2008. december 27., szombat

Abaújság

Abújvár honlapja ide s tova immár jó egy éve üzemel. Nemrég útjára indult e közösségi blog, az Újvári napló is. Ez alatt az idő alatt számos értékes és érdekes írás látott napvilágot ezen oldalakon.
Ám egy kicsiny falu jórészt elöregedett lakosságágának java része nem jut hozzá ezen írásokhoz, hiszen még internet kapcsolata sincsen. Ezért született meg az ötlet, hogy ki lehetne adni egy nyomtatott lapot is a honlap és a blog válogatott cikkeiből. A neve legyen mondjuk: Abaújság.
A lentebb közölt publicisztikámat is ide szántam, valamint készítettem egy listát, azokról az írásokról, melyeket bele kellene rakni az újságba. Ezek a következőek:
400 éve együtt - Fazekas István - Honlap/Egyház rovat
A hónap müemléke - Hajdú Ildikó - Honlap/Egyház rovat
Az Abaújvár Jövőjéért Egyesület története - Mestellérné Tóth Szilvia (a honlapon lévő írást dolgozta át, aktualizásta)
Abaújvár várának története - Wolf Mária írása kivonatozva
Mandur a falu utolsó tehene - Dely György - Blog
Országzászlónk története - Csuha István írása nyomán-M.J. - Blog
Szeretet nap Abaújváron - Tóth István és Viktória - Honlap/Egyház rovat
Várpiknik?..vagy akármi más! - Dely György - Honlap
Szentációs régészeti lelet - Mestellér János - Honlap
Valamint lenne egy Visszatekintő címü rovat, melyek a fontosabb események kronológiáját tartalmazná (szalma Betlehem, rszágzászló helyreállítás, pályzatok, stb.).
Én vállalnám a megszerkesztését (illetve már csinálom is :)), az egyesület pénzéből pedig lehetne fedezni a sokszorosítást, ami egyébként egy minimális összeg.
Kb 10-12 oldalas lenne, és 80-100 példány kellene készíteni, hogy jusson mindenkinek, akinek kell.
Mit szól mindehhez a nagyérdemü?

Publicisztika

Üdvözli a Kedves Olvasót
az Abaújvár Jövőjéért Egyesület lapja
az Abaújság!

Lapunk elsősorban Önhöz szól, aki kicsiny falvunk Abaújvár lakója. Önhöz, kinek ugyanúgy érdeke, mint mindenki másnak ezen a településen, hogy községünk épüljön, szépüljön, falvunk egye szebb, s jobb legyen, és egy élhető világot hagyjunk majd egyszer magunk után, itt ezen a kicsiny darabka földön, melyre Újvár vára épült egykoron. Mert ez a dolgok rendje, és ez így megy már bizony több mint egy évezrede mifelénk. Hát ne szakítsuk meg mi sem a hagyományt, bármilyen nehéznek tünik is ez a feladat.

Mert biz’ annak tünik.

Nagyot fordult ismét a világ kereke. Ami egykoron fontos volt, s meghatározó, az mára lényegtelenné vált, s mi nem számított akkor, most mindennél előbbre való. És ez nem más, mint az egyén és a közösség. Régen mindenki közösségben gondolkozott. Nem önmagára gondolt elsősorban, hanem arra, ezt hogyan kellene munkámat elvégeznem úgy, hogy az másoknak is hasznára váljon. Használjon a Termelő Szövetkezetnek, a Tanácsnak, és ha ez így lesz, akkor ez hasznára válik az országnak, az államnak, és ha jó az államnak, akkor jó a népnek is, azaz Nekem.

Ma már nem így van. Az egyén önmagát állította a középpontba. Mindent úgy cselekszik, hogy neki jó legyen. A többiek jobb esetben már csak másodlagosak, de többnyire egyáltalán nem is fontosak. Pedig a fent vázolt képlet, még most is érvényes. De ezt már csak igen kevesek látják.
Ezért is alakult meg az Abaújvár Jövőjéért Egyesület, hogy ismét a közösséget helyezze előtérbe. Célunk az, hogy átlépjünk önző kicsinyes érdekeinkön és együtt tegyünk egymásért, közösségünkért, falvunkért. És ezért tartja most kezében az Olvasó ezt az újságot, mely által a közösség a közösséghez szól.

Lapunk többnyire Abaújvár honlapján és Abaújvár közösségi blogján (internetes naplóján) az Újvári Naplón közzétett írásokat tartalmaz, rendszerez, ám tudjuk azt, hogy sokaknak nincs internet kapcsolatuk, így nem juthatnak el hozzájuk ezen írások, ezért most így, ily módon szeretnénk, hogy részesedjenek azok is, kiknek eddig erre nem volt lehetőségük.

Forgassák a lapokat olyan szeretettel, mellyel mi készítettük Önök számára őket, ily módon fizetve meg munkánk fáradalmait!

2008. december 4., csütörtök

Mandur, a falu utolsó tehene.

Erzsébet napján reggel elvitték a falu utolsó tehenét. A Molnár család apraja nagyja megkönnyezte. Az unokák azért mert szerették, a felnőttek ezért is, meg azért, hogy lezárult egy sok évtizedes korszak. Persze mi is sajnáljuk, mert nincs többé finom, frissen fejt tej.

De a faluban is lezárult egy évezredes korszak, hiszen az újvári portákon mindig ott volt a lábasjószág. Tizenöt évvel ezelőtt nem egy portán volt 3 tehén. Mikor mi idejöttünk már senkinek nem volt 3 tehene. Fogytak a gazdák,  és 11 év alatt elfogytak a tehenek.

Tudom nem nagy ügy, egy tehén nem csinál nyarat! Igaz! De bennem más gondolatokat is ébreszt.

Ló már régóta nincs a faluban, de tehén se! Fogynak a sertések is! Egyszer belőlük is levágják az utolsót, s már csak a baromfiak maradnak.

Tudom, hogy a most itt élők közül egyikönk sem éli meg!

De azért kíváncsi lennék, hogyha már csak az utolsó tyúk utolsó tojása lesz , akad-e egy Újvárról elszármazott ember aki kotlót ültet rá, vagy a szarkák martaléka lesz.

Gondolkozzunk el rajta. Érdemes!

Dely György