következő évtől szinte az egész évet. Sokat dolgoztunk, szépítgettük a házat és a portát.
Azóta a 11 évet töltöttünk itt és nagyon jól érezzük magunkat.
  Közben a falu sokat változott,fejlődött és romlott is. Míg egyes porták szépültek, egyre színvonalasabbak lettek, mások omladoztak. Míg a falu virágosításán, szépítésén fáradoztak sokan, mások szemeteltek, romboltak portájukat felverte a gaz.
Egy azonban nem változott, a levegő kristálytiszta maradt és parlagfű mentes! Bárhogy is álltak a dolgok a jó levegő vonzotta ide az embereket az ország csaknem minden részéből, és Szlovákiából is. Sokan vettek itt házat. Bizony sok gondja, s még több bosszúsága volt itt majdnem mindenkinek.
  Mi is gondolkoztunk azon még tavaly tavasszal is, hogy menni kéne, de nem vitt rá a szívünk, nagyon megszerettük az itteni embereket, a falut, a környéket.


  És most örömteli változások vannak. Ismét több virág van a faluban, több a madárdal. Gazdátlan ház már nincs, a romosakat felújítják. A közben behurcolt parlagfüvet kigyomláltuk,úgyhogy minden allergiás nyugodtan jöhet ide felüdülni. 
  A falu minden jóravaló embert szeretettel, jó szóval és szállással vár!
 
  Abaújvár 2008 szept 28.          Dely György


2008. szeptember 26., péntek

Szösszenetek Újvár történetéből (1)

    I. István király (Szent István) 1038. augusztus 15-én halt meg. István még életében megtette utódjának nővére és a velencei dózse fiát, Orseolo Pétert, így halála után ő követte a trónon. Péter súlyos adókat rótt ki és zsarnoki módon sanyargatta a magyarokat, ezért 1041-ben a magyar főurak elűzték. Német földre menekült, majd 1044-ben visszatért és III. Henrik császár segítségével megint elfoglalta a trónt, Magyarországot pedig a császárnak rendelte alá, azaz megszüntette függetlenségét. Az ország népe és a főurak összefogtak a király megdöntésére. 1046-ban követeket küldtek Kijevbe, hogy visszahívják az orosz földön élő Andrást és Leventét és átadják nekik a hatalmat.  
  
    András, Levente és testvérük Béla, István király unokatestvérének voltak a fiai. Merénylettől tartva még István király halála előtt elhagyták az országot: Csehországba, majd Lengyelországba menekültek. Béla feleségül vette a lengyel fejedelem leányát, András és Levente pedig továbbment Oroszországba. Bölcs Jaroszláv kijevi udvarában éltek, akinek Anasztázia nevű keresztény leányát András feleségül vette. Levente pogány volt, András pedig feleségével együtt buzgó keresztény. 

    1046-ban az Orseoló Péter királlyal elégedetlen magyar urak által hazahívott két száműzött Árpád-házi herceg, Újvár várában találkozott a lázadó Vatával (borsodvármegyei főember-vezér) és társaival, akik itt ismerték el királyuknak Andrást. András innen indult el Székesfehérvár felé seregeivel, ahol rövidesen királlyá koronázták.

Szörényi Levente: Árpád népe című misztikus operájának ,,Abaújváron játszódó'' része

    András és Levente visszajövetelét a nép a kereszténység eltörlésére és a pogány hit visszaállítására is fel akarta felhasználni. A felkelés pogánylázadássá vált: a pogányok egy Vata nevű főúr vezetésével dühödt templomrombolásba és keresztényirtásba kezdtek. A rettenetes vérengzésben keresztények sokasága szenvedett vértanúhalált, köztük Gellért, Besztrik és Buldi püspökök is. 

    A pogány Levente és a keresztény András átmenetileg szövetkezett a felkelőkkel, de amikor azok keresztény-ellenes háborúba kezdtek és megölték a püspököket a Duna partján, András keresztény híveire és a kíséretében levő oroszokra támaszkodva szembefordult a pogány lázadókkal. A lázadás leverése és Péter halála után Andrást királlyá koronázták (1046—1060-ig uralkodott a magyar trónon)...

Flagmagazin nyomány - MestiJohny

2008. szeptember 25., csütörtök

A kezdet


  Üdvözlöm a Kedves Olvasót Abaújvár falu lakóinak közösségi blogján!

   Ez a kezdeményezés azért látott napvilágot, hogy egyrészt közelebb hozzon Bennünket egymáshoz, másrészt bemutasson Minket a nagyvilágnak. Láthassanak mások is a Mi szemünkkel, jobban átérezhessék azt, amit mi érzünk.
   E blog szerkesztőjének jelentkezhet bármikor bárki, akit valamilyen szál Újvárhoz fűz. Nem kötelező lakosnak lennie. Szívesen veszünk elszármazott falunkbélieket, bármilyen messze is sodorta őket a sors szele tőlünk, ha csak így a világhálón keresztül teheti is meg, de csatlakozhat közösségünkhöz. Ám ha soha nem volt falunkbéli, de valamilyen szál mégis erősen köti ide az egyént akkor is szeretettel várjunk íróink közé.
   Egy blogon bármiről lehet írni. Közösségi témákról, személyes dolgokról, vagy akármiről ami az ember eszébe jut. Az író nincs kötve határidőhöz, vagy mennyiséghez. Olyan terjedelemben és akkor ír amikor csak szeretne. Egyetlen kritérium az igényesség. Egy jó blog ideális hely nézetek, elképzelések publikálására, kulturált vitákra. A szerkesztőnek lehetősége van képeket, videókat, hivatkozásokat (más oldalakra, cikkekre mutató ,,szavakat'') ékelnie szövegébe, akár egy igazi újságíró Magyarország vezető hírportálainál.
    Úgy gondolja, Ön számára ez lehetelen? Úgy gondolja, alig ért a számítógéphez? Ez nem lehet akadály. Manapság ezek a dolgok olyan köntösbe vannak öltöztetve, hogy akár egy tíz éves kisgyermek is elboldogul a szerkesztésével. Azaz pofon egyszerű az egész.
    Kedvet kapott? Csatlakozzon! Nincs más dolga, mint ldenie nekem egy e-mailt a mestellerjanos@citromail.hu címre, és felveszem szerkesztőink sorába.
Mestellér János
,,MestiJohny''