Építő kritika

,,Mert ugyan véleménye mindenkinek van,
csak bizony az a vélemény olyan,
mint az a bizonyos hátsó fertály.
Mindenkinek van, de senki sem kíváncsi a másikéra.''

Ernest Hemingway-nek volt egy nagyon szemléletes allegóriája, melyben egy váltakozó ütemben forgó hatalmas kerékhez hasonlította lelki állapotát. A kerék szép lassan elkezd forogni tengelye körül, ám hirtelnjében egyre gyorsabbá és vadabbá válik a forgás, mígnem úgy tűnik, már majdnem kiszakad helyéről. Ám ekkor a kerék visszatér kezdeti állapotába, ismét lelassul, folytatja nyugodt mozgását. Ám nemsokkal ezután hirtelen újra zakatolni kezd, és megindul vad körforgása. És ez így megy örökkön-örökké. Valahogy ezt a folyamatot látom falvunkban is. Az a fránya kerék megint zakatolni látszik. 

Pedig tudjuk mi tartani a kellő irányt is. De mégsem tesszük. Vajon miért? 

Hiba mindenhol akad. Tény, hogy az ember elég tökéletlen lény. Na de ennyire?

Nemtetszésünk kinyilvánítására van egy másik út is a vagdalkózás mellett. Ez pedig az építő kritika. Ennek a lényege, hogy kifelyezzük ugyan ellenvleményünket (ha úgy tetszik nemtetszésünket) valamivel kapcsolatban, ám ezt úgy tesszük meg, hogy az kevésbé legyen sértő, és ezután megpróbálunk ötletet adni arra, hogyan kellett volna másképp csinálni azt a bizonyos dologt, valamint világosan kifejtjük, hogy így miért nem volt jó az a valami. És ezzel nem pusztítunk, hanem javítunk, építünk.

És ez a nagy dolog.

Mert szidni ugyan lehet bárkit. Háta mögött főleg. Így a legegyszerűbb, és legkényelmesebb. Lehet különböző álnevek mögé bújva, ám mégis névtelenül szitkozódni az internet homályt adó falai mögül is. De mie megyünk vele?

Az ember elé állva nyíltan a szemébe mondani véleményünket, vagy a világhálón nevünket (vagy köztudott becenevünket) vállalva mondani valamit egészen más. Főleg hatás tekintetében. 

Ez első variációval a köz(ös)ség elérte, hogy lemorzsolódjon a honlapunk ,,szerkesztőgárdájának'' fele. Kérdem én: Megérte? Megérte építés helyett rombolni?

Viszont a második verzióval, melyet ugyan (és most lesznek olyanok, akik meglepődnek ezen) kevesen, de alkalmaznak, el lehetett érni azt, hogy ne lemondásra ösztökélődjön a cselekvő mag. A hibákra való rávilágítással, azoknak átgondolására, önmaga felülvizsgálására, a jövőben a hiba elkerülésére, a gyűlölködésre fordított energia építésbe való befektetésére adunk lehetőséget.

Ugye mennyivel másabb lenne így?