Szabó József naplója 1943. május 22-30.

Május 24.

Az idő esős és havas hideg. Nagy jegek esnek. A föld sárga homok, domb nincsen. Erdő és erdő beláthatatlan messzeségbe. Község ritka, 15-20 kilométerre van egymástól egy – egy elmaradt kis község. Népek öltözete vastag daróc ruha, nyakukon is piszkos, tetves. A föld termékeny csak nem művelik. Egy szántásba vetnek valami keveset, azt is sorokba kapa után. Főtermény búza, rozs, zab. Leginkább marha -, és juhtenyésztésből élnek. Kis igényűek, a házak viskók, fából vannak és elmaradottak. Az ablak egy kis lyuk, amit többet kinyitni nem lehet nincs is rajta sarkvas ez teljes egészében a „szovjet paradicsom”, amire olyan jövő várt.

Május 26.

Nagy eseménynek ébredünk tudatára, mert egy reggelre megszűnik minden összeköttetés és bekerítettek a partizánok. A németek meg szorították ki a hegyekből és mi egy századunkkal és egy német századdal együtt bekerítettek. Pár kilométerre vagyunk a vonaltól és igen komoly a helyzetünk. Körülöttünk vagy 4-5 ezer partizán. A községet erőddé átalakítottuk, a bunkereket kiépítettük éjjel. Az egész század a bunkerokban napol. Fölváltva figyelő kint és várjuk minden percbe a félvadak támadását. Élelmezés, parancs, levél. Repülőn keresztül a németek élelmeznek, minden nap jő a repülő, leszáll és kipakol. Hús van bőven, a koszt jó, de nem tudjuk mi vár reánk. Fegyvereink, embereink készenlétben várják a támadást. A … cigereta vaj minden nap megvan és jól élünk, nem úgy, mint Ovrucsba.

Május 27.

Indult egy szakasz portyára szekerekkel és sok élelmet mástól rekvirálnak és telnek a napok a bunkerépítésekkel.

Május 27-28.

Semmi különös épül a bunker.

Május 29-30.

A Tripet folyóhoz voltunk szolgálatban, hatalmas nyagy folyó. A partizánok a másik oldalon mi meg ezen és még nyomták a németek őket be egy faluba, és a falut összebombázták és kigyújtották és minden porig égett. A vonalakból hallatszik a lövések zaja és a repülők zúgása.