Kedves emlékeim

Gyermekkorom legszebb nyarait itt töltöttem.Városból kiszabadult,természetre éhező emberke voltam(..és vagyok most is).Itt a hegyek a völgyek ölébe omlanak,mint gyermek édesanyja szerető karjaiba,oltalmat találva.A templom hősiesen emelkedik ki a látképből,óvásként a falunak,az embereknek.Tíz éves lehettem.Nagyszüleim gazdálkodtak,mint mindenki aki a túlélésért küzdött.A kukorica kapálás nagy feladat volt egy magamfajta városi,"mindenttudó" gyereknek.Nem szerettem.Mégis szívemhez nőtt a feketerigó ékes nótája s az almafa amely alatt megpihentünk.Még a mezőn elfogyasztott vajaskenyérnek is más íze volt,mint odahaza.Így eltöltött pár hét után azon kaptam magam,hogy igenis szeretek falun élni-még ha kapálni is kell!Nem volt nyár,amikor több almafát hódítottam meg mint akkor.Tücsökciripelés kísért haza minket minden este.Eleredt az eső,nem féltem belegázolni a pocsolyákba és önfeledten élvezni ahogy a langyos eső simogatja a lábamat.Nem féltem,hiszen semmi baj nem érhetett.Most újból így gondolom.Éled régi énje a falunak.Gyönyörűen rendberakott porták,gondosan megművelt földek őrzik a házakat.Az emberi összefogás csodákat tud művelni,hegyeket tud mozgatni.Ha van!Én megtapasztaltam,hogy ez itt létezik.Kevés környékbeli falunak van honlapja illetve ilyen példásan összetartó református közössége mint Újvának és Pányoknak.Hogy is szokták mondani?Le a kalappal!Na,de elég az érzelgősségből.Fontos és különösen kedves nekem ez a környék.Ahol a hegyek a völgyek ölébe omlanak... Írta:Ede