A történelem viharai Abaújvár községét sem kerülték el. A két világháború elsősorban emberáldozatokat szedett. Az I. világégés során jelentős számban vesztették életüket fiatalok, nős, és családos emberek. Hasonló nagyszámú veszteség érte a lakosságot a II. világháború alatt. Nem maradt más, mint emlékezni a háborúk halottaira, és osztozni a hozzátartozók gyászában. Ezen túlmenően az 1914-18-ban elesettek emlékére a lakosság Hősök kertjét létesített a közösség központjában lévő szövetkezeti bolt telkén.
Ahány elesettje volt a falunak, annyi fenyőfát ültettek a kertbe. A területet gondosan bekerítették, a fákat ápolták, a parciót gondozták.
Kezdeményezésre a megsérült, vagy kipusztult fák helyett az iskola udvaron ültettek újabbakat, ezzel nemcsak az idősebb korosztályt, de az iskolás gyermekeket is emlékeztették a borzalmas eseményekre. Később emlékmű létrehozását határozták el. Ez 3 lépcsős alapra épült. Az alsó részen 110*110 cm-es, a felsőn 65*65 cm-es négyzet alapú kúpos alakú faragott, és terméskőből kirakott építmény létesült. Magassága 205 cm. Tetejének középpontjától mintegy 4 méter magas rúd állt ki, melyekre a megemlékezések, és a nemzeti ünnepek alkalmából az ország zászlaját vonták fel. Így a világháborús emlékmű egyben országzászlóként is funkcionált. E néven is illették, és nevezik még ma is a falu lakói: Országzászló.
Az 1940-41-es években épült. Az építést Makláry János református kántortanító, tartalékos honvédzászlós, a leventemozgalom helyi főkapitánya kezdeményezte, melyet a teljes lakosság támogatott. A munkák szervezését és irányítását is ő végezte. Az építkezés kivitelezője, a márványtábla elhelyezője Kántor Hubert helybeli kőfaragómester volt, aki a neveket is belevéste a márványtáblába. A tereprendezési és építési munkákban a segédmunkát a levente egyesület tagjai díjtalanul biztosították. A lakók az anyagszállítási munkákban vettek részt, szintén díjtalanul. Az emlékmű felavatásán az egész lakosság részt vett.
Az építmény azonban kikezdte az idő vasfoga, a zászlórúd is korhadásnak indult, a zsászlófelvonások is megszűntek. Az 1950-es évek második felében felémerült felújításának igénye. A lakosság, és különösen a hozzátartozók részéről az a kérelem hangzott el a tanácstestület felé, hogy az építmény renoválása során kerüljenek megörökítésre a II. világháborúban elesettek nevei is. Így az addigi emléktábla kicsinek bizonyult. Az akkor még élő, és tevékenykedő kőfaragó mester vállalta egy olyan márványtábla elkészítését, melyre mindkét világháború halottainak nevei felkerülhettek. A tanácstestület vezetői közül elsősorban Juhász István vb. titkár támogatta és szorgalmazta a kérelmek megvalósulását. Így került sor a jelenlegi emléktábla elhelyezésére, és a renoválásra. A felmerülő költségeket részben a tanácstestület, részben a hozzátartozók, és a lakosság önkéntes anyagi felajánlásiból fedezték. Az adományoszást elsősorban a református egyház szervezte. A márványtáblába vésett neveket a hozzátartozók és mások Amerikában élő rokonaiktól kért és kapott aranyfestékkel (arany-levélporral) festette ki a kőfaragó. Az így elkészült emlékmű avatására 1958-ban került sor. A halottak napján történt koszorúzási ünnepségen a teljes lakosság részt vett. Az iskolás gyermekek műsorát K. Kovács János református lelkipásztor emlékbeszéde zárta, ezt követően került sor ünnepi istentisztelet keretében a templomban megemlékező ünnepség tartására. A halottak napján történő koszorúzás gyakorlattá vált, és mind a mai napig ápolja a falu ezen hagyományt. Az ezt követő időszakban folytatódott az építmény állagának megőrzése, gondozása. Faragott és terméskőből készült kerítés köréje. Az elkorhadt zászlórúd helyébe csúcsára állított faragott kőkocka került, mely ma is rajta van. A kockát N. Szabó József helyi lakos, kőműves készítette. Így zászlórúd különvált az ,,országzászótól'', kicsevel mögé helyezték el.
Az építmény azonban kikezdte az idő vasfoga, a zászlórúd is korhadásnak indult, a zsászlófelvonások is megszűntek. Az 1950-es évek második felében felémerült felújításának igénye. A lakosság, és különösen a hozzátartozók részéről az a kérelem hangzott el a tanácstestület felé, hogy az építmény renoválása során kerüljenek megörökítésre a II. világháborúban elesettek nevei is. Így az addigi emléktábla kicsinek bizonyult. Az akkor még élő, és tevékenykedő kőfaragó mester vállalta egy olyan márványtábla elkészítését, melyre mindkét világháború halottainak nevei felkerülhettek. A tanácstestület vezetői közül elsősorban Juhász István vb. titkár támogatta és szorgalmazta a kérelmek megvalósulását. Így került sor a jelenlegi emléktábla elhelyezésére, és a renoválásra. A felmerülő költségeket részben a tanácstestület, részben a hozzátartozók, és a lakosság önkéntes anyagi felajánlásiból fedezték. Az adományoszást elsősorban a református egyház szervezte. A márványtáblába vésett neveket a hozzátartozók és mások Amerikában élő rokonaiktól kért és kapott aranyfestékkel (arany-levélporral) festette ki a kőfaragó. Az így elkészült emlékmű avatására 1958-ban került sor. A halottak napján történt koszorúzási ünnepségen a teljes lakosság részt vett. Az iskolás gyermekek műsorát K. Kovács János református lelkipásztor emlékbeszéde zárta, ezt követően került sor ünnepi istentisztelet keretében a templomban megemlékező ünnepség tartására. A halottak napján történő koszorúzás gyakorlattá vált, és mind a mai napig ápolja a falu ezen hagyományt. Az ezt követő időszakban folytatódott az építmény állagának megőrzése, gondozása. Faragott és terméskőből készült kerítés köréje. Az elkorhadt zászlórúd helyébe csúcsára állított faragott kőkocka került, mely ma is rajta van. A kockát N. Szabó József helyi lakos, kőműves készítette. Így zászlórúd különvált az ,,országzászótól'', kicsevel mögé helyezték el.
Az 1970-es években a község több közterületén fenyő telepítéseket végeztek, melyhez a csemete szükségleteket a Kéked társközségben működő csemetekertből biztosították díjmentesen. A fenyőfákat a helyi lakosok a Tanács és a Hazafias Népfront bizottság szervezésében társadalmi munka keretein belül ültették el. Ebben az időszakban került sor az emlékmű melletti, üresen álló közterület bekerítésére és ezüstfenyő csemetével való beültetésére. Az ehhez szükséges ezüstfenyő csemetéket Sopronból hozatta a tanács elnöke. Az elesettek számánál több csemete fácska került telepítésre, részben a terület adottsága és az esetleges kipusztulásra való tekintettel.
A kor azonban ismét kikezdte az országzászlót. A rendszerváltás követő években az önkormányzat elhanyagolta a sírkertet, így gaz ütötte fel fejét, a kiskapu kiszakadt, a fal megbomlott, a márványtáblán gombák jelentek meg. Ezért az Abaújvár Jövőjéért Egyesület Mestellérné Tóth Szilvia kezdeményezése által 2008-ban egyesületi pénzből, és közadakozásból, társadalmi munka keretein belül az önkormányzattal közösen renoválta az emlékművet, és rendbe rakatta a mellette lévő Hősök Kertjét. Így ma ismét az elesettek emlékéhez méltó emlékművel rendelkezik a község, mely a falu ékéül is szolgál.
Csuha István írása nyomán - Mestellér János
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése