Július 15.
Postánk nincs már egy hete. Az után pótlás nehéz. Sok sár, mocsár. A szúnyog az rengeteg, eszi meg az embert.
Július 16-17-18.
Végre jobb napok virradnak reánk, az összes partizán csoportokat végre sikerült megsemmisíteni, lelőve, kit elfogva, az összes községeket kiürítve kb. 350 – et, a sok marhát elhajtva, a civileknek mindent fölpakolva, behajtva a német … ,aki óránként nem jött be, azt mind lelőtték, mert az partizángyanús volt. Rengeteg nép, óriási marhacsordák bőgése közbe jövünk be Ovrucs városba. A népet mind kitelepítik és befogják munkára Ukrajnába. Sok ezer és ezer darab marhát pedig mind elszállítva, a rengeteg sok község mind fölgyújtva és így akarnak a partizán tanyáknak véget vetni. Az összes Brianszki erdőt kiüríteni és megsemmisíteni az összes partizán helyeket. És azt a sok vért megszüntetni, ami eddig elfolyt és ha a Jó Isten segít, vége is van a feladatunknak és meg van oldva a Brianszki erdő rejtélye, habár bele is került egy néhány életbe, de ez a háború és örüljünk mindnyájan, hogy ez nem a mi országunkba történik, mert azt a kínt, azt a vért, azt a tüzeket a mi népünk soha ki nem bírta volna, soknak a szíve hasadt volna meg.
Nagy erdő minden fele, már napok óta járunk bele, sűrű erdő minden fele és tele mocsarakkal, megyünk – megyünk és községet napok óta nem láttunk. Egyszer kiérve egy dombtetőre két magas torony tárul a szemünk elé, szinte elbűvölően megállunk és nézzük – nézzük a Brianszki erdő közepén, templomtorony, azt hisszük valahol a magyar hazába járunk és beérve a községbe, amelybe gazdag népek vannak és sok majorság, marha, ló és vallásos népek, de sajnos nincs kegyelem. Parancs – parancs. Ott kell nekik is hagyni az otthonokat, amit tudnak fölpakolni kocsikra, azt hozzák magukkal, nagy sírás közbe, a rendesebb honvédeink szemébe könny ragyog, de semmit nem tehet. Az összes házakat fölgyújtva, sok ruha, bútor, minden – minden odaégve és nem marad a fa házakból csak egy rakás hamu. Minden – minden puszta, csak a két magos torony marad meg és az vigyázónk a pusztában és hirdeti az Örök Isten dicsőségét és a magyar csapatok kereszténységét, mert eddig erre minden templomot leromboltak és most fordítva történt. Vissza - vissza nézek a karcsú tornyokra, mely lassan elmarad, de az emlék a szívembe mindörökre megmarad.
Július 20.
Indulunk kihelyezésre, mert nem hogy vége volna a partizánoknak, de még sokkal több lett. Az a sok kiirtott község elmenekült lakossága még sokkal több partizánt csinált, mert a marháját elvettük, házát fölégettük, gyerekeit legyilkoltuk és még több és több ellenséget szereztünk magunknak és a sok vér még többet kíván és meg is lett az eredménye.
Július 28.
Indult ki a Tüzérektől 12 kocsi fűért a lovaknak, mert a hegyek között nagy rétek vannak és már többször voltak és nem történt semmi újság. És most történt. Kiérve hozzáfognak a kaszáláshoz és megtámadják vagy 40 partizán és a 12 – ből csupán egy tud megmenekülni. Az összes lovakat elvitték. Az embereket otthagyták holtan, agyonverve 1 hadnagy, 1 zászlós is közöttük, megcsonkítva, testrészeit levagdalva, meggyalázva, levetkőztetve.
Július 30.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése