Szabó József naplója 1943. szeptember 1-25.

Szeptember 1.

Ismét egy hónap hosszú napjai leteltek és a Jó Isten megőrizvén életemet, hogy továbbra is áldhassam Szent Nevét.

Igen rossz a helyzet, a partizán rengeteg és nem mi támadunk, de ők és sok helyen teljes őrségeket visznek el és napról – napra visznek, pusztítják drága véreinket.

Szeptember 4.

Megtámadták a zászlóaljunk egyik századát, őrségben vannak egy községben, reggel 3 kor megkezdődnek a harcok, támadnak a vadak hori-hori kiáltással, mennek rohamra. Lőnek minden felé fegyverekkel, ágyú, páncéltörő, géppuska. Vagy 500-600 – an és mire megérkezik a segítség akkor már hat halott marad ottan a mieinkből és több sebesült. Közülük több halott, sebesült és foglyok.

Szeptember 6.

- án van a temetésük és ezen a napon történik három honvéd kivégzése. Lopásért a hadbíróság főbe lövésre ítélte. Kivonult az egész helyőrség a lőtérre és nem tudjuk mi lesz. Egyszer jő egy szuronyos szakasz és közbe a három elítélt sápadt fehéren. Egy – egy pap kíséri, bátorítja őket és roskadva, de azért katonásan állnak a kivégzési helyre. Fölolvassák a kivégzési parancsot és megkérdezik az utolsó kívánságot. Az egyik papírt ceruzát kér egy utolsó üzenetet ír két gyermekének és feleségének. A másiknak már nincs ereje írásra, végig néz a tömegen a szeme könnyez, előveszi a keszkendőjét és bár zokogás rázza a testét, de nem panaszkodik, nem jajgat, katona marad az utolsó percig. A harmadik ugyanúgy végig néz a bajtársakon, akivel 12 hónapon keresztül sárba - vízbe, hóba - fagyva harcol, küzd a Don menti harcokba és onnan szerencsésen visszajő. Két hónappal ezelőtt megnősül és most érte utol a végzete. Egy félrelépés és ennyi az egész. A szeme könnyes, az utolsó üzenetét még a pap fülébe súgja, könnyes szemmel várja a sorsát, amely már beteljesedett. Mind a három letérdel, a szemüket bekötik, 12 csendőr kézbe vett puskával várja a tűz vezényszót, amely rövidesen elhangzik. Egy dörrenés és nincs tovább, megszűntek létezni. De bennünk a felejthetetlen emlék mindörökre megmarad. Mert a fegyelem nem lazulhat és semmi lopás, még egy tű elsajátítása itt meg nem történhet.

Szeptember 20.

Megtámadták egyik századunkat a partizánok, erős harcok, három éjjelen tartott, amely a győzelmünkkel végződött. Halott 6, sebesült 3. Iszonyú egy éjjel volt, sötét. Fejszével és egyéb tárgyakkal, ki ágyúval támadtak, de csúnyán ráfizettek.

Szeptember 25.

Indul ki századunk támpontra egy községbe „Pokolevi”. Jól megerősítve lövészgödrök, futó árkok, bunkerok elkészítése, egész föld alatti pavilonok vannak itten és várjuk a támadást. Az első vonal napról-napra közeledik, örökké dörög az ágyú, zúgnak a repülők, jönnek a bombások.