Égszakadás

,,Aztán egyszer csak megindult a fergeteg.
Sötét felhők borították el az eget.
Napsugár helyett villámok ezrei csapkodtak mindenfelé
és megnyíltak az egek csatornái.
Ömlött a víz és a szelek iszonyú erővel
seperték mindenüvé a szakadó eső vizét''

Magyar Biblia

Júliuns 16-án kora délután a tikkasztó hőség és a ragyogó napsütés közepette egyszercsak, mint derült égből a villámcsapás ,,megnyíltak az egek csatornái''. Hatalmas vihar szakadt a falura.

Én ekkor az Önkormányzati Hivatal épületében tartózkodtam, és éppen az Abaújság második számának nyomtatásával voltam elfoglalva, ott ért a csapás. A dologzók gyorsan lezárták az ablakokat, de az ócska szigetelésnek köszönhetően még így is ömlött befelé a víz a helyiségbe. A Hivatal kertje pillanatok alatt kisebb tavacskává alakult át.

Az utcára kitekintve erősen megdöbbentem, hiszen életemben nem láttam még ehhez foghatót. Az aszfalt út helyett egy hatalmas sárfolyó hömpölygött alá a Vinyice felé.

 

Az árkok színültigg feltöltődve, az áradat pedig sarat, faágakat és állattetemeket sodortak magával. Az égi háború jó egy órán keresztül tartott, majd elcsendesült. Az eső ugyan tovább szemerkélt, ám az idő kellemesen meleg volt. Az úton végigsétálva még mindig erekben csordogált a sárfolyam, ám már látni lehetett a lerakott hordalékot, és a megtépett fák maradványait.

Egyből megjelentek a környékbeli házak lakosai, akik megkezdték a romok eltakarítását, a helyzet konszolidálását. A kapubejárók alatt sok helyütt eldugult árkokat pucoltak, utat spertek, és a pincékből hordták ki a megrekedt vizet, vödrök segítségével.

 
Az úton sétálva papucsban és vékony háromnegyedes nadrágban sem fáztam. Az aláfolyó víz is kellemesen langyos volt, bár nem túl higiénikus. Az utcákon a megtépázott növények illata és iszap szag egyvelege terjengett.