Szabó József naplója 1943. június 1-13.

Egy hónap elment és nem is olyan nagy a veszteségünk, csak a Jó Isten továbbra is segítsen.

Június 2.

„Parancs: Visszavonulás!” sűrű erdőkön indul századunk, szekerek megrakva. Kiérve a köves útra, ott autóba pakolva. Vissza Ovrucs.

Június 3-4-5-6-7.

Semmi különös esemény.

Június 8-9-10.

Vállalkozás ismét, messze 86 kilométerre és igen sok marhát, lovat raboltunk a partizánoktól. Megtámadni nem mertek pedig voltak. A községeket kigyújtva hagytuk hátra és kevés csatazaj után szerencsésen halott nélkül visszatértünk az állomáshelyünkre.


Június 11-12-13.

Készülünk mi is megülni a Pünkösd ünnepét és várjuk a Szent lelket, hogy reánk szállva és megszentelve ettől a gyönyörű szovjet paradicsomtól minket megmentsen. Minden este járunk istentiszteletre egy lerombolt gyári épületbe, mert templom a városban nincsen. De az ünnepünket nem tarthattuk meg, vagyis Úrvacsorát nem vehettünk, mert a vonatot kirobbantották és az áldozati bor nem érkezett meg, csak második napon. Megtartottuk az áldozást második napon. Volt egy nagy temetés második napon, mert egy autót szétlőttek és 18 honvéd közül 17 meghalt. A partizánok szétlőtték. De a vér vért kíván és utána az egész könnyű hadosztály mozgósított és úgy megnyírtuk őket az egész környéken halott az sok.

Szabó József naplója 1943. május 22-30.

Május 24.

Az idő esős és havas hideg. Nagy jegek esnek. A föld sárga homok, domb nincsen. Erdő és erdő beláthatatlan messzeségbe. Község ritka, 15-20 kilométerre van egymástól egy – egy elmaradt kis község. Népek öltözete vastag daróc ruha, nyakukon is piszkos, tetves. A föld termékeny csak nem művelik. Egy szántásba vetnek valami keveset, azt is sorokba kapa után. Főtermény búza, rozs, zab. Leginkább marha -, és juhtenyésztésből élnek. Kis igényűek, a házak viskók, fából vannak és elmaradottak. Az ablak egy kis lyuk, amit többet kinyitni nem lehet nincs is rajta sarkvas ez teljes egészében a „szovjet paradicsom”, amire olyan jövő várt.

Május 26.

Nagy eseménynek ébredünk tudatára, mert egy reggelre megszűnik minden összeköttetés és bekerítettek a partizánok. A németek meg szorították ki a hegyekből és mi egy századunkkal és egy német századdal együtt bekerítettek. Pár kilométerre vagyunk a vonaltól és igen komoly a helyzetünk. Körülöttünk vagy 4-5 ezer partizán. A községet erőddé átalakítottuk, a bunkereket kiépítettük éjjel. Az egész század a bunkerokban napol. Fölváltva figyelő kint és várjuk minden percbe a félvadak támadását. Élelmezés, parancs, levél. Repülőn keresztül a németek élelmeznek, minden nap jő a repülő, leszáll és kipakol. Hús van bőven, a koszt jó, de nem tudjuk mi vár reánk. Fegyvereink, embereink készenlétben várják a támadást. A … cigereta vaj minden nap megvan és jól élünk, nem úgy, mint Ovrucsba.

Május 27.

Indult egy szakasz portyára szekerekkel és sok élelmet mástól rekvirálnak és telnek a napok a bunkerépítésekkel.

Május 27-28.

Semmi különös épül a bunker.

Május 29-30.

A Tripet folyóhoz voltunk szolgálatban, hatalmas nyagy folyó. A partizánok a másik oldalon mi meg ezen és még nyomták a németek őket be egy faluba, és a falut összebombázták és kigyújtották és minden porig égett. A vonalakból hallatszik a lövések zaja és a repülők zúgása.

Szabó József naplója 1943. május 11-21.

Május 11-12.

Temetés. Négy hősi halottunkat temessük el. A zászlóalj első halottai. Egy díszszázad van kivezényelve, zenészek, nagy pompával történik.

Május 13.

Meg kezdődött a harc a „láthatatlan ellenséggel”. Éjjel megtámadták az egyik vasúti őrséget és egy autót összelőttek. Éjjel 2 órakor riadó. Ki 12 kilométerre. Teljesen felkészülve az egész zászlóalj, az erődöt elfoglaltuk, felhajtottuk délután két óráig, de partizán egy sem akadt, csupán két nőt sikerült fogni.

Május 14-15.

Semmi sem történt. Az idő felmelegedett. Ez a homokos föld olyan hamar bemelegedett, hogy melegebb van, mint odahaza Magyarországon.

Május 16.

Vasárnap istentisztelettel.

Május 17-18.

Szolgálatban vagyok egy külőrségen.

Május 19.

Van egy riadó éjjel 12 órakor. Föl a gépkocsira, megyen mint a szél. Egy községet megtámadtak és kifosztottak a partizánok, de mire odaérünk, már elszöktek. Két halottat hagytak és minden élelmet elvittek szekérrel.

Május 20-23.

Indulunk gépkocsin ki a frontra. 180 km – re zúgnak a kocsik a köves sztálin - utakon, robogunk föl északra, egy községben megállunk. Nem messze vagyunk a vonaltól már hajnalban hallatszik az a nagy dörgés, csatazaj ami az új emberek fülét igen csiklandozza.

Május 21.

Indulunk tovább, önkényes vállalkozás, amely igen jól sikerül, pedig az idő hideg, esős és nem is tudjuk, hol vagyunk térkép szerint.

Valahol a Brianszki erdő közepén a Trip folyó mentén, a Briketi mocsarakban, ahol rengeteg magyar lelte halálát, úgy a múlt háborúba, mint most ebbe. Mer ez az ország rejtelmes, aki nem ismeri könnyen lehet a végzete. Beengedik a csapatokat a mocsarak közé, és akkor még nyomják vissza a mocsarakba, és sok ember süllyed, pusztul el benne.

Lakosság csak nő, gyerekek, férfi nincs, egy része a háborúba elpusztult, többeket a németek elvittek munkára, aki megmaradt az mind partizán, kegyetlenkedik, gyilkol, rabol, törvény nincs. Nem fél. Megszálló csapatok csak a főutak mentén vannak, és onnan mennek ki portyázni a hegyekbe. A német SS – esekkel, kik állati kegyetlenséggel bánnak az elfogottakkal; hurokkal kapják el őket, mint az őserdőkben régen a majmokat, és aki a kezökbe kerül kímélet nincsen, igaz hogy azok még kegyetlenebbek.

A népek a nők igen vallásosak minden község elején már föl van állítva a kereszt, amelyet rózsás kendőkkel díszítik föl. A házakba sarkokba van egy szentély féle kép, ami szőttes kendőkkel van betakarva és az előtt imádkoznak és tanítják a gyerekeket imádkozni. A császár képe elő került a rejtekhelyéről és valóságos szentélyként tisztelik. A nők igen vallásosak sem nagy oroszok, fehér oroszok és dón menti ukránok. Még papjaik sincs és az asszonyok, gyerekek járnak össze istentiszteletekre és énekelnek imádkoznak. Szinte az ember megsajnálja őket, ilyen vallásos népek és húsz esztendeig nem szabad volt imádkozni. Templomuk … nincsen, törvény a népnek, ha nem engedelmeskednek egy zsinór a nyakára és már nincsen. A magyarokat szeretik, mert nem harácsol, nem bánt senkit.

Szabó József naplója 1943. május 1-10.

Szabó József a Magyar Királyi 28. Honvéd Határvadász Zászlóalj 3. század, 3. szakasz, 1. raj rajparancsnoka volt tizedesként. 1913 – ban született és hétszer teljesített katonai szolgálatot 1935 – től 1944- ig. Majd pedig meghagyták polgári foglalkozásban tekintettel, arra hogy egy évig hadműveleti területen szolgált. 1974 – ben halt meg, úgy hogy gyermekeinek egyszer sem beszélt háborús élményeiről.

Ezek az Ő megtalált feljegyzései:

Május 1-2-3-4.

Lassan telnek a napjaink, járunk őrségre és partizán vadászatra. Telnek a napok, sajnos lassan - lassan messze a szerető otthontól.

Május 5.

Ugyanaz, mint előtte lévő napokban, csak én változtam, mert betegség gyötör, kínoz. Nem elég a sors megtörése még betegség gyötör.

A város főterén van a hősök sírja, szép egyenes keresztfákkal. Vagy 300 hős magyar vitéz alussza végső örök álmát, messze szerető otthontól. Igaz, hogy a hant, a sír, a föld itt is csak olyan, mint bárhol, itt is úgy elporhad a test, mint a magyar hantok alatt.

A változás a napok között nem sok, ugyanúgy kell a nap, és ugyanúgy nyugszik, mint Magyarországon, csak az óra nem olyan, mert itt este 7 órakor már sötét van és sokkal hidegebb, még mindig köpenyben járunk. Északra vagyunk pontosan az otthontól. A Briánszki erdő szélen vagyunk, amely olyan nagy erdő, mely egész Moszkváig tart, 700-800km. Sokkal nagyobb, mint édes hazánk. És ebben van igen sok megoldhatatlan rejtély, mely mindnyájunkat aggaszt. Mert a mi feladatunk az a rejtély megoldása, hogy hogy lesz, ha életben maradok mindent szépen megírok.

Május 6.

A mai nap nevezetesebb, mint a többi, mert fölfedeznek egy partizán szakaszt, mely német ruhában, német autóval és minden igazolvánnyal ellátva vételezni jár három napon keresztül a német parancsnokságra. Élelmet, lőszert és minden egyéb katonai dolgokat. Ez a partizán ész és ez a háború furfang, ész, leleményesség. Nap - nap után hozzák be a járőrök a partizánokat, amit arról ismerünk fel, hogy magyar ing bakancs van rajtok és géppisztoly, ami az orosz legveszedelmesebb fegyvere, mert a nagy hidegben a géppuska golyószóró mind befagy, de a géppisztoly működik, 70 töltényt lehet egy húzásra kiengedni belőle.

Május 7-8.

Esemény nélküli de a 9.-ke sokkal érdekesebb. Mert ezen a napon van a századunk első hősi halottja. Egyik szlovák zászlóalj pakolt egy hosszú szerelvényű páncélvonatra és ahhoz van a század kísérőül beosztva, de a szerelvény nem juthat a rendeltetési helyére, mert közben felrobban és a zászlóaljban három halott és sok sebesült a mieink közül. A szlovákok közül pedig nincsen még megállapítva.

Május 10.

Vasárnap tábori mise van tartva és az ember lelke teljesen fölfrissülve és jó érzéssel beteljesülve, hogy még imádkozhatunk és énekelhetünk, hogy ,,tebenned bíztunk eleitől fogva''. A város öregebbje nők, férfiak 50-60 évesek az utcákon megállnak meghíúzódnak a falak tövében a kezük imára kulcsolódik, a szemükbe könny ragyog és úgy adnak hálát az Istennek, mert még bennök van egy kevés a régi vallásos cári Oroszországból. De a fiatalok csak egyet mosolyodnak, a vállukat felrántják előttük csak formaság az egész ének, ima nekik nem kell bennük már hit nincsen. Belőlük kiölte Sztálin Jóska a lelket. Ők Istent nem ismernek.

---folytatása következik---

Szabó József naplója 1943. április 26-30.

Egy utazásra hívom most a Kedves Olvasót.

Egy nagy utazásra téren és időn át. De figyelmeztetem, nem akárhová megyünk. Nem mindennapi dolgoknak átélése áll előttünk. Így csak az tartson most velünk, kiben megvan a kellő erő és elszántság egy ilyen út megtételéhez. A háború kegyetlen és sötét pokla, az ami vár most ránk. Ehhez 66 évet kell most visszarepülnünk az időben.

Ezerkilencszáznegyvenhárom, április huszonhatodika, Zilah. Az erdélyi város ekkor ismét Magyarországhoz tartozott.
3 hónappal vagyunk a 2. magyar hadsereg Don kanyarnál elszenvedett katasztrófája után. A rettenetes erejű orosz csapatok már egy jó ideje támadásba mentek át, és szorítják kifelé országukból a német megszállókat és szövetségeseiket, köztük a magyar csapatokat is. Az eddig győzedelmes német birodalom meginogni látszik. Európa földjén eddig egy tapodtat sem hátrált, s most visszavonulni és védekezni kényszerül.

De térjünk vissza Zilhara, ahonnét utánpótlás indul a frontra. Itt találjuk Szabó József rajparancsnokot, abaújvári lakost, akit a háború szele most éppen ide sodort. Sok hosszú katonaév van már a háta mögött. Tapasztalt, sokat látott ,,Horthy-baka''.
Adjuk most át a szót neki, és induljuk el vele hosszú és nehéz útjára:

Nóta

Kék a nefelejcs, rózsám ne felejts
Ameddig én Horthy Miklóst szolgálom
Nem tart sokáig, pár nap odáig
Míg átmegyünk a román határig.
Átmegyünk mi rendet tenni,
Vissza fogunk mindent venni.
Régen várnak miránk ott
Meglásd megérjük
Brassót elérjük.
Onnan küldök kék nefelejcs virágot.

Erdély miénk volt, úgy lesz, ahogy volt,
Idegennek nincs keresni valója.
Tűrtünk eleget, tovább nem lehet,
Horthy Miklós váltja álmunkat valóra.
Mindannyian egyek leszünk,
Néz a világ, olyat teszünk,
Megindulunk előre, Brassó, Temesvár
Déva, Segesvár amazokat kizavarjuk belőle.

Zilah, 1943. Április 26.

1943 Húsvét II. napján indul el századunk a nagy készülődés után nagyoroszországba. Előtte lévő napokban meg volt a búcsúztatás a városban és a város vörös keresztes egyesülete szeretett csomagot osztott ki az elkeseredett honvédeknek. Az ezredes úr átvette a parancsnokságot és búcsú beszédében többek között, ezeket mondta. „Kedves Honvédek! 1914 május havában ugyanezzel a Szilágysági bakákkal indultam ugyanerre a helyre, most ugyan evvel indulok, és ő velük is győzelmet arattam és veletek is azt akarok.” Este 8 órákkor indultunk el Zilahról.

Április 27.

- én értünk Nagykárolyba, onnan Debrecen.

Április 28.

Nyíregyháza, Csap, Ungvár, Percseny, Teknyesvölgy, Uzrok.

Április 29.

Reggel 9 óra 30 perc hagytuk el a drága magyar földet és sok ember fájó szemmel tekintet vissza és gondolt reá vajon átlépjük e még egyszer haza fele.

Első orosz állomásunk Sianki, lengyel földön a népek igen jó szívvel fogadnak és ujjongva üdvözölnek „szerbusztok magyarok”.

Jabłonka, Turka, Jawor lengyel állomások irány Lemberg fele, Jasicnica, Styeki, Busoviska, Stanyzsombor, Lemberg.

Április 29.

Verba, Zdalvborlov, Derbina, Cseprtő, Loholin, Polone, Mirapot állomásokon keresztül robog a vonatunk Ukrajna fele és már ezer nyoma van a rettentő háborúnak össze – vissza. Romok, szétlőtt harckocsik, kifordult vasúti vagonok, szétrombolt városok, összelőtt templomok. Rongyos, kiéhezett, megsápadt gyerekek, nők és elvadult külsejű férfiak lesik, várják a prédát, a kenyeret. Mint a kiéhezett farkasok a koncra úgy néznek a katonákra és bizony sok magyar baka leli halálát, ezek kiéhezett félvad emberek által. Mert ezek a népek rendes, munkás népek, éjjel pedig a legvadabb partizánok, kik a legrettentőbb kínokkal végezi ki áldozatát a nem vigyázó honvédeink között. És még sokkal kegyetlenebb, mint az első vonalbelieknél, mert ott az embert csak elölről lövik, de itt orozva támad, géppisztolyát hol magyar, hol német vagy bármely más ruhába.

Április 30.

Robog a vonatunk a nagy ukrán mezőségen keresztül óriási búzatáblákon keresztül Peteharnovka, Rasima „Ihitomir” Kijev fele. Itt az utolsó állomáson állunk soká. Egy hosszú kórházvonat pakol az állomáson a sok tífuszos betegeket, egy egész kórházat pakolnak vonatra és katonákat fölpakolva. Utána kigyullad a barakk kórház és egy néhány száz zsidó itt leli halálát, romok alatt elégve alussza örök álmát.

Végre Kijevtől északra Ovrucs városba kipakolunk és behelyezkedünk a város épen maradt házaiba. Rom itt minden. Lakosság nincsen csak katona, és katona. Van itt sok nemzet. Német, magyar, szlovák, lett, svéd, ukrán, román. Európa minden nemzetéből.

---folytatása következik---

Európai Parlamenti Választások

2009. június 7-én tartottak hazánkban immár második alkalommal európai parlamenti választásokat.

Kicsiny falunkban a következő eredmények születtek:

Jogosult lett volna választani 171 lakosunk, ebből 71-en (41,5%) éltek is ezen jogukkal.
70 szavazat lett érvényes, mivel 1 szelvény hibásan lett kitöltve.

Majdnem a voksok felét (47,22%-ot) a Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt szövetsége söpörte be. Ez 34 szavazatot jelentett.
Másodikként a Jobbik Magyarországért Mozgalom ''futott be,, 20 vokssal (27,78%).
A kormányon lévő Magyar Szocialista Pártra mindössze 15-en x-eltek (20,83%)
Továbbá a Munkáspárt kapott még 2 (2,78%), és a Szabad Demokraták Szövetsége 1 (1,39%) szavazatot.

Nem sikerült szavazatot szereznie településünkön a Magyarországi Cigányszervezetek Fóruma Roma Összefogás Pártnak (MCF), a Magyar Demokrata Fórumnak (MDF), és a Lehet Más a Politika és a Humanista Párt koaliciójának (LMP-HP).

Forrás: Országos Választási Iroda

Átutazóban

Harsányi Levente elvesztett egy fogadást, és ennek következtében be kell járnia Észak-Magyarországo vidékeit. Útjáról lépten-nyomon felvétel készül, melyeket ,,micsudaí'' nevü blogjában tesz közzé.

A showman megfordult környékünkön is:


Akit érdekelnek Harsányi Levente kalandjai, az megtekintheti az epizódokat a micsudán.

;)

(A felfedezésért köszönet jár Kerekes Tibornak!)