Biztos,hogy...? Nemrég olvastam egy érdekes mondatot az egyik napilap hasábjain,mely arról szólt,hogy "kiveszik a párnát is a fejünk alól,mi mégis nyugodtan alszunk".Szöget ütött fejembe ez a gondolat.Vajon tényleg ennyire súlyos a helyzet,vagy "magyarosan dramatizált" megfogalmazásról van szó.Nyilván a környéken élő emberek élvezik hasznát az ingatlanfelvásárlási rohamnak de biztos,hogy jó lesz ez hosszútávon?Mennyi új munkahely teremtődik majd?Lesz egyáltalán ilyen vagy továbbra is szomszéd országunk érdekeit tartják majd fontosnak az új ingatlantulajdonosok?Nehéz választ adni e kérdésekre.Mondhatnánk az idő mindenre választ ad.Óvatos duhajként annyit fűznék hozzá,hogy falvaink népességét és kinézetét illetően jól alakul a dolog.Rendezett és szépen felújított házak mutatják a betelepült szlovákok munkáját.Mégsem hagy nyugodni a dolog.Biztos,hogy szükség volt rájuk ahhoz,hogy újra éljenek,éledjenek falvaink?Sok-sok kérdést sorakoztattam föl pár mondatban mert sejtem,hogy jó pár embert foglalkoztatnak hasonló gondolatok,ahogy ennek hangot is adtak a médián keresztül.Nem vagyok elfogult egyik oldallal szemben sem.Nem tudok választ és igazából jósolni sem szeretnék.Csak egy picit sajog a szívem...

Felvidéki magyarok vásárolnak házakat Borsod megyében

Tömegével vásárolják a házakat a felvidéki magyarok a határnyitás óta Borsod megyében. Abaújvártól Kékedig, Tornyosnémetitől Pányokig elkelnek a legrosszabb állapotban lévő parasztházak is. A lakásokat a tót árakhoz képest fél-, harmadáron árulják ugyanis.

Hidasnémetiben például duplájára nőttek az ingatlanárak emiatt, Göncruszkán pedig már nincs eladó épület. A helyiek örülnek a betelepülőknek, reménykednek, hogy talán munkát adó vállalkozások is jönnek hamarosan.

Hidasnémetiben duplájára nőttek az ingatlanárak, amióta tucatjával vásárolják a felvidéki magyarok a házakat. A vevőknek így is megéri. Szabó Géza egy Királyhelmec melletti faluból költözött családjával Hidasnémetibe négy hónapja. A Független Hírügynökségnek azt mondta: nem érezték magukat odakint sem szlovákoknak, de igazán magyaroknak se. Ezért gondolták, hogy megpróbálnak új életet kezdeni az anyaországban. A házaspár Hidasnémetiből jár dolgozni naponta a harminc kilométerre lévő Kassára.

Göncruszka egyik részét szlovák negyednek hívják máris. Elgondolkodtató, hogy a felvidéki magyarok szlovákoknak számítanak a népnyelvben. Az utcában hat ház már a felvidéki magyaroké. A faluban rövid időn belül harminc házat vettek meg a szomszéd bébiállamból érkezők. Az egyik betelepülő, Bodnár Miklós Rozsnyóból érkezett. Egyedül azt kifogásolja, hogy nem túl jó a közlekedés, ezért sokszor biciklivel jár át a határon, Kenyhecbe, mert ott az orvosa.

A faluban már nincs eladó ház. Többek között a kassai színház hét színésze költözött ide, akik innen járnak a próbákra. Egyikük, Bocsárszky Pál a Független Hírügynökségnek azt mondta: A Felvidéken drágák a szolgáltatások, Magyarországon viszont fillérekből meg tud élni. A házat és a nagy kertet annyiért vette, amennyiért a Felvidéken egy telket sem tudott volna megvenni.

A helyiek örülnek a betelepülőknek, bár az életük egyelőre nem változott meg. Urbán József, Göncruszka polgármestere azt nyilatkozta: egyelőre csak várják, hogy letelepüljenek vállalkozások, amelyek munkát adnának az ott élőknek. Ezekben a falvakban sok idős ember él, és szinte semmilyen munkalehetőség nincs. Várni azt lehet, mert Felvidéken pár nap alatt lehet céget alapítani, míg Magyarországon több hét és rengeteg kilincselgetés. De örüljön a polgármester, hogy nem megélhetési gyerek szaporítók költöztek a településre hanem rendes becsületes magyar emberek.

fh-index-Szent Korona Rádió nyomán - Mestellér János

most már alakul

Utcanév táblák

Utcanév táblák

A környező falvakban már régen oszlopra szerelt utca jelző táblák vannak, az átutazóknak, idegeneknek hasznos segítséget nyújtva. Ez év tavaszán végre nálunk is megjelentek.

Meleg barna színe, rajta a fehér kézírással otthonos, megnyugtató.

Köszönet illet mindenkit, aki a tábla készítés és kihelyezésben részt vett. Az utca név felfestéséért külön köszönet illeti Espánné Bene Ágnest aki a színvonalas munkát önkéntes (társadalmi) munkában végezte el.

Rövid idővel ezután az Abaújvár Jövőjéért Egyesület tagjai összegyűjtöttek nagyon sok virág palántát, ami nem is volt olyan egyszerű, mert már igencsak utána voltunk a palántázási szezonon. Sokan voltunk a munkára, kicsik, nagyok és öregek. Jól haladtunk. A társaság egy része a követ és a földet szállította, más része festette a köveket, ültette és locsolta a palántákat. Közben beszélgettünk is.

Érdekes volt, hiszen láthattuk az itt lakók reakcióit. Volt aki a fejét csóválta, az arcára volt írva véleménye: "mire jó ez?". Volt aki teljesen közömbös volt, aztán csak adott egy veder vizet. De a többség nem így látta a dolgot. Jöttek palántával, locsoló kannával, jó tanáccsal. Látszott és mondták is hogy örülnek a tábláknak és annak, hogy szépül a falu.  Sok kép készült erről a munkáról, remélem majd megkerülnek.

A palánták mind megfakadtak és azóta is dúsan virágzanak. Az erre járó idegenek dicsérték érte a falut, mindenkinek nagyon tetszett. 

Én magam is többször végigjártam a falut egyedül is, és idegenekkel is.  Megvallom őszintén, hogy jóérzés volt látni a közös munka gyümölcsét. Szinte mindenütt szépen gondozottak voltak a "kiskertek". Nem egyszer láttam magam is idős nénikéket, bácsikákat gyomlálni és locsolni az előttük- vagy közelükben lévő kertecskét. 

Az előbbiekben az írtam: "szinte mindenütt..."  sajnos egyik másik utcában bizony nem így volt. Hogy az egyikben nem azon senki nem csodálkozik. De a másikban!!! ez már furcsa volt, de sebaj az Önkormányzat kigyomláltatta.

Remélem rövidesen a virágzó kertecskékről is elkészülnek a képek és megtudjuk mutatni. Jövőre a már meglévőkön kívül szeretnénk még több virág ágyást csinálni. Már összegyűjtöttük a virág magvakat és tavasszal már elegendő palántánk lesz a virágosításhoz.