Szabó József a Magyar Királyi 28. Honvéd Határvadász Zászlóalj 3. század, 3. szakasz, 1. raj rajparancsnoka volt tizedesként. 1913 – ban született és hétszer teljesített katonai szolgálatot 1935 – től 1944- ig. Majd pedig meghagyták polgári foglalkozásban tekintettel, arra hogy egy évig hadműveleti területen szolgált. 1974 – ben halt meg, úgy hogy gyermekeinek egyszer sem beszélt háborús élményeiről.
Ezek az Ő megtalált feljegyzései:
Május 1-2-3-4.
Lassan telnek a napjaink, járunk őrségre és partizán vadászatra. Telnek a napok, sajnos lassan - lassan messze a szerető otthontól.
Május 5.
Ugyanaz, mint előtte lévő napokban, csak én változtam, mert betegség gyötör, kínoz. Nem elég a sors megtörése még betegség gyötör.
A város főterén van a hősök sírja, szép egyenes keresztfákkal. Vagy 300 hős magyar vitéz alussza végső örök álmát, messze szerető otthontól. Igaz, hogy a hant, a sír, a föld itt is csak olyan, mint bárhol, itt is úgy elporhad a test, mint a magyar hantok alatt.
A változás a napok között nem sok, ugyanúgy kell a nap, és ugyanúgy nyugszik, mint Magyarországon, csak az óra nem olyan, mert itt este 7 órakor már sötét van és sokkal hidegebb, még mindig köpenyben járunk. Északra vagyunk pontosan az otthontól. A Briánszki erdő szélen vagyunk, amely olyan nagy erdő, mely egész Moszkváig tart, 700-800km. Sokkal nagyobb, mint édes hazánk. És ebben van igen sok megoldhatatlan rejtély, mely mindnyájunkat aggaszt. Mert a mi feladatunk az a rejtély megoldása, hogy hogy lesz, ha életben maradok mindent szépen megírok.
Május 6.
A mai nap nevezetesebb, mint a többi, mert fölfedeznek egy partizán szakaszt, mely német ruhában, német autóval és minden igazolvánnyal ellátva vételezni jár három napon keresztül a német parancsnokságra. Élelmet, lőszert és minden egyéb katonai dolgokat. Ez a partizán ész és ez a háború furfang, ész, leleményesség. Nap - nap után hozzák be a járőrök a partizánokat, amit arról ismerünk fel, hogy magyar ing bakancs van rajtok és géppisztoly, ami az orosz legveszedelmesebb fegyvere, mert a nagy hidegben a géppuska golyószóró mind befagy, de a géppisztoly működik, 70 töltényt lehet egy húzásra kiengedni belőle.
Május 7-8.
Esemény nélküli de a 9.-ke sokkal érdekesebb. Mert ezen a napon van a századunk első hősi halottja. Egyik szlovák zászlóalj pakolt egy hosszú szerelvényű páncélvonatra és ahhoz van a század kísérőül beosztva, de a szerelvény nem juthat a rendeltetési helyére, mert közben felrobban és a zászlóaljban három halott és sok sebesült a mieink közül. A szlovákok közül pedig nincsen még megállapítva.
Május 10.
Vasárnap tábori mise van tartva és az ember lelke teljesen fölfrissülve és jó érzéssel beteljesülve, hogy még imádkozhatunk és énekelhetünk, hogy ,,tebenned bíztunk eleitől fogva''. A város öregebbje nők, férfiak 50-60 évesek az utcákon megállnak meghíúzódnak a falak tövében a kezük imára kulcsolódik, a szemükbe könny ragyog és úgy adnak hálát az Istennek, mert még bennök van egy kevés a régi vallásos cári Oroszországból. De a fiatalok csak egyet mosolyodnak, a vállukat felrántják előttük csak formaság az egész ének, ima nekik nem kell bennük már hit nincsen. Belőlük kiölte Sztálin Jóska a lelket. Ők Istent nem ismernek.
---folytatása következik---
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése