Körültekintés

A Sáfrány-dombon álltunk meg. Kifújtuk magunkat, és körültekintettünk. Mindkettőnk szeme a falun akadt meg.

-Mennyivel másabb így.
-Hajajj!

Az egyik háznál épp a kertet rendezték, a másiknál a füvet nyírták le, a harmadiknál látni lehetett az eltakarított romok nyomát. És persze kellemes csend honolt, amolyan falusias.

Nem volt a panorámában semmi fennkölt, semmi meggyönyörködtető; Egy átlagos csendes kis vidéki falvacska utcáinak képe rajzolódott ki a tavaszi zöld növénytenger között. Mégis üdítő látvány volt. Épp valaminek a hiánya miatt...

A körforgónál elültetett virágok a helyükön voltak, nem volt szemét az utcákon, nem szaladgáltak az úton girhes kutyák, és persze nem szelték szét a csendet állatias ordítások. Eltűntek a gaztól felvert porták, dülöngélő kerítések, a beszakított ablakok.

Minden normális volt. Tiszta, rendes, takaros, nyugodt. Egy olyan hely, ahol élni lehetett. Ahol volt Jelen.

- Nyáron feljövünk ide, fiatalok. Verünk sátort, csinálunk tüzet, főzünk bográcsot. Csapunk egy bulit.
- Az jó lesz.
- Jó bizony!

És lett Jövőnk is.