Felújítják az orvosi rendelőt Abaújváron

Az elmúlt évtizedek egyik legjelentősebb fejlesztése Abaújváron az a beruházás, amely most megvalósulhat az alig több mint kétszáz lakosú községben: csaknem 16 millió forintból felújítják az orvosi rendelőt, a költségek túlnyomó részét pályázat útján uniós forrásból biztosítják - közölte Csuha Pál, a település független polgármestere hétfőn.

A község az Észak-magyarországi Operatív Program egészségügyi szolgáltatások fejlesztése című projektje keretében pályázott, ami a kistérségi járóbeteg-szakellátó központok fejlesztését szolgálja - mondta a polgármester.

Hozzátette, hogy összesen 15,1 millió forintot nyertek el, ehhez önerőből 800 ezer forintot tettek hozzá, a pénzből a település orvosi rendelőjét korszerűsíthetik.

Csuha Pál elmondta, hogy az akadálymentessé alakított rendelőt korszerű műszerekkel szerelik fel, egyebek mellett EKG-vizsgálatokra is mód nyílhat, de lesz a faluban defibrillátor is.

A beruházásnak köszönhetően szélesebb, jobb színvonalú ellátást tudnak majd biztosítani a település lakosainak, felvilágosítással, prevencióval, szűrővizsgálatokkal javíthatják az egészségi állapotukat - hangsúlyozta a polgármester, aki azt is elmondta: a tervek szerint a jövő év elejére fejeződik be az orvosi rendelő felújítása.

Átelemlve: delmagyar.hu

Ásatás az abaújvári református templomban

Ez év áprilisában, a Hírlevél hasábjain a Hónap Műemléke rovatban már olvashattunk az abaújvári református templomról. Az írás célja akkor az volt, hogy felhívja a figyelmet a történetileg, építészetileg és freskóit tekintve is jelentős, ám elhanyagolt templomra, melynek kutatása és helyreállítása évek óta húzódik.
Idén ősszel folytatódott a templom kutatása, Tóth István abaújvári lelkész kezdeményezésére,
az Abaújvári Református Egyházközség finanszírozásával. Sajnos a rendelkezésre álló anyagi
források szűkössége miatt ismét csak rövid, szondázó kutatásra nyílt mód.
A templom helyreállítást megelőző kutatása 1997-ben kezdődött. Ekkor a templomot kívülről övező terület szondázó kutatására került sor Csengel Péter és Gere László vezetésével. Ugyanebben az évben készült el Farbakyné Deklava Lilla művészettörténeti tanulmánya,
melyben összegyűjtötte a templom történetére vonatkozó levéltári adatokat is. Szintén 1997-
ben sor került a templom falképeinek restaurátori szondázó kutatására. A régészeti feltárás Simon Zoltán vezetésével 1998-ban, majd 2002. évben Bartos György a templom homlokzatainak szondázó jellegű kutatását végezte el. Az idei ásatás során, melyet
Rácz Miklós régész és e sorok írója vezetett, a templom hajójának feltárására került sor.

Mai formáját természetesen az abaújvári templom is számos átépítés során nyerte el. A törtkőből falazott templomhajóhoz két boltszakaszos, a nyolcszög öt oldalával záródó, kváderfalazatú szentély csatlakozik. A szentély sarkait és a hajót is támpillérek erősítik. Az elmúlt években a helyreállítás lehetővé tette több, statikai problémák miatt utólag épített
támpillér elbontását, melyek a falak vizesedését elősegítve, a freskók állapotát is veszélyeztették. Sajnos épp az északi oldalt támasztó támpillér
elbontására nem került sor, így a fal vizesedése miatt a Szent Mihályt és Szent Mártont ábrázoló falképek állapota rohamosan romlik. A templomhajónak korábban festett famennyezete volt, mai lefedése már új, a tetőszerkezet helyreállításával egyidőben készült el.

A szentély keleti végfalának kettős osztású mérműves ablaka és a templom szemöldökgyámos, pálcákkal keretezett, félköríves timpanonnal záródó nyugati kapuja eredeti állapotában maradt ránk. Elfalazva, de fennmaradt a XVIII. század első felében elbontott sekrestyébe vezető ajtó is. A szentély további három gótikus ablakát 1807-ben szűkítették be. A hajó déli falát 1886-ban statikai problémák miatt teljesen visszabontották, majd újjáépítették. Ismert Myskovszky
Viktor 1876-ban készült rajza, mely a hajó déli falán még a szentélyhez hasonlóan beszűkített
ablakokat, valamint akkor már befalazott déli kaput ábrázol. A templom földszinten négyszög, emeletén nyolcszög alaprajzú tornya csak 1886-ban épült meg. A diadalív déli oldalához 1652-ben épült a szószék. A templom gazdag belső kifestésével a Hírlevél 2008.
évi 4. áprilisi számában megjelent cikk részletesen foglalkozott.

Míg a templom építéstörténetét, a fennmaradt dokumentumoknak köszönhetően, elég jól ismerjük, fennállásának első évszázadairól és főleg építésének körülményeiről kevés adatunk van. Abaújvár települést, a Rozgonyiak és Drugethek birtoklása után, 1394-ben adományozta Zsigmond király Perényi Péternek, sőt, 1399-ben vár építésére is engedélyt adott.
Perényi Péter feltételezhetően birtokközpontot akart kialakítani abaújvári birtokán, ennek részeként építtette a nagyszabású, akkoriban modernnek számító
építészeti stílusú templomot is.

A korábbi ásatások a templom mára elbontott sekrestyéjének falait hozták napvilágra, valamint sikerült feltárni a szentély belsejében a korábbi, négyzetes záródású, törtkő falazatú szentélyt. Mivel a ma álló templom gótikus részletei közül egyik sem datálható a XIV. század végénél korábbra, továbbá a szentély és a hajó építőanyaga határozottan különbözik, azt lehetett feltételezni, hogy Perényi Péter újonnan kapott birtokán, az 1400-as évek elején, négyzetes szentélyzáródású templomot építtetett, melyet még 1450 előtt új, poligonális szentély építésével reprezentatívan megújított. Ez utóbbi átépítés során kerülhetett
sor a hajó, a diadalív és a szentély kifestésére, mivel a freskók stílusa azonos.

Az idén ősszel végzett ásatás során megtaláltuk a korábbi, négyzetes szentélyű templom hajójának visszabontott alapfalait. Ez részben megváltoztatta a templom építéstörténetével kapcsolatos feltételezéseinket. Amikor Perényi Péter adományba kapta
Abaújvárt, már állt egy, talán a XIII. század végén –XIV. század elején épített templom a mai helyén. Nem sokkal az adományozás után, Perényi lebontatta az akkor már elavult, esetleg rossz állapotban levő templomot, hogy az új birtokközponthoz méltó, korszerű gótikus szentéllyel épült, díszesen kifestett templomot építhessen a helyén. A ma álló falak vonala követi a korábbiakét, részben ráépültek azokra. A templom alaprajzában csak a diadalív helyét nem változtatták meg, ehhez képest belső terét egységesen, minden irányban 1 méterrel bővítették.

A család vagyonát és felemelkedését megalapozó, Luxemburgi Zsigmond szolgálatában álló, később az országbírói tisztséget betöltő Perényi Péter (1378-1423) egyben temetkezőhelyének is szánta új templomát.A templomhajó közepén ugyanis, a még fel nem szedett kőburkolat elemei között másodlagos helyzetben megtaláltuk sírkövét. A kő a templom 1806-1807 évi felújítása során kerülhetett a burkolat elemei közé. A sírkő, azt leszámítva, hogy miközben
burkolatként használták kettérepedt, hiánytalanul és épen maradt ránk. Szélén körbefutó, még nem teljesen feloldott felirata a következő: hic est sepultus magnificus vir dominus petrus de prin…VI…ante festum visitat[i]o[n]is anno domi[ni] 14XXIIIo. A kétosztatú mérművel díszített képmezőben Perényi címer, felette csőrös sisak látható.

Az 1998. évi ásatás során a szentélyben két temetkezés került elő. Ezek közül az egyik egy tégla
falazatú kripta, melynek feltárására nem került sor. A kő és a kripta összetartozásának lehetősége még vizsgálat tárgya.

Az idei ásatás figyelemre méltó eredménye továbbá, a hajó északkeleti sarkában előkerült, csekély déli eltéréssel keletnek tájolt, tehát valószínűleg keresztény szertartás szerint eltemetett csontváz részlete. A halott lábfejét a korábbi templom diadalívfalának építésével elpusztították, tehát a feltárt temetkezés még az első templomnál is korábbi. Ennek alapján tehát feltételezhető, hogy a korábbi templom építése előtt már temető volt ezen a területen. Mivel az Árpád-kori, keresztény rítusú temetők mindig templom mellett helyezkedtek el, további ásatások
napvilágra hozhatják egy, az általunk ismert korábbi templomnál is idősebb, kő- vagy fatemplom nyomait. Mindez azonban további régészeti bizonyítékok híján még csak feltételezés.

A sírkő előkerülése és a korai temetőre és feltételezett templomára utaló nyomok a templom kutatásának jelentőségét felértékelték. Az eddig végzett, helyreállítást megelőző szondázó kutatásnál alaposabb vizsgálat szükséges a templom építéstörténetének megismeréséhez, ezért az ásatást, terveink szerint, a közeljövőben folytatni fogjuk.

Reméljük ennek anyagi fedezetét minél hamarabb sikerül előteremteni.

Markó Ágnes Sarolta
Észak-magyarországi kulturális és műemléki hírlevél

Források:
Bartos György: Abaújvár, református templom.
Kutatói jelentés. 2002. AMRK.
Csengel Péter – Gere László: Abaújvár, ref. templom.
Kutatási dokumentáció. 1997. AMRK.
Farbakyné Deklava Lilla: Abaújvár, református
templom. Művészettörténeti tanulmány. 1997.
AMRK.

elérhetőség:
Markó Ágnes Sarolta
okl. építészmérnök, régész
cím: 1052, Budapest
Aranykéz u. 6. IV/8.
telefon: 06-20-497-41-98

Szépülnek a házak, várják a hidat Abaújváron

Abaújvár - Tizenöt ház újul meg a közeljövőben Abaújváron egy kassai vállalkozó jóvoltából.

Szívesen vásárolnak házakat Abaújváron nagyvárosok lakói. Vonzza őket a szép környezet, mint ahogy Csuha Pál polgármester fogalmaz: van patak, van folyó, van hegy és völgy, csend és jó levegő. Vettek már itt házat miskolciak, debreceniek, ők hétvégi háznak használják az ingatlanokat. Azonban felfedezték a települést az üzleti érzékkel megáldott emberek is.. Legutóbb egy kassai vállalkozó vásárolt meg 15 házat, köztük olyanokat is, melyeket már a pusztulástól kellett megmenteni. Miután az ingatlanok megújulnak és megszépülnek, többségüket szlovákiai emberek veszik majd meg, akik országukban jó pénzért eladják saját házukat, Abaújváron pedig viszonylag olcsón jutnak másikhoz, és még pénzük is marad. A kassai vállalkozó 1–1,2 millió forintért vásárolta meg a házakat, rendbetételük után valamivel drágábban adja el azokat.

Hidat szeretnének

A távolabbi jövőről szólva a polgármestertől megtudtuk: nagyon szeretnék, ha a településen híd épülhetne a Hernád folyón. Akkor ugyanis 4 kilométeres közelségbe kerülne a határ túloldalán fekvő Kenyherc község, melynek van ipari parkja, tehát a helyiek akár munkát is vállalhatnának ott. De nem csak ott, hanem Kassán is, ami szintén közelebb kerülne Abaújvárhoz és a környező falvakhoz. A hídépítésre pályázatot szeretnének benyújtani (lassan le is jár a határidő), melyet három kistérség is támogat.

Forrás: Borsod Online

Újra benyújthatók az UMVP III. tengelyes támogatási kérelmek

Ismét megnyílt a lehetőség a korábban nagy népszerűségnek örvendő, Új Magyarország Vidékfejlesztési Program négy jogcímével - Falumegújítás és fejlesztés, Mikrovállalkozások fejlesztése, Turisztikai tevékenységek ösztönzése, Vidéki örökség megőrze - kapcsolatban fejlesztési források igénylésére. A támogatási kérelmek benyújtására 2009. novebmber 20 - december 20 között áll rendelkezésre időszak.

Teljes cikk megtekintéséhez kérem kattintson ide!

A második szüret a várban

Kellemes, verőfényes időben megkezdtük a második szüretet a várban. A tavalyinál kevesebb a termés, de azt hiszem, hogy jobb. A kevesebb termés leszüretelésére viszont kétszer annyian voltunk, mint előző évben. Ismét együtt dolgozott az Egyesúlet tagjainak egy része, és mondhatom, hogy remekül éreztük magunkat.

A szüret folytatódik

Még lenne néhány kép....

Sírjaink hol domborulnak? - Végvári János hőstette

Jókai Mór - Vatha lázadása

Kártérítésre kötelezik a tolvajt

Jogszabály-módosítással a kis értékű, tulajdon elleni szabálysértések elkövetőit kötelezni fogják az okozott kár megtérítésére, közölte Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter.

Készül az a jogszabály-módosítás, amely előírja, hogy ha megvan a kis értékű, tulajdon elleni lopásoknak az elkövetője, akkor az elkövetőt a szabálysértési bírság mellett kötelezik az okozott kár megtérítésére is. Ha ezt maga nem teszi meg, ez adó módjára behajtható köztartozássá válik, és az állam az ilyen módon behajtott kártérítést átadja a sértettnek. A bírságot is adó módjára kell behajtani, vagy szabadságvesztésre kell átváltani.Draskovics Tibor elmondta, nagyon fontos, hogy ne csak megbűnhődjön az elkövető, de a sértettek visszakapják annak az árát, amivel őket megrövidítették. A jogszabály-változtatás nyomán a gyermekekkel elkövetett ilyen szabálysértések bűncselekménnyé válnak.

Egyre több a vagyon elleni szabálysértés

A miniszter szerint súlyos, növekvő problémát jelent a vagyon elleni szabálysértések számának növekedése, ráadásul egy 1999-es törvény "elvonta" a rendőrség kötelezettségét ezen ügyek felderítésében, és az elkövető lakóhelye szerint illetékes, megfelelő eszközökkel nem rendelkező jegyző feladatául szabta a szabálysértő személyének felderítését és megbüntetését.

Azt szeretnék, hogy a jövőben egyetlen településen élő se érezze magát egyedül, ezért úgy változtatják a jogszabályt, hogy a vagyon elleni szabálysértéseket a rendőrségnél is be lehet jelenteni, a rendőrség köteles elvégezni a halaszthatatlan nyomozati cselekményeket.

Átvállalnak két fizetést

Mint mondta, a program egyik eleme, a településőrök foglalkoztatása "sokakban értetlenséget keltett", pedig 20 éve vannak közterület-felügyeletek, 270 településen, 1500 közterület-felügyelő dolgozik.

A kormány azt ajánlja az önkormányzatoknak, hogy a közterület-felügyelet megerősítésére vegyenek fel további munkavállalókat, a kormány közterület-felügyelőnként további két munkavállaló bérét vállalja át, így lehetővé válik, hogy a mostaninál legalább kétszer annyi közterület-felügyelő legyen az utcán.

Magyarázatként hozzáfűzte: azért van erre szükség, mert a szemetelés, szabálytalan parkolás, hangoskodás, vagyis az "elemi rendhez és biztonsághoz" tartozó ügyekben "nem érdemes" a rendőrségnek drágán, nagy technikával, képzett embereket használva eljárnia, ezt legjobban az önkormányzatok tudják a közterület-felügyelők révén megtenni.

Azokon a településeken, ahol nincs közterület-felügyelet, az önkormányzatok alakíthatnak ilyet, vagy felvehetnek településőröket. A kormány pedig vállalja ezeknek az embereknek a felszerelési költségeit és bérét.

A jövő héten jelenik meg a pályázat

Így lesz az önkormányzatoknak legalább egy olyan embere, aki egyenruhában, a jogszabályokat ismerve járja a település utcáit, ha bármi rendetlenséget tapasztal, felszólít annak abbahagyására, és ha ennek nem tesznek eleget, hatósághoz fordul - tette hozzá. A településőr-programra szóló pályázati felhívás szeptember 15-én jelenik meg, így akár néhány héten belül új közterület-felügyelők, településőrök jelenhetnek meg az utcákon.

Draskovics Tibor beszélt arról is, hogy a bűnözés átalakul, például míg korábban az ország középső részén és Budapesten volt a legnagyobb a bűnügyi fertőzöttség, az az elmúlt öt évben fokozatosan az ország északkeleti részébe húzódott. Változás az is, hogy amíg tíz éve összességében véve csökken a bűnözés, addig a kirívóan erőszakos, fegyverrel vagy felfegyverkezve elkövetett bűncselekmények száma nő.

Harmadik változásként említette, hogy megnőtt a bűncselekményi értékhatárt el nem érő, szabálysértési jellegű, "de az érintetteket joggal nagyon súlyosan irritáló kis értékű vagyon elleni" jogsértések száma. Emellett újszerű, korábban nem tapasztalt vagy súlyosan brutális bűncselekmények is történtek.

MTI-Index

Élet a határ mentén – határok nélkül

	Szlovákia felé autózunk, a kenyheci ipari parkba tartunk, ahová a betelepült multinacionális cégek már magyar munkaerőt is várnak, mert a környéken elfogyott a „hadra fogható” ember.
Határ menti túránk következő úti célja Hidasnémeti, ahol az utóbbi két évben tucatnyi házat vásároltak meg szlovák állampolgárok. Aztán Abaújvárra látogatunk, hogy kiderítsük, miért is kelendőek mostanság ennek a hangulatos kis településnek az ingatlanjai a szlovákok és a felvidéki magyarok körében. Az autóban szól a rádió, a hírekben éppen a nagypolitika szintjén elmérgesedő szlovák-magyar viszonyról beszélnek. A tudósításból átszűrődő indulatoknak itt a határ mentén – a való világban – nyoma sincs. Az emberek – mindkét oldalon – megpróbálnak élni, megélni, ki-ki tehetsége szerint. Ezzel vannak elfoglalva. Kelendőek a hidasnémeti házak Hidasnémeti 1200 lakosú település, ahol az elmúlt év decemberi határnyitás örömébe bizony üröm is vegyült. Megszűnt a határőrség, a vámhivatal, és velük együtt a munkahelyek is. Érettségizett, diplomás fiatalok hagyták el a települést, hogy másutt nézzenek megélhetés után. A „vasútra” még járnak néhányan dolgozni, és mezőgazdaságból is próbálnak páran megélni, de a legnagyobb foglalkoztató – mint a hasonló adottságú településeken általában – itt is az önkormányzat. Becse Csaba polgármester azt mondja, két évvel ezelőtt kezdődött a szlovák állampolgárok érdeklődése a helyi ingatlanok iránt, és mára több mint egy tucat portát vásároltak meg. Amikor az okokról kérdezzük, tanácstalanul tárja szét a karját, mondván ő is csak a hallomásokra támaszkodhat. Azt beszélik, az euró bevezetésének hatásaitól tartva, megtakarított pénzüket fektetik ingatlanba a szomszédok. A magyar oldalon egyébként jóval olcsóbbak a házak, mint odaát- és ez sem utolsó szempont. Bár éppen a kereslet élénkülése miatt megduplázódtak az árak Hidasnémetiben is. Egy hagyományos parasztházat korábban egy–másfél millióért kínáltak, ma már a hárommilliót is eléri a vételár. Az új építésűek tízmillió fölött találnak gazdára. Mivel a legtöbben hétvégi háznak használják tulajdonukat, a falu állandó lakosainak száma nem változott, viszont mindenki felújítja, komfortosítja birtokát, így szépül, fejlődik a település. Becse Csabával látogatóba indulunk egy újdonsült háztulajdonoshoz, aki éppen a polgármesteri hivatal szomszédságában találta meg otthonát. „Ha látták volna, milyen volt ez a ház korábban, most elcsodálkoznának” – mondja a polgármester a rövid séta közben. Csodálkozásra így is van okunk, hiszen új tető, hőszigetelt, frissen festett falak, gondozott kert és az éppen készülő kerítés gondos gazdát mutatnak. A házigazda Pavol Gala szlovák származású, de jól beszél magyarul, így nyelvi nehézségeink nincsenek. „Kassán volt egy kisebb házam azt eladtam, de abból a pénzből ott csak bérházi lakást tudtam volna venni, nekem meg az nem kellett. A rokonaim Szinán élnek, tőlük hallottam, hogy a magyar oldalon olcsóbbak az ingatlanok, eljöttem hát, szétnéztem, és itt ragadtam. Rengeteget dolgoztunk a felújítással, és még nagyon sok a teendő, de úgy érzem, jó döntés volt ide költözni, jól érzem magam” – meséli dióhéjban az elmúlt egy év történetét vendéglátónk. S, hogy ismeri-e azokat, akik – szlovák állampolgárként – hozzá hasonlóan itt vásároltak maguknak házat? Kiderül, eddig nemigen volt ideje az ismerkedésre, de most, hogy kevesebb a munka, fontolgatja a barátkozást. A polgármester mosolyogva teszi hozzá: ő is tervbe vette az ismerkedést. A faluban októberben tartják az elszármazottak napját, és szándékai szerint előbb-utóbb megrendezik majd az ide települtek ünnepét is. „Igaz, nem állandó lakosként, de az év egy jelentős részében ők is itt élnek, tagjai a közösségnek, meg kell ismernünk egymást” – mondja búcsúzóul. Abaújvár nem csodára vár „Az Abaúj-hegyközi kistérségnek és a Sátoraljaújhelyi kistérségnek is jót tenne, ha szorosabbra fűznénk a kapcsolatot a szomszédos szlovák térséggel” – kezdi a beszélgetést Csuha Pál, Abaújvár polgármestere. Az alig több mint 300 lakosú falucska első embere, indoklásként a kenyheci ipari park munkahelykínálatát, a kassai repülőtér közelségét említi, és azt a tervet, hogy a határ másik oldalán aquapark megépítésében gondolkodnak. Ha ez megvalósul, a környék igazi turistaparadicsommá válik. „A kenyheci polgármesterrel jó a kapcsolatunk, az ipari parkba egyre több multinacionális vállalat költözik be, és egyre nagyobb a munkaerőigény. Ezzel a lehetőséggel azonban eddig még nem nagyon éltünk mi magyarok, pedig állítólag a szakembereket jól megfizetik” – magyarázza. Az emberek – ismeretei szerint – a nyelvi nehézségek miatt nem mennek a határon túlra dolgozni, de úgy tudja, a munkaügyi központ hamarosan nyelvtanfolyammal igyekszik segíteni ezen a gondon. Persze a nagy kérdés az, találnak-e elegendő megfelelően képzett – képezhető – munkást ezen a vidéken? Sokat lendítene az ügyön a régen tervbe vett Hernád híd megépítése is, mert ezzel lerövidülnének a távolságok. A megoldás kulcsa az uniós pályázat, és a polgármesterek igyekeznek lobbizni a kedvező döntés érdekében. „Nálunk már több mint húsz házat vásároltak meg szlovák állampolgárok, és van egy magyar származású vállalkozó, aki fejébe vette, hogy turistaközpontot varázsol Abaújvárból. Üdülőházak, étterem, panzió – ezekben gondolkodik. Egyébként nem csak nálunk, hanem Kékeden, Göncruszkán, Pányokon is sok határon túli vásárol ingatlant” – meséli Csuha Pál. Tapasztalatai szerint a gyönyörű környezet, az erdők, a dombok, a Hernád közelsége vonzza a nyugalomra vágyó vásárlókat hozzájuk. A már említett, „turizmusban utazó” vállalkozó Frantisek Schmidt, vagyis Schmidt Ferenc szinte végszóra érkezik, és gyorsan hozzáteszi: a kiépített közművek is sokat nyomnak a latba. A szlovák oldalon ugyanis nem mindenütt épült ki a szennyvízhálózat, és sok helyen hiányzik a vezetékes víz is. Schmidt úr amolyan vérbeli vállalkozó, akinek Magyarországon több ajándéküzlete is van, és amikor eljött Abaújvárra, hogy ingatlant vegyen, beleszeretett a hangulatos kis községbe, és nem egyet, hanem tucatnyit vásárolt. Invitálására kocsiba ülünk, hogy megnézzük a portákat, és beszéljen terveiről. A hallottak nyomán egy üdülőfalu képe dereng fel előttünk, amelyet részben pályázatok segítségével kíván megvalósítani a vállalkozó. Mi lesz, ha nem nyer? Azt mondja az sem veszi el a kedvét, van saját tőkéje, de így egy kicsit hosszabb ideig tart majd az egész. Kenyhec munkahelyet kínál A magyar államhatártól mindössze 500 méterre terül el a kenyheci (Kechnec) ipari park. A betelepült multinacionális cégek a magyarországi munkavállalókat is várják. Kenyhec, a Miskolc-Kassa főút mellett elterülő község virágkorát éli, épül, szépül, növekszik a lakossága. Amíg 1991-ben 734-en éltek itt, addig napjainkra ez a szám 1050-re emelkedett. Időközben a 32 százalékos munkanélküliséget is sikerült letörni 6 százalékosra. A község határában kialakított ipari parkba nemcsak várják a tőkeerős külföldi befektetőket, azok jönnek is szép számmal. A cégek jelenleg mintegy 3000 embernek adnak munkát, és folyamatosan keresik az új munkatársakat – a Magyarországról érkezőket is. Éppen ezért először arról kérdezzük a település polgármesterét, Konkoly Józsefet: mennyien dolgoznak náluk a magyar oldalról? „Ketten vannak az egyik osztrák cégnél” – hangzik a megdöbbentő válasz. S miért is ilyen kevesen? „ Amíg Magyarországon a postás 80 ezer forintot visz a családnak havonta segélyként, nem biztos, hogy mindenkinek kedve van dolgozni. A szociálpolitikájukon kellene változtatni, ösztönözni kellene a munkavállalást. Ezt elmondom majd Szűcs Erika miniszterasszonynak is, akivel a közeljövőben találkozom. A másik, ami gondot okoz: itt esztergályosokra, hegesztőkre, gépészekre, marósokra van szükség – akkor a munkaügyi szervezetek ne küldjenek cukrászt és mezőgazdászt, mert nem tud bekapcsolódni a modern ipari termelésbe. Aztán azt híresztelik, hogy felesleges ide jönni, úgyse kell senki... Egyszóval ügyeskednek a hivatalnokok, aminek a kisember issza meg a levét!” – állítja az egyébként rendkívül agilis polgármester, aki 1990 óta áll a falu élén. Konkoly József szerint a nyelvtudás hiánya sem akadály. „Mindegyik gyárban tudnak magyarul, angolul, németül. Nincs nyelvi probléma, ez is csak kifogás” - magyarázza. Ugyanakkor pozitív példaként említi hollóházi kollégáját, aki autóbusszal viszi majd Kenyhecre a munkavállalókat tárgyalni. A jobb megközelíthetőség érdekében szlovák oldalról már megépítették az utat a Hernádig, mint mondja a hídért lobbizás a magyar polgármesterek dolga, ő a szlovák kormánynál járja ki a határ és Kassa közti gyorsforgalmi út megépítését. 2008.október.27 (hétfő) Átemelve a Kulcs magazin honlapjáról

5let

Nagyon sajnálom, hogy nem tudok otthon lenni, mikozben folyik a klub kialakítása. Ám még innen a távolból is megpróbálom megtenni, amit tudok. 

Tegnap készítettem ezt a kis vázlatot a fal festéséhez:

Természetesen a döntés a Tiétek, én csak egy ötletet adok.

A középkori templom története

Az alábbiakban két szakember részletes leírását olvashatják az abaújvári református templom történetéről és régészeti feltárásáról. Mindkét írás a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Miskolci Irodájának Hírlevelében jelent meg.

A templom tornya (foto: www.abaujvar.hu)

Abaújvár temploma
(Hajdú Idikó írása)

Méltatlanul elfeledett, még inkább felújításukban, megmentésükben félbehagyott templomaink sora hosszúra nyúlna, ha mind fel akarnánk sorolni. A cél elérése gyakran a felmerülő akadályok miatt nem, vagy csak komoly kompromisszumok árán válik megvalósíthatóvá, amely emiatt évekig, akár évtizedekig is elhúzódhat. A hónap műemléke rovatban épp ezért, most szeretnénk felhívni a figyelmet egy olyan templomra, amely szintén erre a sorsra jutott. Most anyagi forrás előteremtésére vár, hogy megmutathassa, egykor ez a templom a Hernád-völgy egyik legjelentősebb településén állt, és gazdagodott falképekkel az itt birtokos Drugeth, majd Perényi családok idején. Ez a Hernád-völgyi település, Abaúj vármegye névadója, Abaújvár. Jelentőségét mutatja, hogy már a 11. századtól kezdődően felbukkan neve az oklevelekben, főleg az Aba Sámuel által építtetett vára révén. (Aba-) Újvár megye legnagyobb részének birtokosa az Árpád-korban az Aba-nemzetség volt, amelynek birtoklásához számos vár építtetése kötődik, mint az Abaújvár történelmével gyakran összefonódó füzéri vár, amelynek első építtetője és birtokosa szintén ebből a nemzetségből került ki. Középkori jelentőségét ugyanakkor nemcsak vára mutatja, hanem az a tény is, hogy 13. században az abaúji esperesség székhelyeként is működött a település. Fellendülésében jelentős szerepet játszott az Árpád-korban, hogy a Hernád mentén haladt végig a Lengyelországba és Oroszországba vezető hadi út, a megye főútvonala, majd a későbbi évszázadokban, ennek elenyészése után a Zemplénből az északi területek felé haladó kereskedelem útvonalává vált.
A 13. század elejétől királyi birtokban levő vára azonban a század folyamán, ujonnan épülő várak mellett fokozatosan elvesztette jelentőségét és 1355- ben a várispánságot is megszűnetették. Történelme, birtokosai tekintetében hasonlatos a füzér váréhoz, amely utóbbi Aba Amádé „birtoklása” után 1312-től Drugeth Fülöp várnagysága alatt állt. Egy fennmaradt oklevél ugyanakkor arról tudósít, hogy 1320-ban Drugeth Fülöp nádor Abaújvárban adta azt ki, majd 1332-ben Drugeth Vilmos udvarbírája egyben újvári várnagy volt. Ezt követően mindkét vár, illetve település esetében a Perényi család neve jelenik meg mint új birtokos. Füzé esetében erre 1389-ben kerül sor, amikor Luxemburgi Zsigmond azt Perényi Péter fiainak, Miklósnak, Jánosnak és Imrének adományozza. Az Abaúj megyei kisnemesi család felemelkedét Zsigmondnak köszönhetette. Bár Abaújvár esetében nem áll rendelkezésre pontos adat arra vonatkozóan, mikor került a Perényiek kezébe, de ismert, hogy 1399-ben engedélyt kapnak az omladozó vár megerősítésére. Birtoklásuk kezdete tehát a füzérivel közel egy időben mehetett végbe. A család ettől kezdődően évszázadokon keresztül, kisebb megszakításokkal meghatározó szerepet játszott a régió gazdasági és kulturális életében, amelyet mecénási tevékenységük ma is látható emlékei példáznak a legjobban.
Az abaújvári templom történetében szintén ennek a két évszázadnak az eseményei voltak meghatározóak. Bár román kori alapjainak építésére vonatkozóan nem állnak rendelkezésre jelenleg pontos ismeretek, falképei azonban töredékes állapukban ma is mutatják a település egykori jelentőségét és gazdagságát. A dombtetőn épült templom ma a gótika stílusjegyeit viseli magán, téglalap alapú, oldalain támpillérekkel megerősített templom, amelyhez a nyolcszög három oldalával záródó, hosszúkás, nyújtott szentély tartozik, gótikus keresztboltozattal. A román korra utal ugyanakkor a déli oldal kórusnál levő ablaka, míg a többi csúcsíves, mérműves kiképzésű. Freskók a hajó északi falán, a diadalív bélletén és a szentélyben kerültek elő. Bár 1876-ban Myskovszky Viktor jelentésében még arról számolt be, hogy „falfestmények nem vehetők észre,” (Joó 1980) az 1912-es felújítás során azonban már falképekre bukkantak. A képek jelenlegi, nem restaurált állapotban megállapítható részletek alapján a 13-14. századra datálják. Mint érseki székhely feltételezhető, hogy freskóinak egy része a 13. század második felében készült, így a diadalív bélletében feltárt töredék, amely feltételezhetően egy király arcvonásait mutatja. Radocsay Dénes ezt a részletet még a 12. század szerény festészeti terméséhez sorolja, míg Tóth Melinda a 13. századra datálja, amelyet szintén mint a centrumtól távol eső, kisebb jelentőségű alkotásnak feltételez, amely nemcsak arra bizonyíték, hogy a pusztulás okozta kontraszelekció hogyan eredményezheti a periférián levő emlékek megmaradását, hanem arra is, hogy „milyen mértéktartó lassúsággal terjed az új [értsd itt gótika] stílus, és hogy a románkori formaadásnak milyen mély gyökerei vannak. (Tóth 1974) Ugyanakkor a töredéken már enne az új stílusnak a nyomait véli felfedezni, bár természetesen nem lehet kizárni, hogy azok restaurálásával módosulna ez az elképzelés. Szintén jelentős szerepet tulajdonít Tóth Melinda a templom falkép-történetében Aba Amádé Észak-magyarországi jelenlétének, és annak, hogy a 13. század utolsó negyedében ez a régió jelentős szerepre, és Aba Amádé hatalmának tetőfokán bizonyos önállóságra is szert tett, amely hozzájárulhatott az új stílus elterjedéséhez ezen a területen. Ez a tényező azonban tovább hátráltatná a falkép készítési idejét, és megerősítené annak 13. századi datálását, a gótika első emlékeinek megjelenési idejére. Az új stílus a 13. század végén kezdett kibontakozni a Kárpát-medencében, ekkora értek meg annak feltételei. Ahogy Radocsay is említi, „leggazdagabb korszaka ez a magyarországi freskóművészetnek,” (Radocsay 1977) amely a 14. század elejétől, a 15. század harmincas éveiig terjed. Már ezt a kiteljesedő stílust idézik a szentélyben látható falképek, amelyet alátámasztanak a jeleneteken megfigyelhető architektonikus elemek, épületek, amelyek már az új stílus formavilágához tartoznak. A gótikával „új témák, új elbeszélő sorozatok jelennek meg a falakon, helyi iskolák alakulnak és sajátos, egyéni formákat teremtenek, állandó kapcsolatot is tartanak az európai falképfestészet fő irányzataival.”(Radocsay 1977) fölött sorban futnak végig a szentély falán. Legfelső sorban a gyermek Jézus látható fehér ruhában, vörös kontúrral megrajzolt redőkkel. Két asszony tartja, és mögöttük még egy szent, glóriás női alak rajzolódik ki. A feltételezések szerint a jelenet Jézus bemutatása a templomban témát örökíti meg. A középső sávban egy palota látható, amelyből 3 alak néz ki, két férfi és egy nő, a palota előtt meztelen alakkal, aki a felirat szerint Szent Bertalan, akit általában mártíromságára utalva, megnyúzva ábrázoltak.
A ma látható falképek előkerülésük óta nem kerültek restaurálásra, ami jól látható állapotukban. Némelyik közel száz éve várja helyreállítását, de a hajó északi falán 1965-ben Reisinger Mária által feltárt freskórészletek is több mint negyven éve állnak szabadon. Bár történtek felújítások a templomban, így 1975-76-ban homlokzat- és toronyfelújításra került sor, az elmúlt pár évben pedig megállították a falak vizesedését. Sajnos annak ellenére, hogy a templom egy domb tetején áll, komoly gondokat okozott a talajvíz, amely a falképek állapotát is tovább rontotta. Szintén helyreállították a tetőzetet, és ezzel, ha a képek tekintetében nem is történt minőségi változás, a károsodás legmeghatározóbb külső tényezőinek hatása jelentős mértékben megállt.
Bár a falképek készíttetőihez fogható mecénás továbbra sem akad, biztatóak az eddigi, utóbbi években elért eredmények. És ha időszakosan ismét mészréteg alá is kerülnének a freskók, most már csak a megfelelő alkalom és lehetőség kell majd azok helyreállításához és művészettörténeti értelmezésükhöz.

Forrás: itt olvasható a teljes hírlevél

Irodalom
Joó Tibor: Az abaújvári református templom. In: HOM Közlemények 18. Miskolc, 1980. 7-14. p.
Radocsay Dénes: A közékori Magyarország falképei. Budapest, 1954.
Radocsay Dénes: Falképek a középkori Magyarországon. Budapest, 1977.
Simon Zoltán: Füzér. In: Tájak-Korok-Múzeumok sorozat
Tóth Melinda: Árpád-kori falfestészet. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1974.

és a másik cikk:

Ásatás az abaújvári református templomban
(Markó Ágnes Sarolta írása)

Ez év áprilisában, a Hírlevél hasábjain a Hónap Műemléke rovatban már olvashattunk az abaújvári református templomról. Az írás célja akkor az volt, hogy felhívja a figyelmet a történetileg, építészetileg és freskóit tekintve is jelentős, ám elhanyagolt templomra, melynek kutatása és helyreállítása évek óta húzódik. Idén ősszel folytatódott a templom kutatása, Tóth István abaújvári lelkész kezdeményezésére, az Abaújvári Református Egyházközség finanszírozásával. Sajnos a rendelkezésre álló anyagi források szűkössége miatt ismét csak rövid, szondázó kutatásra nyílt mód.

A templom helyreállítást megelőző kutatása 1997-ben kezdődött. Ekkor a templomot kívülről övező terület szondázó kutatására került sor Csengel Péter és Gere László vezetésével. Ugyanebben az évben készült el Farbakyné Deklava Lilla művészettörténeti tanulmánya, melyben összegyűjtötte a templom történetére vonatkozó levéltári adatokat is. Szintén 1997ben sor került a templom falképeinek restaurátori szondázó kutatására. A régészeti feltárás Simon Zoltán vezetésével 1998-ban, majd 2002. évben Bartos György a templom homlokzatainak szondázó jellegű kutatását végezte el. Az idei ásatás során, melyet Rácz Miklós régész és e sorok írója vezetett, a templom hajójának feltárására került sor.

Mai formáját természetesen az abaújvári templom is számos átépítés során nyerte el. A törtkőből falazott templomhajóhoz két boltszakaszos, a nyolcszög öt oldalával záródó, kváderfalazatú szentély csatlakozik. A szentély sarkait és a hajót is támpillérek erősítik. Az elmúlt években a helyreállítás lehetővé tette több, statikai problémák miatt utólag épített támpillér elbontását, melyek a falak vizesedését elősegítve, a freskók állapotát is veszélyeztették. Sajnos épp az északi oldalt támasztó támpillér elbontására nem került sor, így a fal vizesedése miatt a Szent Mihályt és Szent Mártont ábrázoló falképek állapota rohamosan romlik. A templomhajónak korábban festett famennyezete volt, mai lefedése már új, a tetőszerkezet helyreállításával egyidőben készült el. A szentély keleti végfalának kettős osztású mérműves ablaka és a templom szemöldökgyámos, pálcákkal keretezett, félköríves timpanonnal záródó nyugati kapuja eredeti állapotában maradt ránk. Elfalazva, de fennmaradt a XVIII. század első felében elbontott sekrestyébe vezető ajtó is. A szentély további három gótikus ablakát 1807-ben szűkítették be. A hajó déli falát 1886-ban statikai problémák miatt teljesen visszabontották, majd újjáépítették. Ismert Myskovszky Viktor 1876-ban készült rajza, mely a hajó déli falán még a szentélyhez hasonlóan beszűkített ablakokat, valamint akkor már befalazott déli kaput ábrázol. A templom földszinten négyszög, emeletén nyolcszög alaprajzú tornya csak 1886-ban épült meg. A diadalív déli oldalához 1652-ben épült a szószék. A templom gazdag belső kifestésével a Hírlevél 2008. évi 4. áprilisi számában megjelent cikk részletesen foglalkozott.

Míg a templom építéstörténetét, a fennmaradt dokumentumoknak köszönhetően, elég jól ismerjük, fennállásának első évszázadairól és főleg építésének körülményeiről kevés adatunk van. Abaújvár települést, a Rozgonyiak és Drugethek birtoklása után, 1394-ben adományozta Zsigmond király Perényi Péternek, sőt, 1399-ben vár építésére is engedélyt adott. Perényi Péter feltételezhetően birtokközpontot akart kialakítani abaújvári birtokán, ennek részeként építtette a nagyszabású, akkoriban modernnek számító építészeti stílusú templomot is.

A korábbi ásatások a templom mára elbontott sekrestyéjének falait hozták napvilágra, valamint sikerült feltárni a szentély belsejében a korábbi, négyzetes záródású, törtkő falazatú szentélyt. Mivel a ma álló templom gótikus részletei közül egyik sem datálható a XIV. század végénél korábbra, továbbá a szentély és a hajó építőanyaga határozottan különbözik, azt lehetett feltételezni, hogy Perényi Péter újonnan kapott birtokán, az 1400-as évek elején, négyzetes szentélyzáródású templomot építtetett, melyet még 1450 előtt új, poligonális szentély építésével reprezentatívan megújított. Ez utóbbi átépítés során kerülhetett sor a hajó, a diadalív és a szentély kifestésére, mivel a freskók stílusa azonos.

Az idén ősszel végzett ásatás során megtaláltuk a korábbi, négyzetes szentélyű templom hajójának visszabontott alapfalait. Ez részben megváltoztatta a templom építéstörténetével kapcsolatos feltételezéseinket. Amikor Perényi Péter adományba kapta Abaújvárt, már állt egy, talán a XIII. század végén - XIV. század elején épített templom a mai helyén. Nem sokkal az adományozás után, Perényi lebontatta az akkor már elavult, esetleg rossz állapotban levő templomot, hogy az új birtokközponthoz méltó, korszerű gótikus szentéllyel épült, díszesen kifestett templomot építhessen a helyén. A ma álló falak vonala követi a korábbiakét, részben ráépültek azokra. A templom alaprajzában csak a diadalív helyét nem változtatták meg, ehhez képest belső terét egységesen, minden irányban 1 méterrel bővítették.

A család vagyonát és felemelkedését megalapozó, Luxemburgi Zsigmond szolgálatában álló, később az országbírói tisztséget betöltő Perényi Péter (13781423) egyben temetkezőhelyének is szánta új templomát. A templomhajó közepén ugyanis, a még fel nem szedett kőburkolat elemei között másodlagos helyzetben megtaláltuk sírkövét. A kő a templom 1806-1807 évi felújítása során kerülhetett a burkolat elemei közé. A sírkő, azt leszámítva, hogy miközben burkolatként használták kettérepedt, hiánytalanul és épen maradt ránk. Szélén körbefutó, még nem teljesen feloldott felirata a következő: hic est sepultus magnificus vir dominus petrus de prin...VI...ante festum visitat[i]o[n]is anno domi[ni] 14XXIIIo. A kétosztatú mérművel díszített képmezőben Perényi címer, felette csőrös sisak látható. Az 1998. évi ásatás során a szentélyben két temetkezés került elő. Ezek közül az egyik egy tégla falazatú kripta, melynek feltárására nem került sor. A kő és a kripta összetartozásának lehetősége még vizsgálat tárgya.

Az idei ásatás figyelemre méltó eredménye továbbá, a hajó északkeleti sarkában előkerült, csekély déli eltéréssel keletnek tájolt, tehát valószínűleg keresztény szertartás szerint eltemetett csontváz részlete. A halott lábfejét a korábbi templom diadalívfalának építésével elpusztították, tehát a feltárt temetkezés még az első templomnál is korábbi. Ennek alapján tehát feltételezhető, hogy a korábbi templom építése előtt már temető volt ezen a területen. Mivel az Árpád-kori, keresztény rítusú temetők mindig templom mellett helyezkedtek el, további ásatások napvilágra hozhatják egy, az általunk ismert korábbi templomnál is idősebb, kő-vagy fatemplom nyomait. Mindez azonban további régészeti bizonyítékok híján még csak feltételezés.

A sírkő előkerülése és a korai temetőre és feltételezett templomára utaló nyomok a templom kutatásának jelentőségét felértékelték. Az eddig végzett, helyreállítást megelőző szondázó kutatásnál alaposabb vizsgálat szükséges a templom építéstörténetének megismeréséhez, ezért az ásatást, terveink szerint, a közeljövőben folytatni fogjuk. Reméljük ennek anyagi fedezetét minél hamarabb sikerül előteremteni.

Forrás: itt olvasható a teljes hírlevél

Források:
Bartos György: Abaújvár, református templom. Kutatói jelentés. 2002. AMRK.
Csengel Péter - Gere László: Abaújvár, ref. templom. Kutatási dokumentáció. 1997. AMRK.
Farbakyné Deklava Lilla: Abaújvár, református templom. Művészettörténeti tanulmány. 1997. AMRK.

Átemleve a Szép Magyarország magazin
on-line felületéről

Ismét a Múlt-koron

A Múlt-kor történelmi portál ismét foglalkozott Abaújvárral. Most a Szép Magyarország című kiadványban megjelent történet összegző cikkét vették át.
Megtekinthető IDE KATTINTVA.

Egyedülálló régészeti lelet az abaújvári templomban

Ez ugyan nem új hír, de azért rakom fel a bolgra egy változatát, mivel csak most találtam rá véletlenül a Duna TV külön ehhez forgatott híradóblokkjára.

Az érdeklődők kattintsonak IDE.

A hidak hőse

Dokumentáció a hidasnémeti közúti és a gönci vasúti híd megmentéséről, és annak körülményeiről
1944. decembere


KATTINTSON IDE!

Építő kritika

,,Mert ugyan véleménye mindenkinek van,
csak bizony az a vélemény olyan,
mint az a bizonyos hátsó fertály.
Mindenkinek van, de senki sem kíváncsi a másikéra.''

Ernest Hemingway-nek volt egy nagyon szemléletes allegóriája, melyben egy váltakozó ütemben forgó hatalmas kerékhez hasonlította lelki állapotát. A kerék szép lassan elkezd forogni tengelye körül, ám hirtelnjében egyre gyorsabbá és vadabbá válik a forgás, mígnem úgy tűnik, már majdnem kiszakad helyéről. Ám ekkor a kerék visszatér kezdeti állapotába, ismét lelassul, folytatja nyugodt mozgását. Ám nemsokkal ezután hirtelen újra zakatolni kezd, és megindul vad körforgása. És ez így megy örökkön-örökké. Valahogy ezt a folyamatot látom falvunkban is. Az a fránya kerék megint zakatolni látszik. 

Pedig tudjuk mi tartani a kellő irányt is. De mégsem tesszük. Vajon miért? 

Hiba mindenhol akad. Tény, hogy az ember elég tökéletlen lény. Na de ennyire?

Nemtetszésünk kinyilvánítására van egy másik út is a vagdalkózás mellett. Ez pedig az építő kritika. Ennek a lényege, hogy kifelyezzük ugyan ellenvleményünket (ha úgy tetszik nemtetszésünket) valamivel kapcsolatban, ám ezt úgy tesszük meg, hogy az kevésbé legyen sértő, és ezután megpróbálunk ötletet adni arra, hogyan kellett volna másképp csinálni azt a bizonyos dologt, valamint világosan kifejtjük, hogy így miért nem volt jó az a valami. És ezzel nem pusztítunk, hanem javítunk, építünk.

És ez a nagy dolog.

Mert szidni ugyan lehet bárkit. Háta mögött főleg. Így a legegyszerűbb, és legkényelmesebb. Lehet különböző álnevek mögé bújva, ám mégis névtelenül szitkozódni az internet homályt adó falai mögül is. De mie megyünk vele?

Az ember elé állva nyíltan a szemébe mondani véleményünket, vagy a világhálón nevünket (vagy köztudott becenevünket) vállalva mondani valamit egészen más. Főleg hatás tekintetében. 

Ez első variációval a köz(ös)ség elérte, hogy lemorzsolódjon a honlapunk ,,szerkesztőgárdájának'' fele. Kérdem én: Megérte? Megérte építés helyett rombolni?

Viszont a második verzióval, melyet ugyan (és most lesznek olyanok, akik meglepődnek ezen) kevesen, de alkalmaznak, el lehetett érni azt, hogy ne lemondásra ösztökélődjön a cselekvő mag. A hibákra való rávilágítással, azoknak átgondolására, önmaga felülvizsgálására, a jövőben a hiba elkerülésére, a gyűlölködésre fordított energia építésbe való befektetésére adunk lehetőséget.

Ugye mennyivel másabb lenne így?

Rejtélyes pince az elbontott sekrestye alatt

Két Árpád-kori templom maradványa, egy földvár – ugyancsak bőséges történelmi környezetben éli mindennapjait Abaújvár háromszáz lakosa. A településen nemrég egy titokzatos pincét tártak fel egy csaknem háromszáz éve elbontott sekrestye alatt.

„1730-ban bontották el a sekrestyét, amelynek az elfalazott ajtaja még ma is látható a templomunk szentélyének bal oldalán” - mondta el a műemlékem.hu-nak az abaújvári református gyülekezet lelkésze. „Ennek helyén a templomkertben 1997-ben már végeztek előzetes feltárásokat, amelynek során falmaradványokat találtak, most azonban lehetőségünk nyílott arra, hogy alaposan megkutattassuk a területet” - tette hozzá Tóth István.

A mostani feltárás eredménye egy egykor boltozatos pince, vagy altemplom, amely a jelenlegi, 1400-as években épült templom előzményének, egy Árpád-kori templomnak a részlete lehet. Az mindenesetre biztos, hogy a két építkezés közt feltölthették a területet, hiszen a most feltárt falakon egy apró ablaknyílásra is rábukkantak.

 
Az újabb épületmaradvány Abaújvár középkori virágzását tanúsítja, hiszen kevés település dicsekedhetett a 15. század előtt két templommal is. A vármegyének is nevet adó, ma már aprócska faluban azonban volt egy másik Árpád-korban épült templom is, a jelenleg állótól alig néhány száz méterre légvonalban az egykori földvár területén.

Az ottani, esperesi templomnak a maradványait 1974-ben tárták fel, azonban a hatalmas földvárat a mai napig nem kutatták át tüzetesen. Így az erődítmény sorsát is jobbára csak az írott forrásokból ismerjük: Aba Sámuel építtette, évszázadokon át jelentős támaszpontnak számított a vidéken. Amikor Perényi Péter 1395-ben megkapta a települést Zsigmond királytól, a tervei közt szerepelt a vár kőfalakkal való megerősítése, azonban erre nem került sor. A későbbiekben Mátyás király 1461-ben, majd Ferdinánd 1556-ban romboltatta le a földvárat, s ezeknek a támadásoknak eshetett áldozatul az esperesi templom is.

Abaújváron igyekeznek a nagyvilágnak megmutatni mindazt, ami az évszázadok viharaiban megmaradt. Ezért július 18-án megrendezik a település első Várfesztiválját a földvár fennsíkján. A látogatókat a többi között főzőverseny, tánccsoportok és kézműves foglalkoztatások szórakoztatják majd, összecsapnak a kóbor lovagok, s némi boszorkányégetést is ígérnek szombat délutáni kikapcsolódásként.

2009.07.08

Kovács Olivér

forrás: műemlékem.hu

Égszakadás

,,Aztán egyszer csak megindult a fergeteg.
Sötét felhők borították el az eget.
Napsugár helyett villámok ezrei csapkodtak mindenfelé
és megnyíltak az egek csatornái.
Ömlött a víz és a szelek iszonyú erővel
seperték mindenüvé a szakadó eső vizét''

Magyar Biblia

Júliuns 16-án kora délután a tikkasztó hőség és a ragyogó napsütés közepette egyszercsak, mint derült égből a villámcsapás ,,megnyíltak az egek csatornái''. Hatalmas vihar szakadt a falura.

Én ekkor az Önkormányzati Hivatal épületében tartózkodtam, és éppen az Abaújság második számának nyomtatásával voltam elfoglalva, ott ért a csapás. A dologzók gyorsan lezárták az ablakokat, de az ócska szigetelésnek köszönhetően még így is ömlött befelé a víz a helyiségbe. A Hivatal kertje pillanatok alatt kisebb tavacskává alakult át.

Az utcára kitekintve erősen megdöbbentem, hiszen életemben nem láttam még ehhez foghatót. Az aszfalt út helyett egy hatalmas sárfolyó hömpölygött alá a Vinyice felé.

 

Az árkok színültigg feltöltődve, az áradat pedig sarat, faágakat és állattetemeket sodortak magával. Az égi háború jó egy órán keresztül tartott, majd elcsendesült. Az eső ugyan tovább szemerkélt, ám az idő kellemesen meleg volt. Az úton végigsétálva még mindig erekben csordogált a sárfolyam, ám már látni lehetett a lerakott hordalékot, és a megtépett fák maradványait.

Egyből megjelentek a környékbeli házak lakosai, akik megkezdték a romok eltakarítását, a helyzet konszolidálását. A kapubejárók alatt sok helyütt eldugult árkokat pucoltak, utat spertek, és a pincékből hordták ki a megrekedt vizet, vödrök segítségével.

 
Az úton sétálva papucsban és vékony háromnegyedes nadrágban sem fáztam. Az aláfolyó víz is kellemesen langyos volt, bár nem túl higiénikus. Az utcákon a megtépázott növények illata és iszap szag egyvelege terjengett.

Talált tárgy

A Várfesztivál óta keresi hűtlen gazdáját a képen látható póló:

Ezidáig nem sikerült rátalálnia. 
Aki tudna segíteni rajta, kérjük jelezze.

;)