Szabó József naplója 1943. július 1-14.

Július 1.

  Ismét egy hónap a Jó Isten segedelmével eltelt. Be vagyunk ásva óriási erdőségbe, és a németek hajtják felénk az ellenséget, és mi várjuk őket.

 

Július 7.

  Már hallani a felénk szorított partizánok csatazaját, ágyú és repülő dörgéseket és zúgásokat, mert ők is támadnak, vagyis védekeznek szívósan. Mi a kiépített vonalakban vagyunk és várjuk éjjel – nappal a beépített tűzfegyverekkel. A mai napon az ezred parancsnok úr szemlét tart és egy film fölvétele van a partizánokkal folytatott harcokról. Csendes nyugodt a tábor, a fiúk ki puskát pucol, ki levelet ír, és elhangzik a riadó. Rohanunk, szerelvény, puska kézbe, sisakba a lövészárokba és mindenki elfoglalja a helyét és tüzelünk erősen, a film felvevő gép meg dolgozik erősen, veszi a sorozatokat. Ha valamikor haza kerülünk még, figyeljük a mozikba a katonai híradást saját magunkkal fogunk szembe állni. És a Magyar Futárban is benne lesz.

Július 14.

  Esős idő van és csorog az eső a nyakunkba, az erdőbe a sok mocsár megtelt vízzel és bizony néha még térdig érő vízbe is megyünk, ha megyünk földerítőbe portyázni. De itt menni kell. Az éjjelek sötétek és hosszú őrség az sok. És ha le is fekszünk piheni teljesen fölszerelve, és minden éjjel riadó. Jönnek a felderítő ellenőrzők, avagy muszkák. Erre megszólalnak a géppuskák és a g. sz. akkor a pihenő csoportnak riadó.  

  Egy oda hazai éjszaka többet ér itteni 10 – nél, de az ember nem panaszkodik, mert ebből részt kell venni mindenkinek. Most Én jövőre más. És nem tudjuk a helyzetet kinek, mi van megírva, ki marad itten örökre. De azt tudom mondani, hogy egy ilyen éjjel után az ember sokkal közelebb van Istenhez és megtanul imádkozni, még a legkegyetlenebb is. És ha haza megyen az emlék megmarad mindörökre.