Szabó József naplója 1943. május 11-21.

Május 11-12.

Temetés. Négy hősi halottunkat temessük el. A zászlóalj első halottai. Egy díszszázad van kivezényelve, zenészek, nagy pompával történik.

Május 13.

Meg kezdődött a harc a „láthatatlan ellenséggel”. Éjjel megtámadták az egyik vasúti őrséget és egy autót összelőttek. Éjjel 2 órakor riadó. Ki 12 kilométerre. Teljesen felkészülve az egész zászlóalj, az erődöt elfoglaltuk, felhajtottuk délután két óráig, de partizán egy sem akadt, csupán két nőt sikerült fogni.

Május 14-15.

Semmi sem történt. Az idő felmelegedett. Ez a homokos föld olyan hamar bemelegedett, hogy melegebb van, mint odahaza Magyarországon.

Május 16.

Vasárnap istentisztelettel.

Május 17-18.

Szolgálatban vagyok egy külőrségen.

Május 19.

Van egy riadó éjjel 12 órakor. Föl a gépkocsira, megyen mint a szél. Egy községet megtámadtak és kifosztottak a partizánok, de mire odaérünk, már elszöktek. Két halottat hagytak és minden élelmet elvittek szekérrel.

Május 20-23.

Indulunk gépkocsin ki a frontra. 180 km – re zúgnak a kocsik a köves sztálin - utakon, robogunk föl északra, egy községben megállunk. Nem messze vagyunk a vonaltól már hajnalban hallatszik az a nagy dörgés, csatazaj ami az új emberek fülét igen csiklandozza.

Május 21.

Indulunk tovább, önkényes vállalkozás, amely igen jól sikerül, pedig az idő hideg, esős és nem is tudjuk, hol vagyunk térkép szerint.

Valahol a Brianszki erdő közepén a Trip folyó mentén, a Briketi mocsarakban, ahol rengeteg magyar lelte halálát, úgy a múlt háborúba, mint most ebbe. Mer ez az ország rejtelmes, aki nem ismeri könnyen lehet a végzete. Beengedik a csapatokat a mocsarak közé, és akkor még nyomják vissza a mocsarakba, és sok ember süllyed, pusztul el benne.

Lakosság csak nő, gyerekek, férfi nincs, egy része a háborúba elpusztult, többeket a németek elvittek munkára, aki megmaradt az mind partizán, kegyetlenkedik, gyilkol, rabol, törvény nincs. Nem fél. Megszálló csapatok csak a főutak mentén vannak, és onnan mennek ki portyázni a hegyekbe. A német SS – esekkel, kik állati kegyetlenséggel bánnak az elfogottakkal; hurokkal kapják el őket, mint az őserdőkben régen a majmokat, és aki a kezökbe kerül kímélet nincsen, igaz hogy azok még kegyetlenebbek.

A népek a nők igen vallásosak minden község elején már föl van állítva a kereszt, amelyet rózsás kendőkkel díszítik föl. A házakba sarkokba van egy szentély féle kép, ami szőttes kendőkkel van betakarva és az előtt imádkoznak és tanítják a gyerekeket imádkozni. A császár képe elő került a rejtekhelyéről és valóságos szentélyként tisztelik. A nők igen vallásosak sem nagy oroszok, fehér oroszok és dón menti ukránok. Még papjaik sincs és az asszonyok, gyerekek járnak össze istentiszteletekre és énekelnek imádkoznak. Szinte az ember megsajnálja őket, ilyen vallásos népek és húsz esztendeig nem szabad volt imádkozni. Templomuk … nincsen, törvény a népnek, ha nem engedelmeskednek egy zsinór a nyakára és már nincsen. A magyarokat szeretik, mert nem harácsol, nem bánt senkit.