Egy hónap elment és nem is olyan nagy a veszteségünk, csak a Jó Isten továbbra is segítsen.
„Parancs: Visszavonulás!” sűrű erdőkön indul századunk, szekerek megrakva. Kiérve a köves útra, ott autóba pakolva. Vissza Ovrucs.
Semmi különös esemény.
Vállalkozás ismét, messze 86 kilométerre és igen sok marhát, lovat raboltunk a partizánoktól. Megtámadni nem mertek pedig voltak. A községeket kigyújtva hagytuk hátra és kevés csatazaj után szerencsésen halott nélkül visszatértünk az állomáshelyünkre.
Készülünk mi is megülni a Pünkösd ünnepét és várjuk a Szent lelket, hogy reánk szállva és megszentelve ettől a gyönyörű szovjet paradicsomtól minket megmentsen. Minden este járunk istentiszteletre egy lerombolt gyári épületbe, mert templom a városban nincsen. De az ünnepünket nem tarthattuk meg, vagyis Úrvacsorát nem vehettünk, mert a vonatot kirobbantották és az áldozati bor nem érkezett meg, csak második napon. Megtartottuk az áldozást második napon. Volt egy nagy temetés második napon, mert egy autót szétlőttek és 18 honvéd közül 17 meghalt. A partizánok szétlőtték. De a vér vért kíván és utána az egész könnyű hadosztály mozgósított és úgy megnyírtuk őket az egész környéken halott az sok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése