Internetes kommunikáció

Tudta, hogy két ember beszéde közben a hangok a kommunikáció kevesebb, mint 20%-át teszik ki?
Pedig így van.
A mosoly, mimika, tekintet, gesztus, mozgás, testtartás változásai, azaz a nonverbális (nem nyelvi) jelek alkotják kommunikációnk több mint 80%-át.

Beszélni tudunk egymással, hisz évezredek óta műveljük ezen képességünket. A papírra írott kommunikációval sincs gondunk, bár ezen képességünket csak évszázadok óta gyakoroljuk.

Ám mi a helyzet az egyik legújabb, számunkra legismeretlenebb kapcsolattartási eszközzel, amit nevezzük egyszerűen csak ,,internetnek''? Hisz az ezzel való üzenetkezelést jobb esetben is csak néhány éve űzzük.

Az internet az ember által eddig megalkotott legösszetettebb kommunikációs eszköz. Hiszen gondoljunk csak bele: írott szöveggel, hanggal, képpel, videóval, vagy ezek bármilyen kombinációjával lehetőségünk nyílik mondandónk kifejtésére.

És itt meg kell említenünk egy lényeges dolgot. Mi a neten legtöbbször az írott szöveg egy speciális formáját használjuk internetes kommunikációnk kapcsán; Mégpedig a beszélt nyelvhez hasonlatos írott szöveget. Nem azt a kifejező, jól átgondolt, szépen megfogalmazott irodalmi nyelvet, mint a papírra írva. Pedig ez az irodalmi nyelv volt hivatott kiküszöbölni azt a fogyatékosságát a szövegünknek, mely a fent említett nonverbális jelek elhagyásából fakad.

Mi következik ebből?

Az, hogy üzenetünket tökéletlenül ,,kódoljuk'' (azaz fogalmazzuk meg), majd mikor a címzett ,,dekódolni'' (értelmezni) próbálja mondandónkat, a legtöbb esetben hibásan fogja azt megtenni. Azaz mást fog érteni alatta, mint amit mi szerettünk volna közölni vele.
Ez a legtöbb esetben óriási félreértésekhez vezet. (Aki használt már azonnali üzenet kezelő programot, az saját példájából is ismerheti ezt a helyzetet pl: Microsoft Messenger, avagy MSN, vagy Skype)

És ez történik a mi kis csevegődobozunk kapcsán is. Csak ott a helyzet még rosszabb. Itt az üzenet nemcsak a fent említett okok miatt torzul, hanem a terjedelmi korlát is tovább csökevényesíti a szöveget. Ám a legfőbb gond a többszöri üzenetváltás során keletkezik. Torzulások hadán megy keresztül az eredeti értelem, és ember legyen a talpán, aki meg tudja mondani, honnan, és miért indult a vita, főként, hogy miért is tartunk jelenleg ott ahol? A helyzetet tovább rontja, hogy egy bizonyos idő után nem lehet visszakeresni a korábbi üzeneteket. Valamint, hogy még az álnevek is váltakoznak.

Tehát az internet alkalmatlan a kommunikációra?

Dehogy! Sőt a messze a legtökéletesebb távközlési eszköz, melyet az ember megalkotott. Csak újszerűsége miatt még nem tanultuk meg jól használni.

Mi a teendő?

Csupán kicsit jobban oda kell figyelnünk szövegalkotásunkra.
-Valamelyest erőltessük meg magunkat, és próbáljunk meg választékosabban fogalmazni, mikor netes szöveget írunk.
-Amikor csak tehetjük, használjunk hangulatjeleket, így pótolva a nonverbális kommunikációt. Pl: :D ;) :P :(
-Amikor lehetőség van rá, éljünk a szövegformázási lehetőségekkel, bátran használjunk vastagon szedett betűket, aláhúzást, dőlt karaktereket, vagy CSUPA NAGYBETŰS ÍRÁST (hangos beszéd jele), ahol ennek szükségét látjuk.
-Mondandónknak megfelelő helyszínt válasszunk. Például óriási hiba volt a csevegőben kezdeményezni párbeszédet a falu ügyeiről. Erre a céra a Fórum, vagy a blog lett volna alkalmas.
-Ha tehetjük, mondandónkhoz csatoljunk képeket, vagy akár videókat. (Csak annak tűnik nehéznek, aki mégsosem próbált ilyet.)
-De a legfőbb, hogy tisztában legyünk a fent leírtaknak, így elkerülhetjük a félreértéseket, felesleges indulatgerjesztést, és közösségé formálódhatunk, és ez által egyénként is többé válhatunk, de ami igazán értékes lesz az a létrejövő egység.

Aki tartozott már netes közösségbe tudja mennyi mindent képes adni, az a csoport számára, ha tiszteletben tartja a ,,netes együttélés normáit''. Ellenben akinek még nem volt alkalma ezt megtapasztalni, remélhetőleg nálunk, alakuló webközösségünkben erre lesz lehetősége.