2010. február 26., péntek
2010. február 13., szombat
Vigyázat, omlásveszély!
Tizenhárom éve bezárt kísértettemplom málló freskókkal, ellopott, majd darabjaiban megkerült úti Madonna is szerepel idén azoknak a balsorsú műemlékeknek a listáján, melyek megmentéséért jótékonysági bált rendeznek február 6-án.
"Én lassan száz éve várom, hogy restauráljanak. Társaim, a többi freskó még a vakolat alatt van, azt mondják, nekik jobb a helyzetük, mint nekem, őket konzerválja a mészréteg. De én? Én kopok! A vakolat, amire festettek, mállik. Egyre jobban hasonlítok a szenthez, akit ábrázolok, nyúzott vagyok!" - e szavakkal tolmácsolta egy Szent Bertalant ábrázoló freskó panaszait a borsodi abaújvári templom református lelkésze, Tóth István. A templom falai 525 négyzetméternyi freskót rejtenek, amelyből eddig 20 négyzetmétert tártak fel. Ennek nyolc négyzetméternyi, a szent legendáját ábrázoló darabjára keresnek most megmentőt.
"A templomot 1997-ben kezdték szétszedni, és elfelejtették összerakni" - summázza az épület történetét a gyülekezet pásztora. 2003-ban kettéfűrészelték az 1420-ban befejezett templomot, hogy szigetelni tudják. A kiszárítás hatására az egyes rétegek kezdtek elválni egymástól, így az értékes freskó jelenleg lelóg a falról. "A huszonnegyedik órában vagyunk" - mondja Tóth István, és hozzáteszi: a református gyülekezet beérné fehérre meszelt falakkal, a freskók megmentése nem csupán a helybéliek, hanem az egész magyar közösség érdeke. Az épület egésze siralmas állapotban van, teljes felújítása 200 millió forintba kerülne. A kísértettemplom 13 éve zárva van, esküvőt, istentiszteletet nem lehet tartani benne.
A lelkipásztor a Balsorsú műemlékek báljára nevezte be a hányattatott sorsú falfestményt. "A rendkívüli értékű freskó az épület állapotától függetlenül is balsorsúnak minősül" - mondja Okrutay Miklós, az esemény egyik szervezője. Az idén kilencedszer megrendezendő bál ötlete jó másfél évtizede fogant meg a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) dolgozóinak fejében. A szervezők mintegy hobbiból szervezik meg a jótékony célú mulatságot, melynek bevétele általában egymillió forint körül van. Ez az összeg megszabja azoknak a helyreállítási munkáknak a körét, amelyekkel nevezni érdemes. "Ez a nagyságrend nem éri el egy középkori romemlék vagy kistemplom felújításának léptékét" - mondja Okrutay. A báli közönség a helyszínen dönti majd el, hogy a zsűri által felkínált négy-öt műemlék közül melyek megújulását támogatja.
Az abaújvári templom mellett az idén Miskolcon egy rogyadozó neoreneszánsz faragott faportál, a "Sajó cipőbolt" néven elhíresült kirakat várja megmentőit, a Zala megyei Dobriban egy présház, Kőszegen pedig a domonkos rendi nővérek kerti kápolnája. A Győr-Moson-Sopron megyei Pinnye századfordulós, historikus hangulatú Madonna-szobrát a helyi katolikus közösség nevezte. A szobor története kalandos: miután műemléki védettség alá került, ellopták a dűlőút mellől, ahol már egy évszázada álldogált. Az elmúlt években darabokban került elő, s most egy restaurátor műhelyében pihen. Helyreállítása háromszázezer forintból megoldható, ezért remény van rá, hogy a báli bevétel "morzsáiból" megújulhat. Az idén nem volt nehéz a zsűri dolga, egy tucatnyi pályázatról kellett dönteniük. Elméletileg bárki jelölhetett műemléket, csakhogy a tulajdonos akarata, helyreállítási elképzelése és az ehhez kapcsolódó árajánlat nélkül beküldött fotókkal a bírálók semmit sem tudtak kezdeni.
"A hazai műemlékállomány siralmas helyzetben van, és kimondhatjuk: a legtöbb műemlékünk balsorsú" - mondja lapunknak a bál védnöke, Mezős Tamás, a KÖH elnöke, aki szerint a magyar társadalom keveset tesz a műemlékek megóvásáért. A védett épületek tulajdonosainak szabadságát a műemlékvédelem korlátozza, ám ennek fejében a legtöbb állam támogatást nyújt a felújításra és a karbantartásra.
Mezős a fejlett európai gyakorlatot folytató országok közé sorolja Albániát is, ahol alig tízéves múltra tekint vissza a műemlékvédelem, mégis példaszerűen működik. Albániában az első osztályú műemlékek helyreállítási többletköltségének ötven százalékát igényelhetik közvetlen támogatásként a tulajdonosok az államtól, a másodosztályú műemlékek esetében 30 százalékot. Németországban a szövetségi államoktól függően változik a támogatás mértéke az egyes munkanemekre. Van, ahol egy-egy régi ház korhű ablakcseréjét teljesen fedezi az állam, egy tetőcserének pedig esetleg csak a felét. Ehhez képest idehaza a Nemzeti Kulturális Alapnál az elmúlt évben mindösszesen 220 millió forintra pályázhattak a műemlék épületekben élők - ennél egy nagyobb lakóház felépítése is többe kerül.
Mezős Tamás Budapestet hozza például: szerinte, ha a fővárosunkat rendben tartanánk, kétszáz év múlva olyan lehetne, mint bármelyik olasz vagy francia középkori város, melynek csodájára járnak a turisták. Ehelyett "hatalmas értéket herdálunk el felelőtlenségből és hozzá nem értésből. Ne adja az Isten, hogy valami súlyosan tönkremenjen, vagy halálesetek történjenek, de ez is benne van a pakliban" - utal a két évvel ezelőtti józsefvárosi esetre, amikor egy leszakadó lépcsősor egy idős hölgy életét követelte. "Senkinek sem ajánlom például, hogy a budai várfal alatt sétáljon, mert nincs rá garancia, hogy nem esik a fejére egy kő" - mondja.
"Ha nem szerzünk érvényt az örökségvédelmi törvényben biztosított, de a végrehajtási rendeletekkel meg nem erősített lehetőségnek, és az örökségvédelmi többletköltségeket nem térítjük meg részben vagy egészben a műemlék-tulajdonosoknak, akkor felesleges kulturális örökségvédelemről beszélni" - mondja Mezős, hozzátéve: a műemlékek állagmegőrzésének teljesen új támogatási rendszerét kellene kidolgozni.
REJTŐZKÖDŐ EMLÉKEK
Abaújvár egykor a vármegye névadó települése volt, ma apró zsákfalu. Temploma Árpád-kori alapokon épült. Árpád-kori emlékekre országszerte lépten-nyomon bukkanhatunk, az ebből a korból származó, közel háromszáz rom és romtemplom egy része települések határában, gazzal felverve porlad, jó részük pedig újabb kori épületek részévé vált. Ezek az épületek államiságunk első tárgyi bizonyítékai, megmentésükre 1998-ban 300 millió forintot szánt az akkori kormány a millenniumi év jegyében. A keretösszegre hetven pályázat érkezett, ebből 47 nyert támogatást. A kormányváltás után felálló Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) az Országos Műemlékvédelmi Hivatalon keresztül osztotta szét a pénzt, s 2002-re mind a 47 műemlék megújítása befejeződött.
"Az Árpád-kori kis- és romtemplomok megújítása nem annyira nagy hord erejű, mint inkább időigényes és bonyolult feladat volt, megvalósítása érdekében a tulajdonosok és a műemlékesek együttműködése példaértékű volt" - emlékezik vissza Ferencz Zoltán, a műemlék-helyreállításokért felelős főosztály akkori vezetője. Néhány emlékezetes példát említ: a Zala megyei Bagodvitnyéd-Szentpál templomromja például hét és fél millió forintból újult meg, XIII. századi rotundáját az alapokról építették újjá. A cserkúti templom külső-belső restaurálása, zsindelycseréje 14 millió forintba került. 2003-ig újabb 26 templom megújítását készítették elő, ám a tervdokumentációk a fiókba kerültek. "Ha nincs évforduló, a politika számára nem érdekes a múlt, a műemlék" - véli Ferencz Zoltán.
László Dóra
átemelve: Heti Válasz
"Én lassan száz éve várom, hogy restauráljanak. Társaim, a többi freskó még a vakolat alatt van, azt mondják, nekik jobb a helyzetük, mint nekem, őket konzerválja a mészréteg. De én? Én kopok! A vakolat, amire festettek, mállik. Egyre jobban hasonlítok a szenthez, akit ábrázolok, nyúzott vagyok!" - e szavakkal tolmácsolta egy Szent Bertalant ábrázoló freskó panaszait a borsodi abaújvári templom református lelkésze, Tóth István. A templom falai 525 négyzetméternyi freskót rejtenek, amelyből eddig 20 négyzetmétert tártak fel. Ennek nyolc négyzetméternyi, a szent legendáját ábrázoló darabjára keresnek most megmentőt.
"A templomot 1997-ben kezdték szétszedni, és elfelejtették összerakni" - summázza az épület történetét a gyülekezet pásztora. 2003-ban kettéfűrészelték az 1420-ban befejezett templomot, hogy szigetelni tudják. A kiszárítás hatására az egyes rétegek kezdtek elválni egymástól, így az értékes freskó jelenleg lelóg a falról. "A huszonnegyedik órában vagyunk" - mondja Tóth István, és hozzáteszi: a református gyülekezet beérné fehérre meszelt falakkal, a freskók megmentése nem csupán a helybéliek, hanem az egész magyar közösség érdeke. Az épület egésze siralmas állapotban van, teljes felújítása 200 millió forintba kerülne. A kísértettemplom 13 éve zárva van, esküvőt, istentiszteletet nem lehet tartani benne.
A lelkipásztor a Balsorsú műemlékek báljára nevezte be a hányattatott sorsú falfestményt. "A rendkívüli értékű freskó az épület állapotától függetlenül is balsorsúnak minősül" - mondja Okrutay Miklós, az esemény egyik szervezője. Az idén kilencedszer megrendezendő bál ötlete jó másfél évtizede fogant meg a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) dolgozóinak fejében. A szervezők mintegy hobbiból szervezik meg a jótékony célú mulatságot, melynek bevétele általában egymillió forint körül van. Ez az összeg megszabja azoknak a helyreállítási munkáknak a körét, amelyekkel nevezni érdemes. "Ez a nagyságrend nem éri el egy középkori romemlék vagy kistemplom felújításának léptékét" - mondja Okrutay. A báli közönség a helyszínen dönti majd el, hogy a zsűri által felkínált négy-öt műemlék közül melyek megújulását támogatja.
Az abaújvári templom mellett az idén Miskolcon egy rogyadozó neoreneszánsz faragott faportál, a "Sajó cipőbolt" néven elhíresült kirakat várja megmentőit, a Zala megyei Dobriban egy présház, Kőszegen pedig a domonkos rendi nővérek kerti kápolnája. A Győr-Moson-Sopron megyei Pinnye századfordulós, historikus hangulatú Madonna-szobrát a helyi katolikus közösség nevezte. A szobor története kalandos: miután műemléki védettség alá került, ellopták a dűlőút mellől, ahol már egy évszázada álldogált. Az elmúlt években darabokban került elő, s most egy restaurátor műhelyében pihen. Helyreállítása háromszázezer forintból megoldható, ezért remény van rá, hogy a báli bevétel "morzsáiból" megújulhat. Az idén nem volt nehéz a zsűri dolga, egy tucatnyi pályázatról kellett dönteniük. Elméletileg bárki jelölhetett műemléket, csakhogy a tulajdonos akarata, helyreállítási elképzelése és az ehhez kapcsolódó árajánlat nélkül beküldött fotókkal a bírálók semmit sem tudtak kezdeni.
"A hazai műemlékállomány siralmas helyzetben van, és kimondhatjuk: a legtöbb műemlékünk balsorsú" - mondja lapunknak a bál védnöke, Mezős Tamás, a KÖH elnöke, aki szerint a magyar társadalom keveset tesz a műemlékek megóvásáért. A védett épületek tulajdonosainak szabadságát a műemlékvédelem korlátozza, ám ennek fejében a legtöbb állam támogatást nyújt a felújításra és a karbantartásra.
Mezős a fejlett európai gyakorlatot folytató országok közé sorolja Albániát is, ahol alig tízéves múltra tekint vissza a műemlékvédelem, mégis példaszerűen működik. Albániában az első osztályú műemlékek helyreállítási többletköltségének ötven százalékát igényelhetik közvetlen támogatásként a tulajdonosok az államtól, a másodosztályú műemlékek esetében 30 százalékot. Németországban a szövetségi államoktól függően változik a támogatás mértéke az egyes munkanemekre. Van, ahol egy-egy régi ház korhű ablakcseréjét teljesen fedezi az állam, egy tetőcserének pedig esetleg csak a felét. Ehhez képest idehaza a Nemzeti Kulturális Alapnál az elmúlt évben mindösszesen 220 millió forintra pályázhattak a műemlék épületekben élők - ennél egy nagyobb lakóház felépítése is többe kerül.
Mezős Tamás Budapestet hozza például: szerinte, ha a fővárosunkat rendben tartanánk, kétszáz év múlva olyan lehetne, mint bármelyik olasz vagy francia középkori város, melynek csodájára járnak a turisták. Ehelyett "hatalmas értéket herdálunk el felelőtlenségből és hozzá nem értésből. Ne adja az Isten, hogy valami súlyosan tönkremenjen, vagy halálesetek történjenek, de ez is benne van a pakliban" - utal a két évvel ezelőtti józsefvárosi esetre, amikor egy leszakadó lépcsősor egy idős hölgy életét követelte. "Senkinek sem ajánlom például, hogy a budai várfal alatt sétáljon, mert nincs rá garancia, hogy nem esik a fejére egy kő" - mondja.
"Ha nem szerzünk érvényt az örökségvédelmi törvényben biztosított, de a végrehajtási rendeletekkel meg nem erősített lehetőségnek, és az örökségvédelmi többletköltségeket nem térítjük meg részben vagy egészben a műemlék-tulajdonosoknak, akkor felesleges kulturális örökségvédelemről beszélni" - mondja Mezős, hozzátéve: a műemlékek állagmegőrzésének teljesen új támogatási rendszerét kellene kidolgozni.
REJTŐZKÖDŐ EMLÉKEK
Abaújvár egykor a vármegye névadó települése volt, ma apró zsákfalu. Temploma Árpád-kori alapokon épült. Árpád-kori emlékekre országszerte lépten-nyomon bukkanhatunk, az ebből a korból származó, közel háromszáz rom és romtemplom egy része települések határában, gazzal felverve porlad, jó részük pedig újabb kori épületek részévé vált. Ezek az épületek államiságunk első tárgyi bizonyítékai, megmentésükre 1998-ban 300 millió forintot szánt az akkori kormány a millenniumi év jegyében. A keretösszegre hetven pályázat érkezett, ebből 47 nyert támogatást. A kormányváltás után felálló Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) az Országos Műemlékvédelmi Hivatalon keresztül osztotta szét a pénzt, s 2002-re mind a 47 műemlék megújítása befejeződött.
"Az Árpád-kori kis- és romtemplomok megújítása nem annyira nagy hord erejű, mint inkább időigényes és bonyolult feladat volt, megvalósítása érdekében a tulajdonosok és a műemlékesek együttműködése példaértékű volt" - emlékezik vissza Ferencz Zoltán, a műemlék-helyreállításokért felelős főosztály akkori vezetője. Néhány emlékezetes példát említ: a Zala megyei Bagodvitnyéd-Szentpál templomromja például hét és fél millió forintból újult meg, XIII. századi rotundáját az alapokról építették újjá. A cserkúti templom külső-belső restaurálása, zsindelycseréje 14 millió forintba került. 2003-ig újabb 26 templom megújítását készítették elő, ám a tervdokumentációk a fiókba kerültek. "Ha nincs évforduló, a politika számára nem érdekes a múlt, a műemlék" - véli Ferencz Zoltán.
László Dóra
átemelve: Heti Válasz
2010. február 11., csütörtök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)