Szabó József naplója 1943. augusztus 1-27.

Augusztus 1.

Istennek jó voltából ismét egy hónap és habár „fogyva is, de törve nem” bírjuk és álljuk a harcot és telnek a napok.

Augusztus 2.

Ismét egy halottunk. Szénáért mentek és megtámadták őket. Egy halott, egy sebesült. Lassan szedi áldozatait a partizán banda és hull a drága magyar vér. Pusztulunk, veszünk, fogyunk napról – napra.

12 – ig pihenő a kaszárnyába és most telik a 4 hónapunk és már az 5. –et tapossuk. Megkezdődött a szabadság és mehetnek haza a kedves Magyarországba, ha nem sok időre is, de egy hónap azzal is telik.

Augusztus 15.

Hidegre fordul az idő, az éjjelek teljesen hűvösek. Nagy szélviharok, kevés esővel, mutatja nekünk az őszt, a falevelek megsárgulnak, hullanak le. Még Magyarországban virítanak a virágok, és nyár van, itt pedig már a tél csikorgatja fogát reánk.

Augusztus 16.

Idő változás és most melegebbre fordul és száraz poros napok vannak. A napok szolgálatok teljesítésébe hosszan telnek.

Augusztus 20.

Nevezetesebb, mint a többi. István Király napja. Megünnepelvén nagy pompával, díszebéd követte, mely Oroszországba nagyon ritka élmény egy honvédnek.

Augusztus 22.

Vasárnap istentisztelettel.

Augusztus 24.

Kísérőül vagyok kivezényelve rajommal a vezérőrnagy úrhoz. Irány gépkocsin Narovicsi. Itt már a népek gazdagabbak, a földek jobbak, cséplőgépek dolgoznak, amit még eddig nem is láttam itt Oroszföldön, és ami megragadta a figyelmem útközben egy szép templom. Ez a második itt, amit láttam 5 hónapja.

Augusztus 25.

Indulunk tovább ellenőrzőbe ki támpontokra, amely erődök hasonlítanak a régi Zrínyi várakra, megfigyelő tornyaiba őrködnek a magyar honvédek, őrzik Európát, nyugalmat a bolsevizmus ellen. Csak most nem a bástyafokokról harcolnak, hanem földbe ásott erődökből, a sündisznó állomásokból. És a föld alatt teljesen berendezett laktanyák és pavilonok vannak.

Augusztus 26.

Tovább megyünk, és az utat felaknázták előttünk, de szerencsénk volt, mert nem robbant. Három volt egymás után letéve, és ha robban már fent vagyunk a magas mennyországba, de jó az Isten, bízok és én imádom örökkön – örökké.

Augusztus 27.

Ismét ünnep. Megemlékezés Horthy István kormányzó helyettes urunkról, mert most egy éve halt hősi halált itt kint a muszka földön áldozta nemes vérét a haza oltárára. És példát mutatva a többi magyar testvérnek, hogy nem olyan vezér, hogy palotából harcoljon, hanem kint halt meg hősen, vitézen.

Emléktábla jelzi, ahol a gép szárnya szegetten leesett és hősi halált halt.