Újvári Napló

Komlóska, a magyar adóparadicsom

2011-01-27T12:41:00.001+01:00

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei településen minden negyedik lakosra jut egy vállalkozás

Két év alatt a teljes kilátástalanságból emelkedett a tehetősebb települések sorába a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Komlóska. A falu annak köszönheti sorsa jobbra fordulását, hogy adókedvezményekkel és egyéb vállalkozóbarát szolgáltatásaival tucatszám vonzza a külföldre készülő vagy már a határon túl működő cégeket. Ma a település kevesebb mint harmincmillió forintos központi normatív támogatását már 100 millió forintot meghaladó adó- és bérletidíj-bevételekkel egészíti ki. A falu megmenekült.
Ha tetszett a cikk, ossza meg ismerőseivel

Nehéz bejutni mostanában a komlóskai polgármesterhez, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei település vezetője ugyanis szinte megállás nélkül tárgyal a kis falu fejlesztése érdekében. Amikor megérkezünk a községházára, Köteles László éppen a megyei posta vezetésével folytat – mint később kiderül – gyümölcsöző beszélgetést. – Február elsején a helyi hivatal visszakerül a Magyar Posta kezelésébe, a későbbiekben pedig a szolgáltatásnak otthont adó épületet át is alakítjuk, és teljes mértékben felújítjuk. Utóbbit az önkormányzat finanszírozza, míg a berendezéseket, a bútorokat a Magyar Posta adja, és a postamester is a cég alkalmazottja lesz – közli a tárgyalás után a polgármester.

A község által nyújtott kedvezmények és szolgáltatások mágnesként vonzzák a településre a vállalkozásokat. Mind több és több cég teszi át székhelyét az alig 320 lelkes faluba, komoly bevételekhez juttatva ezzel a helyi önkormányzatot. – Egy év előkészítő munka után tavaly áprilisban fogadtuk el a falu rendezési tervét. Ennek eredményeként a jelenlegi ipartelepet egy új és nagyobb ipari parkkal váltjuk ki, ahol logisztikai bázis is működik majd. Ehhez kapcsolódóan összekötő utat építünk Sárospatakra. A közjogi méltóságok hivatalainak és a minisztériumoknak pedig tizenhat egyforma telket adományoztunk, de kapott egy parcellát a megyei önkormányzat, a görög katolikus egyház és a Magyar Posta is. Azt kérjük majd az új tulajdonosoktól, hogy a telkekre rekreációs központot építsenek. A kormányzati faluval a döntéshozókat szeretnénk közelebb hozni a magyar vidékhez – hangsúlyozza Köteles László.

Évente százmilliós adóbevétel

A kisközségnek a gazdasági tőkét a vállalkozások jelentik, amelyeket minden eszközzel igyekeznek Komlóskára csalogatni. – Az anyagi gondjaink miatt folyamatosan kerestük a kiutat a szorult helyzetből, nem tehettünk mást, mint hogy a központi bevételek mellé további forrásokat vontunk be. A településen a rendszerváltozás után a kötelező adókon kívül csak az időközben eltörölt kommunális adót szedtük, így az alapok megvoltak. Éppen ezért 2008-tól egy kommunikációs akciót indítottunk el, amellyel igyekeztük felhívni a vállalkozások figyelmét a helyi adóparadicsomra. Először ismeretségi alapon kerestük a partnereket, később tágabb körben is kutattunk olyan vállalkozások után, amelyek a kedvezőbb adózásért hajlandók székhelyet változtatni. Ma már egymást ajánlva jelentkeznek be a társaságok, ha pedig megépül az ipari park, akkor a helyhez kötött vállalkozások is megérkezhetnek a településre – magyarázza a polgármester, aki többmilliárdos befektetésekről tárgyal.

Az önkormányzat fáradozásai busásan megtérülnek, hiszen Komlóskán jelenleg több mint 80 – főként nem helyhez kötött – vállalkozás működik, fuvarozócégeik szállítmányozási eszközei meghaladják az ezerötszázat. – Nekik hála Komlóska, amely korábban fuldoklott az adósságban, önfenntartó lett. Az állami finanszírozás kiszolgáltatottságából kiemelkedtünk, hiszen ma az éves bérletidíj- és adóbevételeink összesen elérik a 100 millió forintot, miközben korábban a központi forrásból mindössze ennek körülbelül a negyedét kaptuk. Ráadásul a nettó finanszírozás miatt voltak olyan hónapok is, amikor egyetlen fillér sem érkezett a számlánkra. A cégektől származó adóbevételeknek köszönhetően ma nincsenek tartozásaink, pedig bölcsődét, óvodát és iskolát is fenntartunk – mondja Köteles László.

A polgármester hangsúlyozza, túl azon, hogy saját maguk pénzügyi helyzetét stabilizálni tudták, nemzetgazdasági szempontból is komoly küldetést teljesítenek. Egy sor olyan vállalkozást tudtak ugyanis itthon tartani vagy hazacsalogatni, amelyek a brutális adóterhek miatt nem tartották vonzónak Magyarországot. A kormányzatnak a polgármester szerint nem kell mást tennie, mint lemásolni a komlóskai példát, és az ország is sokat profitálhatna belőle. – Meg lehetne fordítani a folyamatot, és a külföldi cégek települnének át Magyarországra – teszi hozzá.

Keresik a vállalkozók kegyeit

A cégeket nemcsak adókedvezményekkel, hanem más szolgáltatásokkal is igyekeznek megnyerni a falu számára. Egy tízfős kiszolgálócsoportot állítottak fel, amely amellett, hogy tucatnyi fiatalnak ad munkát, segít a cégekkel való kapcsolattartásban. – Az Országos Foglalkoztatási Közalapítványtól nyertünk 28 millió forintot. Ebből alakítottuk ki ezt a helyiséget, vásároltuk meg a berendezéseket, gépeket, és létesítettünk tíz főnek távmunkahelyet, őket egy éven keresztül tudjuk foglalkoztatni. Reményeink szerint egy év után pedig önfenntartóvá válik a program. Most az a feladatunk, hogy olyan megbízásokat szerezzünk, amelyek ezt biztosítani tudják – közli Nagy Marina programvezető, hozzátéve, hogy a kollégák távmunkás adminisztrátori munkakörben dolgoznak. Pályázatot írnak, digitalizálnak, fényképeket töltenek fel, és közvetítenek, videofelvételeket készítenek, de legfőképpen kapcsolatot tartanak fenn a település vállalkozói és az önkormányzat között.

A vállalkozások pedig méltányolják a komlóskai helyhatóság segítségét. Egy árufuvarozással foglalkozó cég vezetőjével a hivatalban futunk össze. Ők 2010-ben érkeztek a településre. – Komlóska egy vállalkozóbarát falu, a nehéz gazdasági helyzetben nem volt mindegy, hogy hol működünk. Itt hatékonyabban és sikeresebben tudunk dolgozni, egyszerűen hagynak élni – meséli.

Az erdőgazdálkodással foglalkozó, magánszemélyek tulajdonában levő helyi termelőszövetkezet régóta élvezi a komlóskai önkormányzat nyújtotta előnyöket. – A kötelezőn túl soha nem kellett adókat fizetnünk, és a telephelyet is ingyen használhatjuk. Eddig még nem számoltuk ki, hogy ezek a kedvezmények mekkora öszszeget tehetnek ki, annyi azonban biztos, hogy ha más önkormányzatokhoz hasonlóan további adókat vetnének ki ránk, akkor az könnyen ellehetetlenítené a szövetkezetet – jegyzi meg Haluska István, a társaság vezetője.

A Platinum Grafikai Laboratórium nem elsősorban anyagi megfontolásokból választotta Komlóskát. – Az önkormányzat produktív hozzáállása fogott meg, és az, hogy a hivatal valóban partnerként tekint ránk. Ha bármi olyanról értesülnek, ami segíti működésünket, akkor arra mindig felhívják a figyelmünket. Ha pedig rendezvények vannak, akkor cserébe mi is segítjük az önkormányzatot. Két és fél éve ezért kerültünk Komlóskára – árulja el Sziki Gábor, a cég ügyvezetője.

Egyre többen követikKomlóska példáját

A pozitív változást a helyi lakosok saját bőrükön is érezhetik. – Eltöröltük a kommunális adót és az építmények idegenforgalmi adóját, a szolgáltatási díjaink pedig jelképesek, a lakosok például kedvezményesen fizethetnek elő kábeltévére. Falugondnoki szolgálatot működtetünk, de emellett házi szociális gondozót is foglalkoztatunk. Ingyenes az étkezés az óvodában és az iskolában, a gyermekek térítésmentesen kapják a tankönyveket. Tervezzük azt is, hogy eltöröljük a szemétszállítási díjat – sorolja a falu nyújtotta előnyöket Köteles László.

A helyiek hálásak az önkormányzat intézkedései miatt. Egy, az út mellett sétáló asszony elmondja, hogy kifejezetten örül a településre érkező vállalkozásoknak, mert az általuk fizetett adókból futja az óvoda és az iskola fenntartására. – Ezek mellett az intézmények mellett van postánk is, és több munkahely létesült Komlóskán – mondja büszkén a hölgy. Egy fiatalember pedig azt jegyzi meg, hogy azért jó a településen lakni, mert a fiatalok komoly segítséget kapnak az önkormányzattól, többek között ingyen igényelhetnek telket.

A komlóskai példa pedig ragadós, ma már egy sor település igyekszik lemásolni a működő gyakorlatot. Ma többek között Hercegkút, Megyasszó és Újcsalános is ennek segítségével keresi a túlélés lehetőségeit.

Borsodi Attila
Magyar Nemzet
2011. január 17. 00:00

Abaúj vára

2010-12-07T23:35:00.003+01:00

Abaújvár, mint ispánsági központ még a 11. század során épült föld-faszerkezetű sáncvárként. Kézai Simon krónikája Aba Sámuel királyt (1041–1044) tartja a vár építőjének. 18 Györffy a 10. század végére vezeti vissza eredetét, szerinte a Szina melletti elavult Óvár helyett építették fel.19 Kristó Gyula úgy véli, hogy Aba Sámuel nem uralkodása három évében emelte a várat, hanem a házasságkötésétől (1010) 1044-ig tartó időszakban.20 Bóna István a név, a krónikás emlékezet, a régészeti leletek és az ásatási megfigyelések alapján 1000 utánra, 1010 körülire keltezi a vár keletkezését.21 Az eltérő datálás ellenére a kutatók abban egyetértenek, hogy az építtető az Aba nem őse, Sámuel volt. 1280 és 1300 között egy ismeretlen hatóság ad itt ki oklevelet.22 Györffy a 13. század végének birtokviszonyait bemutató térképén királyi birtokként ábrázolja az ekkorra már jelentőségét vesztett várat, csakúgy mint a közelében fekvő Szinát, ahol 1288 és 1300 között az újvári ispán, a XIV. század elején pedig egy ismeretlen hatóság datál.23 1317 és 1332 között Abaújvárról már a Drugethek keltezik okleveleiket.

Az Abaújvártól körülbelül 10 km-re északra fekvő Abaújszina közelében feltételezett erősség kapcsán számos probléma vetődik fel, mind az építési ideje, mind építtetőjének személye vonatkozásában. Györffy az Abák korai erősségeként értelmezi Óvárt, csakhogy a Györffy által megjelölt területen még nem folyt ásatás, sőt régészeti terepbejárásról sincs tudomásom. Mindhárom katonai felmérés térképén szerepelnek azonban Abaújszina mellett szabályos, négyszögletes sáncok.25 Az I. katonai térképen olvasható is az „alte Schanz” megnevezés. A sánc azonban hatalmas kiterjedésű, mintegy 500 × 500 méteres, tehát sokkal nagyobb, mint Abaújvár, vagy akár Borsod ispánsági vára. Emellett a sánc alakja is sokkal szabályosabb, mint a korai ispánsági váraké. Sárközy Sebestyén szerint lehetséges, hogy nem is középkori eredetű, hanem 1527 után, az 1530-as években létesült, bár nem lehetetlen, hogy ez egy korábbi objektumra épült rá.26 Egy középkori vár meglétét támasztanák alá ugyanakkor a Szina melletti Óvárra vonatkozó 125527 és 131728 évi okleveles adatok is. Györffy feltételezése azonban, miszerint a Szina mellett fekvő vár korábban épült, mint Abaújvár, nem bizonyítható egyértelműen, mivel csak az Óvár–Újvár névváltás alapján keltezi korábbra az előbbi erősséget. Bóna István ugyanakkor általánosan kétségbe vonja a Györffy által feltételezett 10. századi nemzetségi várak létét.29 Ha elfogadjuk Györffy – véleményem szerint is kevéssé valószínű – nézetét, akkor szinte biztos, hogy e vár építése is az Abákhoz köthető. Ha nem, akkor még kevesebb támpontunk van az építtető személyét illetően, így ezzel kapcsolatban nem is indokolt találgatásokba bocsátkozni.

forrás: Jakab Zsuzsa: Ki építette Boldogkő várát?

Két évtizede fizetés nélkül dolgozik a polgármester

2010-12-02T14:40:00.002+01:00

20 éve ingyen és bérmentve végzi a polgármesteri teendőit a szlovákiai falvacska Cselkószabadja (Čelkova Lehota) polgármestere, Juraj Čelko.

“29 éves koromban kezdtem polgármesterkedni, akkoriban jószerivel azt sem tudtam, miről szól ez a dolog. A képviselőkkel együtt úgy tekintünk erre a munkára, mint a község iránti szolgálatra. Itt élünk, itt szeretnénk élni, és azon dolgozunk, hogy a település ne néptelenedjen el” - mondta a 124 lakosú Cselkószabadja első embere.

A polgármester délután és esténként van bent a hivatalában, mert neki is van más munkája a faluban a polgármesterkedésen kívül. “A falu túlélné, ha valamilyen kis fizetést kapnék, de akkor nem maradna pénz a fejlesztésekre” - tette hozzá Čelko.

forrás: bombahir.hu

Jó reggelt Abaújvár!

2010-10-09T18:53:00.002+02:00

Véget ért az önkormányzati választás az országban, de itt nálunk nem! Forrnak az indulatok!
Én nem akarok sem bántani, sem védeni senkit, csupán leírom a gondolataimat. Mint általában, most is a honlapunkon indult meg a vita, a sárdobálás, mint mindig. A falu lakossága háromfelé szakadt. A megválasztott polgármester jelölt, a vesztes jelölt és a semlegesek csoportjára! A maga módján mindegyik a faluért szeretne tenni, de az nem mindegy hogyan. A semlegesek hallgatnak, annál hangosabb a másik kettő. Most bűnbakot kreálnak. Minden, ami rossz történt a faluban a polgármesterre akarják kenni, no meg a jegyzőre. Furcsa, mert az önkormányzat nem ebből a két főből áll. Na de hol volt akkor a képviselő testület? Ők mit csináltak? Most a fele itt, fele ott. Fennen hirdetik, hogy mindenért a polgármester a felelős. Vagy mégsem? De nem ám! A döntésekben a képviselők is részt vettek, a jegyzőkönyveket aláírták, nemigen volt ellenvélemény. ( Vagy testületi ülés sem, csak aláírták?) Eleget tettek-e jogaiknak és kötelezettségeiknek?
Mikor régebben a honlapon visszaéléssel kapcsolatos cikkek jelentek meg senki tudomást sem vett róla, nem intézkedtek. Vagy ha nem veszünk róla tudomást, akkor az nem is létezik? És jönnek tovább a kérdések. Száz szónak is egy a vége: a meghozott, és meg nem hozott döntésekért a választott és kinevezett személyek egyetemlegesen felelősek! És lehet, hogy az igazság napja hamarosan eljön!
Míg mindenki a jelöléssel, kampányolással foglalkozott, minden mást elhanyagoltak. Újvár nem kapott egyetlen fittyinget sem a vis-maior alapból, nem azért mert nem jutott, hanem mert a kérvény el sem ment.
A földcsuszamlással kapcsolatban sem történt semmi. Pedig nem állt meg!
A híd szemmel láthatóan elcsúszott a Drevnyák-porta felé! Miért? Fent is megindult a föld. A múzeum épülete süllyed, repedezik napok óta! Az épület menthetetlen, de a múzeumi anyag szakértő mentéséről sem hallottunk semmit. Sebaj, majd újabb ezer év elteltével kiássák az utódok!
Ébresztő Abaújvár, a nap már lement, hamarosan itt az éjfél. addig cselekedjünk a falu érdekében, amíg még van falunk.

Abaújvár 2010-10-09 Dely György

Abaújváron nem állt meg a suvadás

2010-08-03T10:09:00.001+02:00

2010.augusztus.02 (hétfő)

Lemondóan legyintenek az észak-magyarországi kistelepülésen élők, vannak olyan vélemények, amelyek szerint nagyon messze van falujuk, segélykiáltásuk nem jut el - senkihez.

Lapunk többször beszámolt már arról, hogy az áradásokat is okozó esőzések Abaújváron a talajt mozgatták meg. A több száz méteres földcsuszamlások nyomán lebontásra ítéltetett egy ház, de történelmi értékű épületek is veszélyben vannak. Segítség nincs, a geológusok által javasolt támfalak építése több százmillió forintot igényelne. A helyiek mindent elkövetnek a falu megmentése érdekében. Egy héttel ezelőtt Vár-nap címmel szerveztek programot, amelynek teljes bevételét a védekezésrhez adják, ám az összeg csepp a tengerben. Azóta újabb nagy eső volt, tovább mélyültek és terjedtek a helyenként húsz méteres szakadékok. A települést átszelő patak hídjának lábazata megrepedt, ha összedől, magával viszi az ivóvíz, továbbá a gázvezeték itt található szakaszát. Megroggyant a közút egy része, csak ennek a helyreállítása több tízmilliót emésztene fel. Veszélyben a vízellátás, de nem csak itt, Pányok településen is. Az eddigi felmérések azt mutatják, a károk meghaladják Abaújvár Önkormányzata éves költségvetésének a dupláját.

Felvételeink a Vár-napon készültek. Az időnkénti mosoly csak felszín, az emberek félnek…

- SfL -

Fotók: Mestellér János, SfL

átemelve: Kulcs magazin

Hálók és kövek mentenék meg Abaújvárt

2010-07-29T19:23:00.000+02:00

Abaújvár - Pénzre vár Abaújvár, hogy meg tudja állítani az esőzések miatt keletkezett suvadást.

Nézze meg a képeket!

Várfesztivál helyett Jótékonysági Várnapot kellett rendezni az elmúlt hétvégén Abaújváron, ugyanis a május-júniusi esőzések óta súlyos gondokkal küzd a 260 fős település, tudtuk meg Csuha Pál polgármestertől. Itt nem az árvíz okozott gondokat, hanem az, hogy a rengeteg csapadék miatt több helyen is földcsuszamlás keletkezett, aminek következtében veszélyeb került az Árpád-kori műemléktemplom, melynek freskóit a közeljövőben akarták restaurálni. De veszélybe került több lakóház, középület és a Hasdát patak hídja is. A híd közelében álló két vendégház megrepedt, a statikusok szakvéleménye szerint az egyiket biztos, hogy le kell bontani. Veszélyben Abaújvár és Pányok ivóvízellátása, ugyanis a vízművek feletti 3,5 hektáros terület is csúszni kezdett.

Hálókkal, kövekkel

Különböző szakemberek jártak már a településen, ők azt javasolták, hogy az úgynevezett hálós-köves módszerrel fogják meg a domboldalt. Ennek egyetlen akadálya van csak, a pénz. Összesen 210 millió forintra lenne szükség, de adományokból eddig mindössze 1,5-2 millió forintot sikerült összegyűjteni. A súlyos problémákat jelezte a polgármester a Belügyminisztériumnak, és reménykedik, hogy érkezik segítség, mivel a kistelepülés a több száz milliót költségvetéséből nem tudja kigazdálkodni.

„VÁR – NAP ABAÚJVÁRÉRT” AZ ABAÚJVÁRI FÖLDVÁR TERÜLETÉN

2010-07-28T21:56:00.000+02:00

Abaújvár modern kori történetének legnagyobb természeti katasztrófáját éli meg, hiszen az elmúlt hónapok nagy esőzései miatt óriási földcsuszamlások hasították darabokra a település kül – és belterületének egy részét. Közintézményeket, lakóházakat, mezőgazdasági épületeket, pincéket tett teljesen tönkre, rongált meg, vagy veszélyeztet továbbra is a suvadás.

Az anyagi gondokkal küzdő település önerőből nem sokat tud tenni a kedvezőtlen folyamatok megállítására, a károk helyreállítására, ezért gondolta úgy az Abaújvár Jövőjéért Egyesület, Abaújvár Önkormányzata és az Abaújvári Református Egyházközség, hogy az előző évhez hasonlóan - bár rendhagyó módon, jótékonysági rendezvényként - de megrendezik újra a „Várfesztivált".

Így jöhetett létre 2010. július 24-én az a rendezvény, amelynek immáron a neve: „Vár - nap Abaújvárért" volt. Ezen más támogatók mellett az Abaúj Leader Egyesület Helyi Akciócsoport is részt vett.

Az Abaújvári Földvár területén megrendezett eseményen érezhető volt, hogy nem mindennapi ok miatt gyűlt össze a népes vendégsereg. Kevésbé a jókedv, mint inkább a katasztrófahelyzet miatti összefogás hozta össze a segíteni vágyó embereket.

Reggel 8 órakor Abaújvár lakói valóságos „csatazajra" riadtak - mármint azon kevesek -, akik nem készültek előre a nagy eseményre, s így nem vettek részt a zenés ébresztő felvonuláson.

Délelőtt 10 órakor már a színpadnál sürgött-forgott a formálódó tömeg, ahol Csuha Pál, a település polgármestere nyitotta meg a rendezvényt. A bográcsok alatt fellobbant a láng, és a vállalkozó szellemmel megáldott, kipróbált „szakácsmesterek" mérték össze tudásukat különböző ínyencségek, ételköltemények kiötlése és elkészítése során.

A színpadon délután 2 órakor köszöntötte az egybegyűlt tömeget Kovács Zsolt, az Abaújvár Jövőjéért Egyesület elnöke. A köszöntés után Tóth István, a település református lelkipásztora tartott könyörgő istentiszteletet, az este közeledtével, pedig egyre gazdag kulturális műsorokkal (a teljesség igénye nélkül: Tip - Top Dixie, Szia Club, Nagyidai CSEMADOK Hagyományőrző Csoport, Ketel Magyarjai Lovasvég, Telkibányai Dalárda, Crossroad Együttes) várták a meghívott és az odalátogató vendégek seregének apraját, nagyját. Mindenki találhatott kedvére való programot.

Reméljük, hogy a rendezvény elérte célját és az összefogás, az adományok által sikerült egy olyan pozitív folyamatot elindítani a településen, amelynek eredményeképpen, ha nem is eredeti formájában, de helyreállítható, megőrizhető lesz Abaújvár kedves, szeretnivaló faluképe.

Abaúj Leader Egyesület

2010.07.28.

Abaújvár település csak magára számíthat?

2010-07-18T22:48:00.001+02:00

Észak-Magyarország abaúji helységének lakóiban megáll az ütő, ha csak egyetlen felhőt is meglátnak a fejük fölött. Márpedig ez előfordul mostanság, és a történet nem holmi párapamacsról szól.

Rettegnek az esőtől, merthogy az elmúlt időszak csapadékmennyisége földcsuszamlásokat okozott mind a teljes belterületen, mind a külterületeken. A Kulcs Magazin néhányszor beszámolt már a tragédiáról. Csak emlékeztetőül: lakóházakat, mezőgazdasági épületeket, pincéket, kerteket, termőföldeket tépáztak meg a természeti erők, közel ötven olyan porta van, amelyet valamilyen módon érint az esőzés -és földcsuszamlás okozta kár. A baj nagyon-nagy annak ellenére, hogy emberi erővel próbálják lassítani a talajmozgásokat. Ha a suvadás nem áll meg, elpusztulhat a műemlék templom, a parókia, az egykori Csáky és Ferdinandy-kastély, az Új Vár Klub. Segítség nincs, szavak sem nagyon…

Utolsó szalmaszál?

Abaújvár Önkormányzata, az Abaújvár Jövőjéért Egyesület és az Abaújvári Református Egyházközség elszántan küzd. Egyéb híján, és „Vár-nap Abaújvárért” elnevezéssel szervezik azt a július 24.-én lebonyolítandó programot, amelynek bevételével járulnának hozzá saját településük megmentéséhez. Már az is valami, hogy a műsorokat adók egy árva petákot sem kérnek bemutatóikért, ám ez csepp a tengerben. Az esetleges bevétellel együtt. Merthogy a suvadások megállítása, a helyreállítási összegek tetemes hányadot képeznek, magyarul nem túloznak akkor, amikor kilátástalanságról beszélnek. A huszonnegyedikei rendezvényükön elhelyeznek majd egy pénzgyűjtő edényt, és ott mindenki annyit adhat, amennyit lelkiismerete diktál, illetve amennyit megengedhet magának.

Ellenszolgáltatás nélkül

Végül – felsorolás szinten – tisztelet mindazoknak, akik ingyen vállalták a műsorokat, bemutatókat: Tip-Top Dixi és Szia Club (Gönc), CSEMADOK Hagyományőrző Csoport (Nagyida), Abaúji Hagyományőrző Népi Együttes (Hidasnémeti), Telkibányai Dalárda, Bokréta Népdal Kör (Hollóháza), Ketel Magyarjai Lovasvég - lovasbemutató, Füzéri Hadtörténeti és Helytörténeti Kör kiállítása, Encs RK. Műszaki-technikai bemutatója, Crossroad Együttes, Kováts Marcell. Kísérő programok: főzőverseny, kispályás fociverseny, kézműves foglalkozások, ebéd, főzőverseny eredményhirdetése, egész nap büfészolgáltatás, borkóstolás, íjászat és sétakocsikázási lehetőség hintóval. Az események zenés ébresztővel indulnak nyolc órakor, az ünnepi megnyitót Kovács Zsolt az Abaújvár Jövőjéért Egyesület elnöke és Csuha Pál polgármester tartja 10.00 órakor. A települést ért károkról és egy megrendítő beszámolóról itt lehet olvasni!

Serfőző László

átemelve: Kulcs magazin

Már a műemlék templomot is veszélyezteti a földcsuszamlás Abaújváron

2010-06-27T16:17:00.002+02:00

Abaújvár - Több épület veszélyben van, már a középkori, gótikus freskóiról híres műemlék templom falai is megrepedtek a Borsod megyei Abaújváron, amelynek belterületén csaknem egy kilométer hosszan megcsúszott a föld. Az első suvadások három hete keletkeztek, azóta a helyzet napról-napra romlik. Gyakorlatilag kettészakította a települést a földcsuszamlás.

Csuha Pál polgármester a Független Hírügynökségnek szombaton azt mondta: egy házat már biztosan le kell bontani, de a szomszéd épület tulajdonosa sem lehet nyugodt. A földcsuszamlás összesen hét épületre jelent közvetlen veszélyt, köztük a négy település szociális étkeztetését ellátó konyhára.

A szakemberek keresik a megoldást, de még azt sem tudják, milyen forrásból lehetne megoldani a problémát. A helyieknek nincs pénzük, és mivel az érintett telkek magántulajdonban vannak, a vis maior alapból sem kérhetnek támogatást. Az abaújváriak gyűjtést szerveztek, valamint a kormánytól várnának segítséget. A polgármester hozzátette: dolgozóik tisztán tartják a patakmedret, mert ha a belecsúszott földdarabok vagy fák elzárják a víz útját, a víz elöntheti a környékbeli házakat.

A napokban új repedések keletkeztek a helyi, éppen felújítás alatt álló református templomon is. Tóth István lelkipásztor szerint a diadalív, valamint a szószék lépcsőjén keletkezett repedések nemrég még nem voltak ott. A műemlék templom gótikus falfreskóiról híres, amit éppen most szeretnének restaurálni.

átemelve: BOON.hu

Méhkasok Abaújváron.

2010-06-13T19:23:00.006+02:00

Hogy mi minden van a mi kis falunkban! Igazi "gyöngyszemet" sikerült a minap lencsevégre kapnom. Gyékényből font méhkasokat, az egyik még tapasztott is.
Sajnos már méhek nélkül. Gyékényből font méhkast a 40-es évek végén láttam, tapasztottat pedig csak múzeumban. És a mi falunkban van!
Az abaújvári múzeumban lenne a helye!

2010. június 13. Dely György

Az elmúlt idők esőzései további problémákat okoznak.

2010-06-04T13:45:00.009+02:00

A reggel az egész falut tájékoztatták a probléma nagyságáról.

Tájékoztatás
Tájékoztatjuk a lakosságot, hogy az esőzések miatt a vezetékes ivóvíz bevizsgálása szükségessé vált.Kérünk mindenkit, hogy további intézkedésig a vezetékes ivóvizet csak forralt állapotba fogyasszák!

Abaújvár, 2010. június 4.

Csuha Pál

Az elmúlt két-három hét esőzései, ahogyan más Hernád menti falvakban Abaújváron is nagy problémákat jelent. Bár Abaújváron a Hernád 2010. 06. 03-án okozta talán a legnagyobb fejtörést az embereknek. A megnövekedett folyó a két kisebb patak vízét nem volt képes befogadni már, és a víz a vinyicén állt meg. Tegnap délután egyesek már a veszélyeztetett családok kiköltöztetésén törték a fejüket, de erre nem került sor. Közben az eső pedig csak esett tovább. A helyiek egész éjszakás ügyeletet tartva küzdöttek a víz ellen.

Nem feltétlenül csak a megáradt vízfolyások okozzák a problémát. A körülbelül két hete megcsúszott kertalja tovább mozog és beigazolódni látszik a helyiek félelme, hogy ez a mozgás talán a felső utcán is folytatódhat. A tegnapi nap megcsúszott a volt kastélykert, amely Feketené Sárika néni elmondása alapján ma(2010.06.04) délelőtt 10órakkor teljesen leszakadt.

A képen a fák miatt csak egy apró töredékét láthatjuk a leszakadt kastélykertnek.

A problémákat még tetőzik a rossz útviszonyok. A délelőtt folyamán egy kirándulóbusz csúszott az árokba. De a fedélzetén csupán pár ember tartózkodott.

Ennek a mentése még mindíg tart.(2010.06.04. 14:30)

Hatvanan tisztították a földvár sáncait

2010-06-01T18:19:00.002+02:00

Az időjárás rövid ideig tartó kegyességét használták ki bő egy héttel ezelőtt az Abaújvár településért tenni akarók. Összefogással tették rendbe közös örökségüket, Aba Sámuel földvárát, illetve annak maradványát.

Az akciót a református egyház indítványozta, ehhez csatlakozott az Abaújvár Jövőjéért Egyesület és az Önkormányzat. Tavaly a vár belső része nyert „emberi arcot,” lekaszálták a belterületet, megszabadították a sáncok belső oldalát a gyökeret eresztett, kilátást gátló orgonahajtásoktól, akácoktól. Akkoriban az önkormányzat dolgozói vitték a prímet, most félszáznál több helyi lakos vett részt a munkálatokban, amely a reformátusok „Szeretethíd” elnevezésű, határon átnyúló kezdeményezésének, programjának részét képezi. A szépítkezéshez hozzátartozik, hogy nem csak a vár nagyobbik része újult meg, virágokkal ültették be a temető bejáratának környékét. A szebbik nem képviselői a fakanalat ragadták mindeközben, mert – egyrészt - a gép sem termel üzemanyag nélkül, másrészt a siker, a hangulat is örömtelibb egy tányér gulyás mellett, jobban kidomborodik a közösen végzett munka eredménye. A vár nyugati sáncára már nem maradt idő. Ám a helyiek megpróbálnak még egy napot kitűzni a munkák folytatására, hogy a Várfesztivál idején (július 24.) az Abaújvárra látogató vendég már teljes egészében láthassa a település névadójának hagyatékát, gyönyörködhessen a környék panorámájában.

- SfL -

Fotók: Mestellér János

forrás: Kulcs magazin

Önkéntesek tisztították az abaúji földvárat

2010-05-28T20:31:00.003+02:00

Csaknem hatvan önkéntes segített füvet vágni, bozótot irtani az abaújvári földvár területén a Szeretethíd református önkéntes naphoz csatlakozva.

Önkéntesek vágták a füvet, irtották a bozótot Abaújváron a földvár területén, a Szeretethíd református önkéntes nap keretében a helyi református egyházközség, az Abaújvár Jövőjéért Egyesület és az önkormányzat felhívására.

"Engem is meglepett a tenni akarók nagy száma és külön öröm, hogy a falu roma lakosságából is sokan jelentkeztek az önkéntes munkára" - mondta el a műemlékem.hu-nak Tóth István, az abaújvári református gyülekezet lelkésze. Hozzátette: falubeliek éppúgy megjelentek, mint elszármazottak, s jöttek a szomszédos Szlovákiából is az önkéntesek. A földvár csaknem négy hektáros területét alig négy óra alatt sikerült megtisztítaniuk a burjánzó fűtől, gyomtól, cserjéktől.

A hajdan sokkalta szebb napokat látott abaújvári földvárat a 11. század első felében emelték, építését Aba Sámuelhez köti az évszázadokkal későbbi történetírás. Akár a mindössze három évig uralkodó Aba Sámuel építtette, akár nem, a vár (és a település) még évszázadokon át komoly szerepet játszott a történelemben, esperesi székhely is volt a 14. századig (az egykori esperesi templom a földvár területén áll). A 15. század elején a Perényi-családnak köszönhetően rövid másodvirágzást élt meg Abaújvár, a század végére azonban a vára elpusztult. A teljeskörű feltárására a mai napig nem került sor, csupán 1974 és 1983 között kutatták meg néhány részletét.

A település közepén magasodó földvár területe a 20. század közepén magánkézbe került, szántóként használták. Az önkormányzat nemrégben visszavásárolta egy részét, mert a területen szeretnék bemutatni Abaújvár múltját, sőt, egy helytörténeti múzeumot is akarnak létesíteni.

Bővebben a földvárról - Tóth István lelkész írása

forrás: muemlekem.hu

Pálinkatúra

2010-04-30T19:27:00.000+02:00

Tavaszköszöntő Hidasnémeti

2010-04-19T15:44:00.003+02:00

Minden érdeklődőt szeretettel várnak a hidasi Szent György napi vagalomra, ahol többek között fellép a Vár-kör színjátszó csoportunk is!

Közbiztonság – halaszthatatlan a változás

2010-04-02T11:37:00.009+02:00

A magyar lakosság egy százas listán 37-re értékelte a közbiztonság helyzetét – áll a Századvég-Forsense közös közvélemény-kutatásában, amely az elmúlt évben készült. Régiós bontásban, a Nyugat-Dunántúl (43 pont) és a Dél-Alföld (40 pont) vonatkozásában kedvezőbb a kép, ugyanakkor – ismerve a bűnelkövetési statisztikákat – nem meglepő módon Észak-Alföld (34 pont) és Észak-Magyarország (35 pont) lakói adták a legalacsonyabb pontszámot az általános közbiztonsági helyzetre.

A megkérdezettek legfőbb okként a fokozódó szociális feszültségeket, az elszegényesedést nevezték meg. Mostani összeállításunkban annak jártunk utána, milyennek értékelik a közbiztonságot a megkérdezettek jelenleg megyénkben.

Százmilliókat költenek látszatintézkedésekre - "A rendőrség helyzete nagyon siralmas"

A rendőrségnek kellene a közbiztonságot szavatolni, de biztosítják ehhez a testületnek a „pénzt és a paripát”? Hogyan látja ezt Demján Zsolt, a Független Rendőr Szakszervezet (FRSZ) regionális vezetője.

„Ha őszintén akarunk beszélni, akkor nem tagadhatjuk, a rendőrség helyzete nagyon siralmas. A költségvetése alacsonyabb, mint tavaly és még a bírságolási bevételi célt is meghatározták… Ez valahol felháborító számunkra, hiszen úgy tűnik, mintha azért kellene bírságolni, hogy legyen fizetés, meg pénz benzinre. A rendőrség fenntartásának költségeit a kormánynak kell biztosítani. Szeretném eloszlatni azt a tévképzetet, hogy jól meg vannak fizetve a rendőrök. Az utcai szolgálatot teljesítő járőr, aki, ha úgy adódik a testi épségét, életét kockáztatja, havi 95-110 ezer forintot visz haza. Ez nevetséges bér ahhoz képest, hogy milyen elvárásoknak kell megfelelni. Látványos mélyrepülésbe került a rendőrség az elmúlt nyolc évben, az emberek helyzete bizonytalan”- értékelt a szakszervezeti vezető.

„Most ott tartunk, hogy már egyenruha ellátási problémák vannak. A bolt minimális készlettel rendelkezik, lassan vége a télnek és a tavalyi újoncok egy része még nem kapta meg a teljes téli ruházatot. Ebből el lehet képzelni, milyen az ellátás…”- mondott egy adalékot Demján Zsolt.
Miközben a rendőrség gépezete csikorog komoly támogatást kapnak a polgárőrségek, sőt Miskolcon nagyon komoly összegeket költenek a városőrségre. Adódik a kérdés, mit szól ehhez a rendőr? „Az FRSZ-nek az a véleménye, nem holmi őrségeket kellene létrehozni, hanem a rendőrséget megerősíteni! Százmilliókat költenek látszattevékenységre a lakosság biztonságérzetének erősítése érdekében, miközben sajnos ott tartunk: az egyik oldal azért támadja a rendőrséget, ha intézkedik, a másik meg azért, mert nem lépett fel elég keményen. Megfelelő törvényekkel kellene a rendőrség munkáját segíteni.”

A törvény erejével kell lesújtani

A közbiztonsági helyzete az észak-magyarországi régióban különösen aggasztó. A súlyosabb esetek közé tartozik például az a január közepén történt ózdi bűnügy, amelynek során meggyilkoltak és kiraboltak egy kilencvenkét esztendős asszonyt.

Az ügy kapcsán és általában mondja Riz Gábor az ózdi választókerület fideszes országgyűlési képviselőjelöltje, hogy a régió jelenlegi és jövőbeni, igen fontos kérdése az, miként lehet a közbiztonságot megerősíteni?
– Meg kell erősíteni a rendőrséget létszámában, a településrészeken és a kistelepüléseken vissza kell állítani a körzeti megbízotti rendszert. A rendőrség tevékenységét erősíti, ha megszigorítják a háttértörvényeket – kezdi a megoldás legfontosabb teendőivel Riz Gábor. Hozzáteszi: Ha ez a hármas együttes megvalósul, akkor vélhetően javulni fog a helyben élők biztonságérzete. Nagyon fontos ugyanakkor, hogy elfoglaltságot kell biztosítani azoknak az embereknek, akik munkanélküliként róják az utcákat nap mint nap, akik feketén dolgoznak nagy ritkán és ebből fakadóan törvénytelenséget követnek el. A rendszeres jövedelemszerző munkavégzés csak kormányzati hatáskörrel, illetve jelentős önkormányzati segítségnyújtással valósítható meg. A kormányzati segítség céltudatos ipartelepítést, az önkormányzati pedig olyan szociális programok felfuttatását jelenti, amelyek vagy időszakosan, vagy hosszútávon rendszeres jövedelmet biztosítanak a munkaképes lakosságnak. Amennyiben a bérezés az egyén hasznának emelkedésével jár – úgy véljük –, nincs semmiféle türelem és tolerancia azokkal szemben, akik a megélhetési bűnözést, vagy az attól súlyosabb bűnelkövetést választják az anyagiak megszerzésére. Ezekre az egyénekre a törvény erejével kell lesújtani, meg kell védeni a többséget, azokat akik békességben élnek egymás mellett – fogalmazott Riz Gábor.

Olvasóink a közbiztonságról

Dr. Szirmay Mária (Szerencs): Hála a magasságosnak, olyan városrészben élek a családommal, amely nyugodt, csendes terület, biztonságban érezzük magunkat. Persze a médián, a tévé képernyőjén keresztül értesülök a közbiztonság nem kifejezetten jó helyzetéről. Azt gondolom, sokszor bűnözők és bűnözők közötti csaták is rontanak a statisztikán, ugyanakkor látni kell, hogy van egy lecsúszott réteg, amely a megélhetéséért küzd. Számukra mindegy, milyen eszközökkel. A munkanélküliség, a nyomor, az éhség nagyúr, végső soron mindig is bűnözéshez vezetett! Akinek korog a gyomra és meg akarja tölteni, a legbrutálisabb cselekedetekre képes. Magát az embert ugyan el lehet ítélni morálisan, de egyfajta sajnálatot is előcsal a többségből, ha úgy követ el kisebb bűncselekményt, hogy azt a családjáért, annak életben maradásáért teszi. Ki a felelős, tehetjük fel a kérdést? Ha az országvezetés az elsíbolt pénzekből munkahelyeket teremtett volna, most más lábakon állna a közbiztonság. Azt gondolom, valóban itt az ideje az elszámoltatásoknak, illetve a súlyos büntetéseknek!

Mestellérné Tóth Szilvia (Abaújvár): A közhangulat javítása, illetve a bűnelkövetések megelőzése érdekében kénytelenek voltunk kialakítani egy önkéntes figyelő szolgálatot. Csak a tél folyamán cirka huszonöt betörés történt Nyíriben, Abaújváron, illetve még egy-két környező településen. Szinte valamennyi hétvégi házat feltörték, kisebb-nagyobb értékeket vittek el. A dolog érdekességéhez tartozik, hogy a feltört házak között nem egy olyan akadt, ahonnan nem tűnt el semmi. Talán bosszantásként törték be az ablakokat, nyomták be az ajtókat? Nem tudni. Persze dolgozott a rendőrség keményen, bizonyított elkövetőket is előállítottak, ám negyvennyolc óra elteltével – ha jól tudom – az ügyész engedte ki őket. Már három éve megalakult az Abaújvár Jövőjéért Egyesület, amely a közbiztonság megszilárdítása érdekében is dolgozik. Ám az összefogás – az ilyen-olyan jogszabályok miatt – meghiúsult a rendőrséggel, a katonasággal. Próbálkoztunk kamerák kihelyezésével, ez sem jött be. Végül a téli betörések következményeként úgy döntöttünk, magunk járőrözünk, összességében mintegy harmincöten. Kapcsolatban vagyunk a rendőrséggel, és úgy érezzük, nőtt a lakosság biztonságérzete.

Bánrévi Zsoltné (Miskolc): Tapintható a félelemérzet a lakosság körében, már-már ott tartunk, hogy magányos hölgynek nem ajánlatos egyedül sétálni sötétedés után egy nagyobb városban, mint teszem azt, Miskolc. Felékszerezve különösen nem. Hogy mi vezetett idáig, nehéz lenne megfogalmazni. Azt gondolom, a közállapotok elfajulásában nagy szerepet játszik a munkanélküliség, továbbá a törvényi rendelkezésekben megbúvó kiskapuk. Ez utóbbi máris megmagyarázza, miért lépnek fel a rendőrök úgy ahogy fellépnek, hiszen egyrészt köti a törvény a kezüket, másrészt kevesen vannak. Ezekből rögtön visszavezethető, hogy ha szigorítanának a törvényeken (csak zárójelben jegyzem meg a három csapás című elképzelést), ha a rend őreinek nem azzal kellene foglalkozniuk, hogy napestig azon gondolkozzanak, mikor tesznek a törvény ellentmondásos nagy és kisbetűinek eleget, ha többen lennének, valószínűleg kevesebb bűncselekmény történne. Úgy vélem, új munkahelyek teremtésével nagyot lehetne javítani a közbiztonság statisztikai átlagán, hiszen azt is látni kell, hogy vannak olyan bűnelkövetők, akik a munka, a tisztességes bér hiánya miatt lépnek rossz útra. Ők még megmenthetők lennének.

átemelve: Kulcs magazin

Abaújvár: a fiatalok községükért dolgoznak

2010-04-01T14:52:00.000+02:00

Abaújvár környéke az Aba nemzetségé volt a honfoglalás korában, maga a település - feltehetőleg - a XI. században keletkezett. Abaújvár első említése 1046-ból származik, bár földvár már hamarabb is állhatott e helyen. A fa-föld építésű vár sánca egy, a római császárok korában (1.-4. század) itt állt település maradványaira épült - régészeti feltárások szerint.

Abaújvár földvára Észak -és Kelet-Magyarország legerősebb várának számított a XIII. század közepén, a tatároknak sem sikerült bevenniük 1241-42-ben - a megmaradt okiratok szerint. Nem sokkal a tatárjárás után személyesen intézkedett védelméről IV. Béla király, kőfalat is építtetett a fa-földsáncok tetejére. Ezek a sáncok napjainkban is láthatók, bár a területet gaz, bokor, akácfa sarjadás nőtte be. Annak érdekében, hogy a településre látogatók számára is láthatóvá váljanak a vár maradványai, helyi lokálpatrióta fiatalok, az Új Vár Klub tagjai kezdtek nagytakarításba március második felében – Lesko Marián kezdeményezésére.

Csatát már nyertek…

A munkák után szélesebb panoráma nyílt Kassa felé az odalátogatók számára – adott tájékoztatást Mestellér János, a klub egyik tagja. Mint azt megjegyezte, azon fáradoznak, hogy településük minél ismertebb legyen, hiszen nem mindennapi múlttal rendelkeznek. A takarítás egyébként már tavaly, a nyári Várfesztivál programjait megelőzően napirenden volt, akkor az északi sánc egy darabját sikerült megtisztítani Kovács Zsoltnak, az Abaújvár Jövőjéért Egyesület elnökének és közhasznú munkások hathatós közreműködése mellett. A település honlapján (www.abaujvar.gportal.hu) olvasható, hogy van még tenni való, hiszen a vár – ahogy az általában lenni szokott – magaslatra épült, a turistacsalogató erő viszont a kilátásban, a kivételesen mesés panorámában rejlik. A fiatalok csatát nyertek, de háborút nem, hiszen van még gaz bőven. A végcél a vársánc teljes területének a megtisztítása, amelynek szervezésében nagy szerepet vállal a helyi református egyház is.

- SfL -

átemelve: Kulcs magazin

Hejce

2010-03-29T20:30:00.002+02:00

Abaújvárról könnyen megközelithető település. A Borsó hegyen történt a Szlovák katonai repülőgép tragédiája 2006 január 19.-én. A kisfilm első részében a faluról és az emlékműről készült képeket Dely Györgyné, a helyszin és környékének képeit Marian Lesko Készítették. A diaporámát Dely György készítette.

A Magyar Rádió riportja Abaújvárról

2010-03-12T21:53:00.000+01:00

Farsang Abaújváron

2010-02-26T23:24:00.001+01:00

Vigyázat, omlásveszély!

2010-02-13T14:06:00.000+01:00

Tizenhárom éve bezárt kísértettemplom málló freskókkal, ellopott, majd darabjaiban megkerült úti Madonna is szerepel idén azoknak a balsorsú műemlékeknek a listáján, melyek megmentéséért jótékonysági bált rendeznek február 6-án.

"Én lassan száz éve várom, hogy restauráljanak. Társaim, a többi freskó még a vakolat alatt van, azt mondják, nekik jobb a helyzetük, mint nekem, őket konzerválja a mészréteg. De én? Én kopok! A vakolat, amire festettek, mállik. Egyre jobban hasonlítok a szenthez, akit ábrázolok, nyúzott vagyok!" - e szavakkal tolmácsolta egy Szent Bertalant ábrázoló freskó panaszait a borsodi abaújvári templom református lelkésze, Tóth István. A templom falai 525 négyzetméternyi freskót rejtenek, amelyből eddig 20 négyzetmétert tártak fel. Ennek nyolc négyzetméternyi, a szent legendáját ábrázoló darabjára keresnek most megmentőt.

"A templomot 1997-ben kezdték szétszedni, és elfelejtették összerakni" - summázza az épület történetét a gyülekezet pásztora. 2003-ban kettéfűrészelték az 1420-ban befejezett templomot, hogy szigetelni tudják. A kiszárítás hatására az egyes rétegek kezdtek elválni egymástól, így az értékes freskó jelenleg lelóg a falról. "A huszonnegyedik órában vagyunk" - mondja Tóth István, és hozzáteszi: a református gyülekezet beérné fehérre meszelt falakkal, a freskók megmentése nem csupán a helybéliek, hanem az egész magyar közösség érdeke. Az épület egésze siralmas állapotban van, teljes felújítása 200 millió forintba kerülne. A kísértettemplom 13 éve zárva van, esküvőt, istentiszteletet nem lehet tartani benne.

A lelkipásztor a Balsorsú műemlékek báljára nevezte be a hányattatott sorsú falfestményt. "A rendkívüli értékű freskó az épület állapotától függetlenül is balsorsúnak minősül" - mondja Okrutay Miklós, az esemény egyik szervezője. Az idén kilencedszer megrendezendő bál ötlete jó másfél évtizede fogant meg a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) dolgozóinak fejében. A szervezők mintegy hobbiból szervezik meg a jótékony célú mulatságot, melynek bevétele általában egymillió forint körül van. Ez az összeg megszabja azoknak a helyreállítási munkáknak a körét, amelyekkel nevezni érdemes. "Ez a nagyságrend nem éri el egy középkori romemlék vagy kistemplom felújításának léptékét" - mondja Okrutay. A báli közönség a helyszínen dönti majd el, hogy a zsűri által felkínált négy-öt műemlék közül melyek megújulását támogatja.

Az abaújvári templom mellett az idén Miskolcon egy rogyadozó neoreneszánsz faragott faportál, a "Sajó cipőbolt" néven elhíresült kirakat várja megmentőit, a Zala megyei Dobriban egy présház, Kőszegen pedig a domonkos rendi nővérek kerti kápolnája. A Győr-Moson-Sopron megyei Pinnye századfordulós, historikus hangulatú Madonna-szobrát a helyi katolikus közösség nevezte. A szobor története kalandos: miután műemléki védettség alá került, ellopták a dűlőút mellől, ahol már egy évszázada álldogált. Az elmúlt években darabokban került elő, s most egy restaurátor műhelyében pihen. Helyreállítása háromszázezer forintból megoldható, ezért remény van rá, hogy a báli bevétel "morzsáiból" megújulhat. Az idén nem volt nehéz a zsűri dolga, egy tucatnyi pályázatról kellett dönteniük. Elméletileg bárki jelölhetett műemléket, csakhogy a tulajdonos akarata, helyreállítási elképzelése és az ehhez kapcsolódó árajánlat nélkül beküldött fotókkal a bírálók semmit sem tudtak kezdeni.

"A hazai műemlékállomány siralmas helyzetben van, és kimondhatjuk: a legtöbb műemlékünk balsorsú" - mondja lapunknak a bál védnöke, Mezős Tamás, a KÖH elnöke, aki szerint a magyar társadalom keveset tesz a műemlékek megóvásáért. A védett épületek tulajdonosainak szabadságát a műemlékvédelem korlátozza, ám ennek fejében a legtöbb állam támogatást nyújt a felújításra és a karbantartásra.

Mezős a fejlett európai gyakorlatot folytató országok közé sorolja Albániát is, ahol alig tízéves múltra tekint vissza a műemlékvédelem, mégis példaszerűen működik. Albániában az első osztályú műemlékek helyreállítási többletköltségének ötven százalékát igényelhetik közvetlen támogatásként a tulajdonosok az államtól, a másodosztályú műemlékek esetében 30 százalékot. Németországban a szövetségi államoktól függően változik a támogatás mértéke az egyes munkanemekre. Van, ahol egy-egy régi ház korhű ablakcseréjét teljesen fedezi az állam, egy tetőcserének pedig esetleg csak a felét. Ehhez képest idehaza a Nemzeti Kulturális Alapnál az elmúlt évben mindösszesen 220 millió forintra pályázhattak a műemlék épületekben élők - ennél egy nagyobb lakóház felépítése is többe kerül.

Mezős Tamás Budapestet hozza például: szerinte, ha a fővárosunkat rendben tartanánk, kétszáz év múlva olyan lehetne, mint bármelyik olasz vagy francia középkori város, melynek csodájára járnak a turisták. Ehelyett "hatalmas értéket herdálunk el felelőtlenségből és hozzá nem értésből. Ne adja az Isten, hogy valami súlyosan tönkremenjen, vagy halálesetek történjenek, de ez is benne van a pakliban" - utal a két évvel ezelőtti józsefvárosi esetre, amikor egy leszakadó lépcsősor egy idős hölgy életét követelte. "Senkinek sem ajánlom például, hogy a budai várfal alatt sétáljon, mert nincs rá garancia, hogy nem esik a fejére egy kő" - mondja.

"Ha nem szerzünk érvényt az örökségvédelmi törvényben biztosított, de a végrehajtási rendeletekkel meg nem erősített lehetőségnek, és az örökségvédelmi többletköltségeket nem térítjük meg részben vagy egészben a műemlék-tulajdonosoknak, akkor felesleges kulturális örökségvédelemről beszélni" - mondja Mezős, hozzátéve: a műemlékek állagmegőrzésének teljesen új támogatási rendszerét kellene kidolgozni.

REJTŐZKÖDŐ EMLÉKEK

Abaújvár egykor a vármegye névadó települése volt, ma apró zsákfalu. Temploma Árpád-kori alapokon épült. Árpád-kori emlékekre országszerte lépten-nyomon bukkanhatunk, az ebből a korból származó, közel háromszáz rom és romtemplom egy része települések határában, gazzal felverve porlad, jó részük pedig újabb kori épületek részévé vált. Ezek az épületek államiságunk első tárgyi bizonyítékai, megmentésükre 1998-ban 300 millió forintot szánt az akkori kormány a millenniumi év jegyében. A keretösszegre hetven pályázat érkezett, ebből 47 nyert támogatást. A kormányváltás után felálló Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) az Országos Műemlékvédelmi Hivatalon keresztül osztotta szét a pénzt, s 2002-re mind a 47 műemlék megújítása befejeződött.

"Az Árpád-kori kis- és romtemplomok megújítása nem annyira nagy hord erejű, mint inkább időigényes és bonyolult feladat volt, megvalósítása érdekében a tulajdonosok és a műemlékesek együttműködése példaértékű volt" - emlékezik vissza Ferencz Zoltán, a műemlék-helyreállításokért felelős főosztály akkori vezetője. Néhány emlékezetes példát említ: a Zala megyei Bagodvitnyéd-Szentpál templomromja például hét és fél millió forintból újult meg, XIII. századi rotundáját az alapokról építették újjá. A cserkúti templom külső-belső restaurálása, zsindelycseréje 14 millió forintba került. 2003-ig újabb 26 templom megújítását készítették elő, ám a tervdokumentációk a fiókba kerültek. "Ha nincs évforduló, a politika számára nem érdekes a múlt, a műemlék" - véli Ferencz Zoltán.

László Dóra
átemelve: Heti Válasz

Balsorsú bál

2010-02-11T23:03:00.000+01:00

Bál műemlékeink megmentéséért

2010-01-31T21:16:00.002+01:00

Veszélyben az abaújvári református templom és annak több száz éves freskója. A különlegesen értékes műalkotás egy részét már feltárták, de állagának megőrzésére nincs elegendő pénz. Az ilyen felújításra szoruló műemlékeink megmentése érdekében szervezik meg a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal munkatársai azt a jótékonysági bált melynek teljes bevételét egy vagy több pusztuló épített értékünk helyreállítására fordítanak.

A bál február 6-án, szombaton lesz a Károlyi-Csekonics Rezidencián. A bál résztvevői a helyszínen szavazataikkal döntik el, hogy a műemléki szakemberek javaslatai alapján kiválasztott műemlékek vagy műemléki részletek közül melyik nyeri el a bevételből a támogatást.
„Előzetes pályázaton öt műemlék tulajdonos nevezhetett arra, hogy a bál bevételét megkapják felújítási támogatásként. Ez az összeg elég lenne arra, hogy ne pusztuljon tovább az abaújvári református templom csaknem 500 négyzetméteres gótikus freskója” – mondta Tóth István református lelkipásztor az Európa Rádiónak.
Jelenleg a templom istentiszteletek megtartására nem alkalmas, mert 1997-ben az akkor még Állami Műemlék Helyreállítási és Restaurálási Központ teljesen szétszedte, ugyanis a templomban található Közép-Európa egyik legértékesebb gótikus freskómaradványa. A régészeti feltárás ugyan elkezdődött, de sajnos nem fejeződött be. A freskók nagy része még mindig a meszelt falfelület alatt van. Az első freskót 1912-ben találták meg és a tizenkét éves Jézust ábrázolja a templomban, alatta pedig Bertalan apostol vértanúsága látható. Ebből arra lehet következtetni, hogy a templomot hatszáz éve Szent Bertalan néven szentelték fel. A második feltárt falfestményen Mihály arkangyal látható mérőbottal a kezében, a harmadikon pedig szent Márton éppen a köpönyegét vágja ketté a kardjával.
Tóth István elmondta: „Többször fordultunk már a Műemlékvédelmi Hivatalhoz, többször kértünk anyagi támogatást, sajnos az elmúlt években nem kaptunk. Ha a teljes freskót meg akarjuk mutatni a közönségnek, helyre kell állítani az egészet, ami 150 millió forint körüli összeget jelentene."
A bál bevételét – ami körülbelül 1-1,5 millió forint – az 1912-ben előkerült freskó megmentésére fordítanák, ugyanis a vakolat, amire ráfestették, kezd elválni a templom kőfalától.

A bálról bővebb információ: http://www.koh.hu/tartalom.php?idt=20091209102919

Hallgassa meg a Tóth Istvánnal készült interjút!

Átemelve a Magyar Református Egyház Honlapjáról

Vármegye névadó települése volt az aprócska falu

2010-01-11T00:15:00.001+01:00

Felújítják az orvosi rendelőt Abaújváron

2009-12-20T22:48:00.002+01:00

Az elmúlt évtizedek egyik legjelentősebb fejlesztése Abaújváron az a beruházás, amely most megvalósulhat az alig több mint kétszáz lakosú községben: csaknem 16 millió forintból felújítják az orvosi rendelőt, a költségek túlnyomó részét pályázat útján uniós forrásból biztosítják - közölte Csuha Pál, a település független polgármestere hétfőn.

A község az Észak-magyarországi Operatív Program egészségügyi szolgáltatások fejlesztése című projektje keretében pályázott, ami a kistérségi járóbeteg-szakellátó központok fejlesztését szolgálja - mondta a polgármester.

Hozzátette, hogy összesen 15,1 millió forintot nyertek el, ehhez önerőből 800 ezer forintot tettek hozzá, a pénzből a település orvosi rendelőjét korszerűsíthetik.

Csuha Pál elmondta, hogy az akadálymentessé alakított rendelőt korszerű műszerekkel szerelik fel, egyebek mellett EKG-vizsgálatokra is mód nyílhat, de lesz a faluban defibrillátor is.

A beruházásnak köszönhetően szélesebb, jobb színvonalú ellátást tudnak majd biztosítani a település lakosainak, felvilágosítással, prevencióval, szűrővizsgálatokkal javíthatják az egészségi állapotukat - hangsúlyozta a polgármester, aki azt is elmondta: a tervek szerint a jövő év elejére fejeződik be az orvosi rendelő felújítása.

Átelemlve: delmagyar.hu

Ásatás az abaújvári református templomban

2009-12-02T07:38:00.004+01:00

Ez év áprilisában, a Hírlevél hasábjain a Hónap Műemléke rovatban már olvashattunk az abaújvári református templomról. Az írás célja akkor az volt, hogy felhívja a figyelmet a történetileg, építészetileg és freskóit tekintve is jelentős, ám elhanyagolt templomra, melynek kutatása és helyreállítása évek óta húzódik.
Idén ősszel folytatódott a templom kutatása, Tóth István abaújvári lelkész kezdeményezésére,
az Abaújvári Református Egyházközség finanszírozásával. Sajnos a rendelkezésre álló anyagi
források szűkössége miatt ismét csak rövid, szondázó kutatásra nyílt mód.
A templom helyreállítást megelőző kutatása 1997-ben kezdődött. Ekkor a templomot kívülről övező terület szondázó kutatására került sor Csengel Péter és Gere László vezetésével. Ugyanebben az évben készült el Farbakyné Deklava Lilla művészettörténeti tanulmánya,
melyben összegyűjtötte a templom történetére vonatkozó levéltári adatokat is. Szintén 1997-
ben sor került a templom falképeinek restaurátori szondázó kutatására. A régészeti feltárás Simon Zoltán vezetésével 1998-ban, majd 2002. évben Bartos György a templom homlokzatainak szondázó jellegű kutatását végezte el. Az idei ásatás során, melyet
Rácz Miklós régész és e sorok írója vezetett, a templom hajójának feltárására került sor.

Mai formáját természetesen az abaújvári templom is számos átépítés során nyerte el. A törtkőből falazott templomhajóhoz két boltszakaszos, a nyolcszög öt oldalával záródó, kváderfalazatú szentély csatlakozik. A szentély sarkait és a hajót is támpillérek erősítik. Az elmúlt években a helyreállítás lehetővé tette több, statikai problémák miatt utólag épített
támpillér elbontását, melyek a falak vizesedését elősegítve, a freskók állapotát is veszélyeztették. Sajnos épp az északi oldalt támasztó támpillér
elbontására nem került sor, így a fal vizesedése miatt a Szent Mihályt és Szent Mártont ábrázoló falképek állapota rohamosan romlik. A templomhajónak korábban festett famennyezete volt, mai lefedése már új, a tetőszerkezet helyreállításával egyidőben készült el.

A szentély keleti végfalának kettős osztású mérműves ablaka és a templom szemöldökgyámos, pálcákkal keretezett, félköríves timpanonnal záródó nyugati kapuja eredeti állapotában maradt ránk. Elfalazva, de fennmaradt a XVIII. század első felében elbontott sekrestyébe vezető ajtó is. A szentély további három gótikus ablakát 1807-ben szűkítették be. A hajó déli falát 1886-ban statikai problémák miatt teljesen visszabontották, majd újjáépítették. Ismert Myskovszky
Viktor 1876-ban készült rajza, mely a hajó déli falán még a szentélyhez hasonlóan beszűkített
ablakokat, valamint akkor már befalazott déli kaput ábrázol. A templom földszinten négyszög, emeletén nyolcszög alaprajzú tornya csak 1886-ban épült meg. A diadalív déli oldalához 1652-ben épült a szószék. A templom gazdag belső kifestésével a Hírlevél 2008.
évi 4. áprilisi számában megjelent cikk részletesen foglalkozott.

Míg a templom építéstörténetét, a fennmaradt dokumentumoknak köszönhetően, elég jól ismerjük, fennállásának első évszázadairól és főleg építésének körülményeiről kevés adatunk van. Abaújvár települést, a Rozgonyiak és Drugethek birtoklása után, 1394-ben adományozta Zsigmond király Perényi Péternek, sőt, 1399-ben vár építésére is engedélyt adott.
Perényi Péter feltételezhetően birtokközpontot akart kialakítani abaújvári birtokán, ennek részeként építtette a nagyszabású, akkoriban modernnek számító
építészeti stílusú templomot is.

A korábbi ásatások a templom mára elbontott sekrestyéjének falait hozták napvilágra, valamint sikerült feltárni a szentély belsejében a korábbi, négyzetes záródású, törtkő falazatú szentélyt. Mivel a ma álló templom gótikus részletei közül egyik sem datálható a XIV. század végénél korábbra, továbbá a szentély és a hajó építőanyaga határozottan különbözik, azt lehetett feltételezni, hogy Perényi Péter újonnan kapott birtokán, az 1400-as évek elején, négyzetes szentélyzáródású templomot építtetett, melyet még 1450 előtt új, poligonális szentély építésével reprezentatívan megújított. Ez utóbbi átépítés során kerülhetett
sor a hajó, a diadalív és a szentély kifestésére, mivel a freskók stílusa azonos.

Az idén ősszel végzett ásatás során megtaláltuk a korábbi, négyzetes szentélyű templom hajójának visszabontott alapfalait. Ez részben megváltoztatta a templom építéstörténetével kapcsolatos feltételezéseinket. Amikor Perényi Péter adományba kapta
Abaújvárt, már állt egy, talán a XIII. század végén –XIV. század elején épített templom a mai helyén. Nem sokkal az adományozás után, Perényi lebontatta az akkor már elavult, esetleg rossz állapotban levő templomot, hogy az új birtokközponthoz méltó, korszerű gótikus szentéllyel épült, díszesen kifestett templomot építhessen a helyén. A ma álló falak vonala követi a korábbiakét, részben ráépültek azokra. A templom alaprajzában csak a diadalív helyét nem változtatták meg, ehhez képest belső terét egységesen, minden irányban 1 méterrel bővítették.

A család vagyonát és felemelkedését megalapozó, Luxemburgi Zsigmond szolgálatában álló, később az országbírói tisztséget betöltő Perényi Péter (1378-1423) egyben temetkezőhelyének is szánta új templomát.A templomhajó közepén ugyanis, a még fel nem szedett kőburkolat elemei között másodlagos helyzetben megtaláltuk sírkövét. A kő a templom 1806-1807 évi felújítása során kerülhetett a burkolat elemei közé. A sírkő, azt leszámítva, hogy miközben
burkolatként használták kettérepedt, hiánytalanul és épen maradt ránk. Szélén körbefutó, még nem teljesen feloldott felirata a következő: hic est sepultus magnificus vir dominus petrus de prin…VI…ante festum visitat[i]o[n]is anno domi[ni] 14XXIIIo. A kétosztatú mérművel díszített képmezőben Perényi címer, felette csőrös sisak látható.

Az 1998. évi ásatás során a szentélyben két temetkezés került elő. Ezek közül az egyik egy tégla
falazatú kripta, melynek feltárására nem került sor. A kő és a kripta összetartozásának lehetősége még vizsgálat tárgya.

Az idei ásatás figyelemre méltó eredménye továbbá, a hajó északkeleti sarkában előkerült, csekély déli eltéréssel keletnek tájolt, tehát valószínűleg keresztény szertartás szerint eltemetett csontváz részlete. A halott lábfejét a korábbi templom diadalívfalának építésével elpusztították, tehát a feltárt temetkezés még az első templomnál is korábbi. Ennek alapján tehát feltételezhető, hogy a korábbi templom építése előtt már temető volt ezen a területen. Mivel az Árpád-kori, keresztény rítusú temetők mindig templom mellett helyezkedtek el, további ásatások
napvilágra hozhatják egy, az általunk ismert korábbi templomnál is idősebb, kő- vagy fatemplom nyomait. Mindez azonban további régészeti bizonyítékok híján még csak feltételezés.

A sírkő előkerülése és a korai temetőre és feltételezett templomára utaló nyomok a templom kutatásának jelentőségét felértékelték. Az eddig végzett, helyreállítást megelőző szondázó kutatásnál alaposabb vizsgálat szükséges a templom építéstörténetének megismeréséhez, ezért az ásatást, terveink szerint, a közeljövőben folytatni fogjuk.

Reméljük ennek anyagi fedezetét minél hamarabb sikerül előteremteni.

Markó Ágnes Sarolta
Észak-magyarországi kulturális és műemléki hírlevél

Források:
Bartos György: Abaújvár, református templom.
Kutatói jelentés. 2002. AMRK.
Csengel Péter – Gere László: Abaújvár, ref. templom.
Kutatási dokumentáció. 1997. AMRK.
Farbakyné Deklava Lilla: Abaújvár, református
templom. Művészettörténeti tanulmány. 1997.
AMRK.

elérhetőség:
Markó Ágnes Sarolta
okl. építészmérnök, régész
cím: 1052, Budapest
Aranykéz u. 6. IV/8.
telefon: 06-20-497-41-98

Szépülnek a házak, várják a hidat Abaújváron

2009-11-26T08:48:00.002+01:00

Abaújvár - Tizenöt ház újul meg a közeljövőben Abaújváron egy kassai vállalkozó jóvoltából.

Szívesen vásárolnak házakat Abaújváron nagyvárosok lakói. Vonzza őket a szép környezet, mint ahogy Csuha Pál polgármester fogalmaz: van patak, van folyó, van hegy és völgy, csend és jó levegő. Vettek már itt házat miskolciak, debreceniek, ők hétvégi háznak használják az ingatlanokat. Azonban felfedezték a települést az üzleti érzékkel megáldott emberek is.. Legutóbb egy kassai vállalkozó vásárolt meg 15 házat, köztük olyanokat is, melyeket már a pusztulástól kellett megmenteni. Miután az ingatlanok megújulnak és megszépülnek, többségüket szlovákiai emberek veszik majd meg, akik országukban jó pénzért eladják saját házukat, Abaújváron pedig viszonylag olcsón jutnak másikhoz, és még pénzük is marad. A kassai vállalkozó 1–1,2 millió forintért vásárolta meg a házakat, rendbetételük után valamivel drágábban adja el azokat.

Hidat szeretnének

A távolabbi jövőről szólva a polgármestertől megtudtuk: nagyon szeretnék, ha a településen híd épülhetne a Hernád folyón. Akkor ugyanis 4 kilométeres közelségbe kerülne a határ túloldalán fekvő Kenyherc község, melynek van ipari parkja, tehát a helyiek akár munkát is vállalhatnának ott. De nem csak ott, hanem Kassán is, ami szintén közelebb kerülne Abaújvárhoz és a környező falvakhoz. A hídépítésre pályázatot szeretnének benyújtani (lassan le is jár a határidő), melyet három kistérség is támogat.

Forrás: Borsod Online

Újra benyújthatók az UMVP III. tengelyes támogatási kérelmek

2009-11-24T16:34:00.001+01:00

Ismét megnyílt a lehetőség a korábban nagy népszerűségnek örvendő, Új Magyarország Vidékfejlesztési Program négy jogcímével - Falumegújítás és fejlesztés, Mikrovállalkozások fejlesztése, Turisztikai tevékenységek ösztönzése, Vidéki örökség megőrze - kapcsolatban fejlesztési források igénylésére. A támogatási kérelmek benyújtására 2009. novebmber 20 - december 20 között áll rendelkezésre időszak.

Teljes cikk megtekintéséhez kérem kattintson ide!

A második szüret a várban

2009-10-07T21:37:00.006+02:00

Kellemes, verőfényes időben megkezdtük a második szüretet a várban. A tavalyinál kevesebb a termés, de azt hiszem, hogy jobb. A kevesebb termés leszüretelésére viszont kétszer annyian voltunk, mint előző évben. Ismét együtt dolgozott az Egyesúlet tagjainak egy része, és mondhatom, hogy remekül éreztük magunkat.

A szüret folytatódik

2009-10-07T21:28:00.006+02:00

Még lenne néhány kép....

2009-10-07T21:12:00.002+02:00

Sírjaink hol domborulnak? - Végvári János hőstette

2009-10-02T17:21:00.002+02:00

Jókai Mór - Vatha lázadása

2009-09-16T20:59:00.002+02:00

Kártérítésre kötelezik a tolvajt

2009-09-09T21:13:00.003+02:00

Jogszabály-módosítással a kis értékű, tulajdon elleni szabálysértések elkövetőit kötelezni fogják az okozott kár megtérítésére, közölte Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter.

Készül az a jogszabály-módosítás, amely előírja, hogy ha megvan a kis értékű, tulajdon elleni lopásoknak az elkövetője, akkor az elkövetőt a szabálysértési bírság mellett kötelezik az okozott kár megtérítésére is. Ha ezt maga nem teszi meg, ez adó módjára behajtható köztartozássá válik, és az állam az ilyen módon behajtott kártérítést átadja a sértettnek. A bírságot is adó módjára kell behajtani, vagy szabadságvesztésre kell átváltani.Draskovics Tibor elmondta, nagyon fontos, hogy ne csak megbűnhődjön az elkövető, de a sértettek visszakapják annak az árát, amivel őket megrövidítették. A jogszabály-változtatás nyomán a gyermekekkel elkövetett ilyen szabálysértések bűncselekménnyé válnak.

Egyre több a vagyon elleni szabálysértés

A miniszter szerint súlyos, növekvő problémát jelent a vagyon elleni szabálysértések számának növekedése, ráadásul egy 1999-es törvény "elvonta" a rendőrség kötelezettségét ezen ügyek felderítésében, és az elkövető lakóhelye szerint illetékes, megfelelő eszközökkel nem rendelkező jegyző feladatául szabta a szabálysértő személyének felderítését és megbüntetését.

Azt szeretnék, hogy a jövőben egyetlen településen élő se érezze magát egyedül, ezért úgy változtatják a jogszabályt, hogy a vagyon elleni szabálysértéseket a rendőrségnél is be lehet jelenteni, a rendőrség köteles elvégezni a halaszthatatlan nyomozati cselekményeket.

Átvállalnak két fizetést

Mint mondta, a program egyik eleme, a településőrök foglalkoztatása "sokakban értetlenséget keltett", pedig 20 éve vannak közterület-felügyeletek, 270 településen, 1500 közterület-felügyelő dolgozik.

A kormány azt ajánlja az önkormányzatoknak, hogy a közterület-felügyelet megerősítésére vegyenek fel további munkavállalókat, a kormány közterület-felügyelőnként további két munkavállaló bérét vállalja át, így lehetővé válik, hogy a mostaninál legalább kétszer annyi közterület-felügyelő legyen az utcán.

Magyarázatként hozzáfűzte: azért van erre szükség, mert a szemetelés, szabálytalan parkolás, hangoskodás, vagyis az "elemi rendhez és biztonsághoz" tartozó ügyekben "nem érdemes" a rendőrségnek drágán, nagy technikával, képzett embereket használva eljárnia, ezt legjobban az önkormányzatok tudják a közterület-felügyelők révén megtenni.

Azokon a településeken, ahol nincs közterület-felügyelet, az önkormányzatok alakíthatnak ilyet, vagy felvehetnek településőröket. A kormány pedig vállalja ezeknek az embereknek a felszerelési költségeit és bérét.

A jövő héten jelenik meg a pályázat

Így lesz az önkormányzatoknak legalább egy olyan embere, aki egyenruhában, a jogszabályokat ismerve járja a település utcáit, ha bármi rendetlenséget tapasztal, felszólít annak abbahagyására, és ha ennek nem tesznek eleget, hatósághoz fordul - tette hozzá. A településőr-programra szóló pályázati felhívás szeptember 15-én jelenik meg, így akár néhány héten belül új közterület-felügyelők, településőrök jelenhetnek meg az utcákon.

Draskovics Tibor beszélt arról is, hogy a bűnözés átalakul, például míg korábban az ország középső részén és Budapesten volt a legnagyobb a bűnügyi fertőzöttség, az az elmúlt öt évben fokozatosan az ország északkeleti részébe húzódott. Változás az is, hogy amíg tíz éve összességében véve csökken a bűnözés, addig a kirívóan erőszakos, fegyverrel vagy felfegyverkezve elkövetett bűncselekmények száma nő.

Harmadik változásként említette, hogy megnőtt a bűncselekményi értékhatárt el nem érő, szabálysértési jellegű, "de az érintetteket joggal nagyon súlyosan irritáló kis értékű vagyon elleni" jogsértések száma. Emellett újszerű, korábban nem tapasztalt vagy súlyosan brutális bűncselekmények is történtek.

MTI-Index

Élet a határ mentén – határok nélkül

2009-09-01T16:43:00.000+02:00

Szlovákia felé autózunk, a kenyheci ipari parkba tartunk, ahová a betelepült multinacionális cégek már magyar munkaerőt is várnak, mert a környéken elfogyott a „hadra fogható” ember.

Határ menti túránk következő úti célja Hidasnémeti, ahol az utóbbi két évben tucatnyi házat vásároltak meg szlovák állampolgárok. Aztán Abaújvárra látogatunk, hogy kiderítsük, miért is kelendőek mostanság ennek a hangulatos kis településnek az ingatlanjai a szlovákok és a felvidéki magyarok körében. Az autóban szól a rádió, a hírekben éppen a nagypolitika szintjén elmérgesedő szlovák-magyar viszonyról beszélnek. A tudósításból átszűrődő indulatoknak itt a határ mentén – a való világban – nyoma sincs. Az emberek – mindkét oldalon – megpróbálnak élni, megélni, ki-ki tehetsége szerint. Ezzel vannak elfoglalva.

Kelendőek a hidasnémeti házak

Hidasnémeti 1200 lakosú település, ahol az elmúlt év decemberi határnyitás örömébe bizony üröm is vegyült. Megszűnt a határőrség, a vámhivatal, és velük együtt a munkahelyek is. Érettségizett, diplomás fiatalok hagyták el a települést, hogy másutt nézzenek megélhetés után. A „vasútra” még járnak néhányan dolgozni, és mezőgazdaságból is próbálnak páran megélni, de a legnagyobb foglalkoztató – mint a hasonló adottságú településeken általában – itt is az önkormányzat.

Becse Csaba polgármester azt mondja, két évvel ezelőtt kezdődött a szlovák állampolgárok érdeklődése a helyi ingatlanok iránt, és mára több mint egy tucat portát vásároltak meg. Amikor az okokról kérdezzük, tanácstalanul tárja szét a karját, mondván ő is csak a hallomásokra támaszkodhat. Azt beszélik, az euró bevezetésének hatásaitól tartva, megtakarított pénzüket fektetik ingatlanba a szomszédok. A magyar oldalon egyébként jóval olcsóbbak a házak, mint odaát- és ez sem utolsó szempont. Bár éppen a kereslet élénkülése miatt megduplázódtak az árak Hidasnémetiben is. Egy hagyományos parasztházat korábban egy–másfél millióért kínáltak, ma már a hárommilliót is eléri a vételár. Az új építésűek tízmillió fölött találnak gazdára. Mivel a legtöbben hétvégi háznak használják tulajdonukat, a falu állandó lakosainak száma nem változott, viszont mindenki felújítja, komfortosítja birtokát, így szépül, fejlődik a település.
Becse Csabával látogatóba indulunk egy újdonsült háztulajdonoshoz, aki éppen a polgármesteri hivatal szomszédságában találta meg otthonát. „Ha látták volna, milyen volt ez a ház korábban, most elcsodálkoznának” – mondja a polgármester a rövid séta közben. Csodálkozásra így is van okunk, hiszen új tető, hőszigetelt, frissen festett falak, gondozott kert és az éppen készülő kerítés gondos gazdát mutatnak.

A házigazda Pavol Gala szlovák származású, de jól beszél magyarul, így nyelvi nehézségeink nincsenek. „Kassán volt egy kisebb házam azt eladtam, de abból a pénzből ott csak bérházi lakást tudtam volna venni, nekem meg az nem kellett. A rokonaim Szinán élnek, tőlük hallottam, hogy a magyar oldalon olcsóbbak az ingatlanok, eljöttem hát, szétnéztem, és itt ragadtam. Rengeteget dolgoztunk a felújítással, és még nagyon sok a teendő, de úgy érzem, jó döntés volt ide költözni, jól érzem magam” – meséli dióhéjban az elmúlt egy év történetét vendéglátónk.
S, hogy ismeri-e azokat, akik – szlovák állampolgárként – hozzá hasonlóan itt vásároltak maguknak házat? Kiderül, eddig nemigen volt ideje az ismerkedésre, de most, hogy kevesebb a munka, fontolgatja a barátkozást. A polgármester mosolyogva teszi hozzá: ő is tervbe vette az ismerkedést. A faluban októberben tartják az elszármazottak napját, és szándékai szerint előbb-utóbb megrendezik majd az ide települtek ünnepét is. „Igaz, nem állandó lakosként, de az év egy jelentős részében ők is itt élnek, tagjai a közösségnek, meg kell ismernünk egymást” – mondja búcsúzóul.

Abaújvár nem csodára vár

„Az Abaúj-hegyközi kistérségnek és a Sátoraljaújhelyi kistérségnek is jót tenne, ha szorosabbra fűznénk a kapcsolatot a szomszédos szlovák térséggel” – kezdi a beszélgetést Csuha Pál, Abaújvár polgármestere. Az alig több mint 300 lakosú falucska első embere, indoklásként a kenyheci ipari park munkahelykínálatát, a kassai repülőtér közelségét említi, és azt a tervet, hogy a határ másik oldalán aquapark megépítésében gondolkodnak. Ha ez megvalósul, a környék igazi turistaparadicsommá válik.

„A kenyheci polgármesterrel jó a kapcsolatunk, az ipari parkba egyre több multinacionális vállalat költözik be, és egyre nagyobb a munkaerőigény. Ezzel a lehetőséggel azonban eddig még nem nagyon éltünk mi magyarok, pedig állítólag a szakembereket jól megfizetik” – magyarázza. Az emberek – ismeretei szerint – a nyelvi nehézségek miatt nem mennek a határon túlra dolgozni, de úgy tudja, a munkaügyi központ hamarosan nyelvtanfolyammal igyekszik segíteni ezen a gondon. Persze a nagy kérdés az, találnak-e elegendő megfelelően képzett – képezhető – munkást ezen a vidéken? Sokat lendítene az ügyön a régen tervbe vett Hernád híd megépítése is, mert ezzel lerövidülnének a távolságok. A megoldás kulcsa az uniós pályázat, és a polgármesterek igyekeznek lobbizni a kedvező döntés érdekében.
„Nálunk már több mint húsz házat vásároltak meg szlovák állampolgárok, és van egy magyar származású vállalkozó, aki fejébe vette, hogy turistaközpontot varázsol Abaújvárból. Üdülőházak, étterem, panzió – ezekben gondolkodik. Egyébként nem csak nálunk, hanem Kékeden, Göncruszkán, Pányokon is sok határon túli vásárol ingatlant” – meséli Csuha Pál. Tapasztalatai szerint a gyönyörű környezet, az erdők, a dombok, a Hernád közelsége vonzza a nyugalomra vágyó vásárlókat hozzájuk.

A már említett, „turizmusban utazó” vállalkozó Frantisek Schmidt, vagyis Schmidt Ferenc szinte végszóra érkezik, és gyorsan hozzáteszi: a kiépített közművek is sokat nyomnak a latba. A szlovák oldalon ugyanis nem mindenütt épült ki a szennyvízhálózat, és sok helyen hiányzik a vezetékes víz is. Schmidt úr amolyan vérbeli vállalkozó, akinek Magyarországon több ajándéküzlete is van, és amikor eljött Abaújvárra, hogy ingatlant vegyen, beleszeretett a hangulatos kis községbe, és nem egyet, hanem tucatnyit vásárolt. Invitálására kocsiba ülünk, hogy megnézzük a portákat, és beszéljen terveiről. A hallottak nyomán egy üdülőfalu képe dereng fel előttünk, amelyet részben pályázatok segítségével kíván megvalósítani a vállalkozó. Mi lesz, ha nem nyer? Azt mondja az sem veszi el a kedvét, van saját tőkéje, de így egy kicsit hosszabb ideig tart majd az egész.

Kenyhec munkahelyet kínál

A magyar államhatártól mindössze 500 méterre terül el a kenyheci (Kechnec) ipari park. A betelepült multinacionális cégek a magyarországi munkavállalókat is várják.

Kenyhec, a Miskolc-Kassa főút mellett elterülő község virágkorát éli, épül, szépül, növekszik a lakossága. Amíg 1991-ben 734-en éltek itt, addig napjainkra ez a szám 1050-re emelkedett. Időközben a 32 százalékos munkanélküliséget is sikerült letörni 6 százalékosra. A község határában kialakított ipari parkba nemcsak várják a tőkeerős külföldi befektetőket, azok jönnek is szép számmal. A cégek jelenleg mintegy 3000 embernek adnak munkát, és folyamatosan keresik az új munkatársakat – a Magyarországról érkezőket is. Éppen ezért először arról kérdezzük a település polgármesterét, Konkoly Józsefet: mennyien dolgoznak náluk a magyar oldalról?
„Ketten vannak az egyik osztrák cégnél” – hangzik a megdöbbentő válasz. S miért is ilyen kevesen? „ Amíg Magyarországon a postás 80 ezer forintot visz a családnak havonta segélyként, nem biztos, hogy mindenkinek kedve van dolgozni. A szociálpolitikájukon kellene változtatni, ösztönözni kellene a munkavállalást. Ezt elmondom majd Szűcs Erika miniszterasszonynak is, akivel a közeljövőben találkozom. A másik, ami gondot okoz: itt esztergályosokra, hegesztőkre, gépészekre, marósokra van szükség – akkor a munkaügyi szervezetek ne küldjenek cukrászt és mezőgazdászt, mert nem tud bekapcsolódni a modern ipari termelésbe. Aztán azt híresztelik, hogy felesleges ide jönni, úgyse kell senki... Egyszóval ügyeskednek a hivatalnokok, aminek a kisember issza meg a levét!” – állítja az egyébként rendkívül agilis polgármester, aki 1990 óta áll a falu élén.

Konkoly József szerint a nyelvtudás hiánya sem akadály. „Mindegyik gyárban tudnak magyarul, angolul, németül. Nincs nyelvi probléma, ez is csak kifogás” - magyarázza. Ugyanakkor pozitív példaként említi hollóházi kollégáját, aki autóbusszal viszi majd Kenyhecre a munkavállalókat tárgyalni. A jobb megközelíthetőség érdekében szlovák oldalról már megépítették az utat a Hernádig, mint mondja a hídért lobbizás a magyar polgármesterek dolga, ő a szlovák kormánynál járja ki a határ és Kassa közti gyorsforgalmi út megépítését.

2008.október.27 (hétfő)

Átemelve a Kulcs magazin honlapjáról

5let

2009-08-18T20:30:00.002+02:00

Nagyon sajnálom, hogy nem tudok otthon lenni, mikozben folyik a klub kialakítása. Ám még innen a távolból is megpróbálom megtenni, amit tudok.

Tegnap készítettem ezt a kis vázlatot a fal festéséhez:

Természetesen a döntés a Tiétek, én csak egy ötletet adok.

A középkori templom története

2009-08-10T11:34:00.001+02:00

Az alábbiakban két szakember részletes leírását olvashatják az abaújvári református templom történetéről és régészeti feltárásáról. Mindkét írás a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Miskolci Irodájának Hírlevelében jelent meg.

A templom tornya (foto: www.abaujvar.hu)

Abaújvár temploma
(Hajdú Idikó írása)

Méltatlanul elfeledett, még inkább felújításukban, megmentésükben félbehagyott templomaink sora hosszúra nyúlna, ha mind fel akarnánk sorolni. A cél elérése gyakran a felmerülő akadályok miatt nem, vagy csak komoly kompromisszumok árán válik megvalósíthatóvá, amely emiatt évekig, akár évtizedekig is elhúzódhat. A hónap műemléke rovatban épp ezért, most szeretnénk felhívni a figyelmet egy olyan templomra, amely szintén erre a sorsra jutott. Most anyagi forrás előteremtésére vár, hogy megmutathassa, egykor ez a templom a Hernád-völgy egyik legjelentősebb településén állt, és gazdagodott falképekkel az itt birtokos Drugeth, majd Perényi családok idején. Ez a Hernád-völgyi település, Abaúj vármegye névadója, Abaújvár. Jelentőségét mutatja, hogy már a 11. századtól kezdődően felbukkan neve az oklevelekben, főleg az Aba Sámuel által építtetett vára révén. (Aba-) Újvár megye legnagyobb részének birtokosa az Árpád-korban az Aba-nemzetség volt, amelynek birtoklásához számos vár építtetése kötődik, mint az Abaújvár történelmével gyakran összefonódó füzéri vár, amelynek első építtetője és birtokosa szintén ebből a nemzetségből került ki. Középkori jelentőségét ugyanakkor nemcsak vára mutatja, hanem az a tény is, hogy 13. században az abaúji esperesség székhelyeként is működött a település. Fellendülésében jelentős szerepet játszott az Árpád-korban, hogy a Hernád mentén haladt végig a Lengyelországba és Oroszországba vezető hadi út, a megye főútvonala, majd a későbbi évszázadokban, ennek elenyészése után a Zemplénből az északi területek felé haladó kereskedelem útvonalává vált.
A 13. század elejétől királyi birtokban levő vára azonban a század folyamán, ujonnan épülő várak mellett fokozatosan elvesztette jelentőségét és 1355- ben a várispánságot is megszűnetették. Történelme, birtokosai tekintetében hasonlatos a füzér váréhoz, amely utóbbi Aba Amádé „birtoklása” után 1312-től Drugeth Fülöp várnagysága alatt állt. Egy fennmaradt oklevél ugyanakkor arról tudósít, hogy 1320-ban Drugeth Fülöp nádor Abaújvárban adta azt ki, majd 1332-ben Drugeth Vilmos udvarbírája egyben újvári várnagy volt. Ezt követően mindkét vár, illetve település esetében a Perényi család neve jelenik meg mint új birtokos. Füzé esetében erre 1389-ben kerül sor, amikor Luxemburgi Zsigmond azt Perényi Péter fiainak, Miklósnak, Jánosnak és Imrének adományozza. Az Abaúj megyei kisnemesi család felemelkedét Zsigmondnak köszönhetette. Bár Abaújvár esetében nem áll rendelkezésre pontos adat arra vonatkozóan, mikor került a Perényiek kezébe, de ismert, hogy 1399-ben engedélyt kapnak az omladozó vár megerősítésére. Birtoklásuk kezdete tehát a füzérivel közel egy időben mehetett végbe. A család ettől kezdődően évszázadokon keresztül, kisebb megszakításokkal meghatározó szerepet játszott a régió gazdasági és kulturális életében, amelyet mecénási tevékenységük ma is látható emlékei példáznak a legjobban.
Az abaújvári templom történetében szintén ennek a két évszázadnak az eseményei voltak meghatározóak. Bár román kori alapjainak építésére vonatkozóan nem állnak rendelkezésre jelenleg pontos ismeretek, falképei azonban töredékes állapukban ma is mutatják a település egykori jelentőségét és gazdagságát. A dombtetőn épült templom ma a gótika stílusjegyeit viseli magán, téglalap alapú, oldalain támpillérekkel megerősített templom, amelyhez a nyolcszög három oldalával záródó, hosszúkás, nyújtott szentély tartozik, gótikus keresztboltozattal. A román korra utal ugyanakkor a déli oldal kórusnál levő ablaka, míg a többi csúcsíves, mérműves kiképzésű. Freskók a hajó északi falán, a diadalív bélletén és a szentélyben kerültek elő. Bár 1876-ban Myskovszky Viktor jelentésében még arról számolt be, hogy „falfestmények nem vehetők észre,” (Joó 1980) az 1912-es felújítás során azonban már falképekre bukkantak. A képek jelenlegi, nem restaurált állapotban megállapítható részletek alapján a 13-14. századra datálják. Mint érseki székhely feltételezhető, hogy freskóinak egy része a 13. század második felében készült, így a diadalív bélletében feltárt töredék, amely feltételezhetően egy király arcvonásait mutatja. Radocsay Dénes ezt a részletet még a 12. század szerény festészeti terméséhez sorolja, míg Tóth Melinda a 13. századra datálja, amelyet szintén mint a centrumtól távol eső, kisebb jelentőségű alkotásnak feltételez, amely nemcsak arra bizonyíték, hogy a pusztulás okozta kontraszelekció hogyan eredményezheti a periférián levő emlékek megmaradását, hanem arra is, hogy „milyen mértéktartó lassúsággal terjed az új [értsd itt gótika] stílus, és hogy a románkori formaadásnak milyen mély gyökerei vannak. (Tóth 1974) Ugyanakkor a töredéken már enne az új stílusnak a nyomait véli felfedezni, bár természetesen nem lehet kizárni, hogy azok restaurálásával módosulna ez az elképzelés. Szintén jelentős szerepet tulajdonít Tóth Melinda a templom falkép-történetében Aba Amádé Észak-magyarországi jelenlétének, és annak, hogy a 13. század utolsó negyedében ez a régió jelentős szerepre, és Aba Amádé hatalmának tetőfokán bizonyos önállóságra is szert tett, amely hozzájárulhatott az új stílus elterjedéséhez ezen a területen. Ez a tényező azonban tovább hátráltatná a falkép készítési idejét, és megerősítené annak 13. századi datálását, a gótika első emlékeinek megjelenési idejére. Az új stílus a 13. század végén kezdett kibontakozni a Kárpát-medencében, ekkora értek meg annak feltételei. Ahogy Radocsay is említi, „leggazdagabb korszaka ez a magyarországi freskóművészetnek,” (Radocsay 1977) amely a 14. század elejétől, a 15. század harmincas éveiig terjed. Már ezt a kiteljesedő stílust idézik a szentélyben látható falképek, amelyet alátámasztanak a jeleneteken megfigyelhető architektonikus elemek, épületek, amelyek már az új stílus formavilágához tartoznak. A gótikával „új témák, új elbeszélő sorozatok jelennek meg a falakon, helyi iskolák alakulnak és sajátos, egyéni formákat teremtenek, állandó kapcsolatot is tartanak az európai falképfestészet fő irányzataival.”(Radocsay 1977) fölött sorban futnak végig a szentély falán. Legfelső sorban a gyermek Jézus látható fehér ruhában, vörös kontúrral megrajzolt redőkkel. Két asszony tartja, és mögöttük még egy szent, glóriás női alak rajzolódik ki. A feltételezések szerint a jelenet Jézus bemutatása a templomban témát örökíti meg. A középső sávban egy palota látható, amelyből 3 alak néz ki, két férfi és egy nő, a palota előtt meztelen alakkal, aki a felirat szerint Szent Bertalan, akit általában mártíromságára utalva, megnyúzva ábrázoltak.
A ma látható falképek előkerülésük óta nem kerültek restaurálásra, ami jól látható állapotukban. Némelyik közel száz éve várja helyreállítását, de a hajó északi falán 1965-ben Reisinger Mária által feltárt freskórészletek is több mint negyven éve állnak szabadon. Bár történtek felújítások a templomban, így 1975-76-ban homlokzat- és toronyfelújításra került sor, az elmúlt pár évben pedig megállították a falak vizesedését. Sajnos annak ellenére, hogy a templom egy domb tetején áll, komoly gondokat okozott a talajvíz, amely a falképek állapotát is tovább rontotta. Szintén helyreállították a tetőzetet, és ezzel, ha a képek tekintetében nem is történt minőségi változás, a károsodás legmeghatározóbb külső tényezőinek hatása jelentős mértékben megállt.
Bár a falképek készíttetőihez fogható mecénás továbbra sem akad, biztatóak az eddigi, utóbbi években elért eredmények. És ha időszakosan ismét mészréteg alá is kerülnének a freskók, most már csak a megfelelő alkalom és lehetőség kell majd azok helyreállításához és művészettörténeti értelmezésükhöz.

Forrás: itt olvasható a teljes hírlevél

Irodalom
Joó Tibor: Az abaújvári református templom. In: HOM Közlemények 18. Miskolc, 1980. 7-14. p.
Radocsay Dénes: A közékori Magyarország falképei. Budapest, 1954.
Radocsay Dénes: Falképek a középkori Magyarországon. Budapest, 1977.
Simon Zoltán: Füzér. In: Tájak-Korok-Múzeumok sorozat
Tóth Melinda: Árpád-kori falfestészet. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1974.

és a másik cikk:

Ásatás az abaújvári református templomban
(Markó Ágnes Sarolta írása)

Ez év áprilisában, a Hírlevél hasábjain a Hónap Műemléke rovatban már olvashattunk az abaújvári református templomról. Az írás célja akkor az volt, hogy felhívja a figyelmet a történetileg, építészetileg és freskóit tekintve is jelentős, ám elhanyagolt templomra, melynek kutatása és helyreállítása évek óta húzódik. Idén ősszel folytatódott a templom kutatása, Tóth István abaújvári lelkész kezdeményezésére, az Abaújvári Református Egyházközség finanszírozásával. Sajnos a rendelkezésre álló anyagi források szűkössége miatt ismét csak rövid, szondázó kutatásra nyílt mód.

A templom helyreállítást megelőző kutatása 1997-ben kezdődött. Ekkor a templomot kívülről övező terület szondázó kutatására került sor Csengel Péter és Gere László vezetésével. Ugyanebben az évben készült el Farbakyné Deklava Lilla művészettörténeti tanulmánya, melyben összegyűjtötte a templom történetére vonatkozó levéltári adatokat is. Szintén 1997ben sor került a templom falképeinek restaurátori szondázó kutatására. A régészeti feltárás Simon Zoltán vezetésével 1998-ban, majd 2002. évben Bartos György a templom homlokzatainak szondázó jellegű kutatását végezte el. Az idei ásatás során, melyet Rácz Miklós régész és e sorok írója vezetett, a templom hajójának feltárására került sor.

Mai formáját természetesen az abaújvári templom is számos átépítés során nyerte el. A törtkőből falazott templomhajóhoz két boltszakaszos, a nyolcszög öt oldalával záródó, kváderfalazatú szentély csatlakozik. A szentély sarkait és a hajót is támpillérek erősítik. Az elmúlt években a helyreállítás lehetővé tette több, statikai problémák miatt utólag épített támpillér elbontását, melyek a falak vizesedését elősegítve, a freskók állapotát is veszélyeztették. Sajnos épp az északi oldalt támasztó támpillér elbontására nem került sor, így a fal vizesedése miatt a Szent Mihályt és Szent Mártont ábrázoló falképek állapota rohamosan romlik. A templomhajónak korábban festett famennyezete volt, mai lefedése már új, a tetőszerkezet helyreállításával egyidőben készült el. A szentély keleti végfalának kettős osztású mérműves ablaka és a templom szemöldökgyámos, pálcákkal keretezett, félköríves timpanonnal záródó nyugati kapuja eredeti állapotában maradt ránk. Elfalazva, de fennmaradt a XVIII. század első felében elbontott sekrestyébe vezető ajtó is. A szentély további három gótikus ablakát 1807-ben szűkítették be. A hajó déli falát 1886-ban statikai problémák miatt teljesen visszabontották, majd újjáépítették. Ismert Myskovszky Viktor 1876-ban készült rajza, mely a hajó déli falán még a szentélyhez hasonlóan beszűkített ablakokat, valamint akkor már befalazott déli kaput ábrázol. A templom földszinten négyszög, emeletén nyolcszög alaprajzú tornya csak 1886-ban épült meg. A diadalív déli oldalához 1652-ben épült a szószék. A templom gazdag belső kifestésével a Hírlevél 2008. évi 4. áprilisi számában megjelent cikk részletesen foglalkozott.

Míg a templom építéstörténetét, a fennmaradt dokumentumoknak köszönhetően, elég jól ismerjük, fennállásának első évszázadairól és főleg építésének körülményeiről kevés adatunk van. Abaújvár települést, a Rozgonyiak és Drugethek birtoklása után, 1394-ben adományozta Zsigmond király Perényi Péternek, sőt, 1399-ben vár építésére is engedélyt adott. Perényi Péter feltételezhetően birtokközpontot akart kialakítani abaújvári birtokán, ennek részeként építtette a nagyszabású, akkoriban modernnek számító építészeti stílusú templomot is.

A korábbi ásatások a templom mára elbontott sekrestyéjének falait hozták napvilágra, valamint sikerült feltárni a szentély belsejében a korábbi, négyzetes záródású, törtkő falazatú szentélyt. Mivel a ma álló templom gótikus részletei közül egyik sem datálható a XIV. század végénél korábbra, továbbá a szentély és a hajó építőanyaga határozottan különbözik, azt lehetett feltételezni, hogy Perényi Péter újonnan kapott birtokán, az 1400-as évek elején, négyzetes szentélyzáródású templomot építtetett, melyet még 1450 előtt új, poligonális szentély építésével reprezentatívan megújított. Ez utóbbi átépítés során kerülhetett sor a hajó, a diadalív és a szentély kifestésére, mivel a freskók stílusa azonos.

Az idén ősszel végzett ásatás során megtaláltuk a korábbi, négyzetes szentélyű templom hajójának visszabontott alapfalait. Ez részben megváltoztatta a templom építéstörténetével kapcsolatos feltételezéseinket. Amikor Perényi Péter adományba kapta Abaújvárt, már állt egy, talán a XIII. század végén - XIV. század elején épített templom a mai helyén. Nem sokkal az adományozás után, Perényi lebontatta az akkor már elavult, esetleg rossz állapotban levő templomot, hogy az új birtokközponthoz méltó, korszerű gótikus szentéllyel épült, díszesen kifestett templomot építhessen a helyén. A ma álló falak vonala követi a korábbiakét, részben ráépültek azokra. A templom alaprajzában csak a diadalív helyét nem változtatták meg, ehhez képest belső terét egységesen, minden irányban 1 méterrel bővítették.

A család vagyonát és felemelkedését megalapozó, Luxemburgi Zsigmond szolgálatában álló, később az országbírói tisztséget betöltő Perényi Péter (13781423) egyben temetkezőhelyének is szánta új templomát. A templomhajó közepén ugyanis, a még fel nem szedett kőburkolat elemei között másodlagos helyzetben megtaláltuk sírkövét. A kő a templom 1806-1807 évi felújítása során kerülhetett a burkolat elemei közé. A sírkő, azt leszámítva, hogy miközben burkolatként használták kettérepedt, hiánytalanul és épen maradt ránk. Szélén körbefutó, még nem teljesen feloldott felirata a következő: hic est sepultus magnificus vir dominus petrus de prin...VI...ante festum visitat[i]o[n]is anno domi[ni] 14XXIIIo. A kétosztatú mérművel díszített képmezőben Perényi címer, felette csőrös sisak látható. Az 1998. évi ásatás során a szentélyben két temetkezés került elő. Ezek közül az egyik egy tégla falazatú kripta, melynek feltárására nem került sor. A kő és a kripta összetartozásának lehetősége még vizsgálat tárgya.

Az idei ásatás figyelemre méltó eredménye továbbá, a hajó északkeleti sarkában előkerült, csekély déli eltéréssel keletnek tájolt, tehát valószínűleg keresztény szertartás szerint eltemetett csontváz részlete. A halott lábfejét a korábbi templom diadalívfalának építésével elpusztították, tehát a feltárt temetkezés még az első templomnál is korábbi. Ennek alapján tehát feltételezhető, hogy a korábbi templom építése előtt már temető volt ezen a területen. Mivel az Árpád-kori, keresztény rítusú temetők mindig templom mellett helyezkedtek el, további ásatások napvilágra hozhatják egy, az általunk ismert korábbi templomnál is idősebb, kő-vagy fatemplom nyomait. Mindez azonban további régészeti bizonyítékok híján még csak feltételezés.

A sírkő előkerülése és a korai temetőre és feltételezett templomára utaló nyomok a templom kutatásának jelentőségét felértékelték. Az eddig végzett, helyreállítást megelőző szondázó kutatásnál alaposabb vizsgálat szükséges a templom építéstörténetének megismeréséhez, ezért az ásatást, terveink szerint, a közeljövőben folytatni fogjuk. Reméljük ennek anyagi fedezetét minél hamarabb sikerül előteremteni.

Forrás: itt olvasható a teljes hírlevél

Források:
Bartos György: Abaújvár, református templom. Kutatói jelentés. 2002. AMRK.
Csengel Péter - Gere László: Abaújvár, ref. templom. Kutatási dokumentáció. 1997. AMRK.
Farbakyné Deklava Lilla: Abaújvár, református templom. Művészettörténeti tanulmány. 1997. AMRK.

Átemleve a Szép Magyarország magazin
on-line felületéről

Ismét a Múlt-koron

2009-08-10T11:21:00.002+02:00

A Múlt-kor történelmi portál ismét foglalkozott Abaújvárral. Most a Szép Magyarország című kiadványban megjelent történet összegző cikkét vették át.
Megtekinthető IDE KATTINTVA.

Egyedülálló régészeti lelet az abaújvári templomban

2009-08-06T16:40:00.003+02:00

Ez ugyan nem új hír, de azért rakom fel a bolgra egy változatát, mivel csak most találtam rá véletlenül a Duna TV külön ehhez forgatott híradóblokkjára.

Az érdeklődők kattintsonak IDE.

A hidak hőse

2009-08-05T10:09:00.005+02:00

Dokumentáció a hidasnémeti közúti és a gönci vasúti híd megmentéséről, és annak körülményeiről
1944. decembere

KATTINTSON IDE!

Építő kritika

2009-08-02T09:19:00.006+02:00

,,Mert ugyan véleménye mindenkinek van,
csak bizony az a vélemény olyan,
mint az a bizonyos hátsó fertály.
Mindenkinek van, de senki sem kíváncsi a másikéra.''

Ernest Hemingway-nek volt egy nagyon szemléletes allegóriája, melyben egy váltakozó ütemben forgó hatalmas kerékhez hasonlította lelki állapotát. A kerék szép lassan elkezd forogni tengelye körül, ám hirtelnjében egyre gyorsabbá és vadabbá válik a forgás, mígnem úgy tűnik, már majdnem kiszakad helyéről. Ám ekkor a kerék visszatér kezdeti állapotába, ismét lelassul, folytatja nyugodt mozgását. Ám nemsokkal ezután hirtelen újra zakatolni kezd, és megindul vad körforgása. És ez így megy örökkön-örökké. Valahogy ezt a folyamatot látom falvunkban is. Az a fránya kerék megint zakatolni látszik.

Pedig tudjuk mi tartani a kellő irányt is. De mégsem tesszük. Vajon miért?

Hiba mindenhol akad. Tény, hogy az ember elég tökéletlen lény. Na de ennyire?

Nemtetszésünk kinyilvánítására van egy másik út is a vagdalkózás mellett. Ez pedig az építő kritika. Ennek a lényege, hogy kifelyezzük ugyan ellenvleményünket (ha úgy tetszik nemtetszésünket) valamivel kapcsolatban, ám ezt úgy tesszük meg, hogy az kevésbé legyen sértő, és ezután megpróbálunk ötletet adni arra, hogyan kellett volna másképp csinálni azt a bizonyos dologt, valamint világosan kifejtjük, hogy így miért nem volt jó az a valami. És ezzel nem pusztítunk, hanem javítunk, építünk.

És ez a nagy dolog.

Mert szidni ugyan lehet bárkit. Háta mögött főleg. Így a legegyszerűbb, és legkényelmesebb. Lehet különböző álnevek mögé bújva, ám mégis névtelenül szitkozódni az internet homályt adó falai mögül is. De mie megyünk vele?

Az ember elé állva nyíltan a szemébe mondani véleményünket, vagy a világhálón nevünket (vagy köztudott becenevünket) vállalva mondani valamit egészen más. Főleg hatás tekintetében.

Ez első variációval a köz(ös)ség elérte, hogy lemorzsolódjon a honlapunk ,,szerkesztőgárdájának'' fele. Kérdem én: Megérte? Megérte építés helyett rombolni?

Viszont a második verzióval, melyet ugyan (és most lesznek olyanok, akik meglepődnek ezen) kevesen, de alkalmaznak, el lehetett érni azt, hogy ne lemondásra ösztökélődjön a cselekvő mag. A hibákra való rávilágítással, azoknak átgondolására, önmaga felülvizsgálására, a jövőben a hiba elkerülésére, a gyűlölködésre fordított energia építésbe való befektetésére adunk lehetőséget.

Ugye mennyivel másabb lenne így?

Rejtélyes pince az elbontott sekrestye alatt

2009-07-29T20:54:00.001+02:00

Két Árpád-kori templom maradványa, egy földvár – ugyancsak bőséges történelmi környezetben éli mindennapjait Abaújvár háromszáz lakosa. A településen nemrég egy titokzatos pincét tártak fel egy csaknem háromszáz éve elbontott sekrestye alatt.

„1730-ban bontották el a sekrestyét, amelynek az elfalazott ajtaja még ma is látható a templomunk szentélyének bal oldalán” - mondta el a műemlékem.hu-nak az abaújvári református gyülekezet lelkésze. „Ennek helyén a templomkertben 1997-ben már végeztek előzetes feltárásokat, amelynek során falmaradványokat találtak, most azonban lehetőségünk nyílott arra, hogy alaposan megkutattassuk a területet” - tette hozzá Tóth István.

A mostani feltárás eredménye egy egykor boltozatos pince, vagy altemplom, amely a jelenlegi, 1400-as években épült templom előzményének, egy Árpád-kori templomnak a részlete lehet. Az mindenesetre biztos, hogy a két építkezés közt feltölthették a területet, hiszen a most feltárt falakon egy apró ablaknyílásra is rábukkantak.

Az újabb épületmaradvány Abaújvár középkori virágzását tanúsítja, hiszen kevés település dicsekedhetett a 15. század előtt két templommal is. A vármegyének is nevet adó, ma már aprócska faluban azonban volt egy másik Árpád-korban épült templom is, a jelenleg állótól alig néhány száz méterre légvonalban az egykori földvár területén.

Az ottani, esperesi templomnak a maradványait 1974-ben tárták fel, azonban a hatalmas földvárat a mai napig nem kutatták át tüzetesen. Így az erődítmény sorsát is jobbára csak az írott forrásokból ismerjük: Aba Sámuel építtette, évszázadokon át jelentős támaszpontnak számított a vidéken. Amikor Perényi Péter 1395-ben megkapta a települést Zsigmond királytól, a tervei közt szerepelt a vár kőfalakkal való megerősítése, azonban erre nem került sor. A későbbiekben Mátyás király 1461-ben, majd Ferdinánd 1556-ban romboltatta le a földvárat, s ezeknek a támadásoknak eshetett áldozatul az esperesi templom is.

Abaújváron igyekeznek a nagyvilágnak megmutatni mindazt, ami az évszázadok viharaiban megmaradt. Ezért július 18-án megrendezik a település első Várfesztiválját a földvár fennsíkján. A látogatókat a többi között főzőverseny, tánccsoportok és kézműves foglalkoztatások szórakoztatják majd, összecsapnak a kóbor lovagok, s némi boszorkányégetést is ígérnek szombat délutáni kikapcsolódásként.

2009.07.08

Kovács Olivér

forrás: műemlékem.hu

Égszakadás

2009-07-25T12:59:00.008+02:00

,,Aztán egyszer csak megindult a fergeteg.
Sötét felhők borították el az eget.
Napsugár helyett villámok ezrei csapkodtak mindenfelé
és megnyíltak az egek csatornái.
Ömlött a víz és a szelek iszonyú erővel
seperték mindenüvé a szakadó eső vizét''

Magyar Biblia

Júliuns 16-án kora délután a tikkasztó hőség és a ragyogó napsütés közepette egyszercsak, mint derült égből a villámcsapás ,,megnyíltak az egek csatornái''. Hatalmas vihar szakadt a falura.

Én ekkor az Önkormányzati Hivatal épületében tartózkodtam, és éppen az Abaújság második számának nyomtatásával voltam elfoglalva, ott ért a csapás. A dologzók gyorsan lezárták az ablakokat, de az ócska szigetelésnek köszönhetően még így is ömlött befelé a víz a helyiségbe. A Hivatal kertje pillanatok alatt kisebb tavacskává alakult át.

Az utcára kitekintve erősen megdöbbentem, hiszen életemben nem láttam még ehhez foghatót. Az aszfalt út helyett egy hatalmas sárfolyó hömpölygött alá a Vinyice felé.

Az árkok színültigg feltöltődve, az áradat pedig sarat, faágakat és állattetemeket sodortak magával. Az égi háború jó egy órán keresztül tartott, majd elcsendesült. Az eső ugyan tovább szemerkélt, ám az idő kellemesen meleg volt. Az úton végigsétálva még mindig erekben csordogált a sárfolyam, ám már látni lehetett a lerakott hordalékot, és a megtépett fák maradványait.

Egyből megjelentek a környékbeli házak lakosai, akik megkezdték a romok eltakarítását, a helyzet konszolidálását. A kapubejárók alatt sok helyütt eldugult árkokat pucoltak, utat spertek, és a pincékből hordták ki a megrekedt vizet, vödrök segítségével.

Az úton sétálva papucsban és vékony háromnegyedes nadrágban sem fáztam. Az aláfolyó víz is kellemesen langyos volt, bár nem túl higiénikus. Az utcákon a megtépázott növények illata és iszap szag egyvelege terjengett.

Talált tárgy

2009-07-25T11:40:00.002+02:00

A Várfesztivál óta keresi hűtlen gazdáját a képen látható póló:

Ezidáig nem sikerült rátalálnia.
Aki tudna segíteni rajta, kérjük jelezze.

;)

Szabó József naplója epilógus

2009-07-25T11:02:00.006+02:00

Szabó József 1937-es katonaképe

A kép hátoldala

A naplónak használt jegyzetfüzet

A füzet második felétől induló napló

Felmentési kérelem a katonai szolgálat alól

Köszönet fiának Szabó Józsefnek, aki rátalált apja naplójára,
megmentve ezzel az enyészettől,

valamint unokáinak Szabó Juditnak és Szabó Katalinnak,
hogy begépelték és eljuttatták az Újvári Napló részére a feljegyzéseket.

Szabó József naplója 1943. október-november

2009-07-20T17:23:00.001+02:00

Október 10.

Hűvösebbre fordul az idő, és kisebb fagyok vannak már. A napok telnek, várom a szabadságot, semmi különös nincsen.

Október

Vígan elmúlik, jó meleg bunkerekben mennek a napok, minden esemény nélkül, egy-két támadás, egy néhány halott, az igaz már most nem is számít, úgy bele éltük a háborúba már magunkat és várjuk a Ruszkikat, akik gyakran meglátogatnak, de van is kellő fogadtatásuk.

November

Már nehezebb.

3-4-én már erős fagyok vannak.

6-án elesett Kijev város.

7-e egy ezred lovas kozákraj átúsztatva a Dyeperen Korosztény városát elfoglalta, elvágta az összeköttetésünket, elfogták a postakocsit.

8-án leesett a hó, a szép fehér hó, amit bizony igen sok helyen megpirosít emberek, állatok vére

9-10-11-12-én nagy készülődés, de hogy hová nem tudjuk, mert a haza felé vezető út már nincsen, el van vágva.

13-án végre megindulunk, de nem haza fele, hanem ki az első vonalba. Gyalog, a szekerek megrakva, orosz lovakon és az utunk bizony elég hosszú, mert nagyot kell kerülni föl északnak Rudnamecsrna, Jelszk fele 120 km. Öt nap tesszük meg. A muszka utolért és utóvég harcban áll. Nagy zűrzavar a német könnyebbsége miatt a sok-sok lőszer, fölszerelést hátra hagyva és lassan haladunk a köves orosz utakon nagy harcok között. Sok német gépkocsi rohanva előre, zúznak, taposnak mindent széjjel, törtetnek előre, harcoljon a magyar, hulljon az, és bizony sok helyen összetűzésre is kerül sor velük, de a géppisztoly lecsendesíti a derék szövetségeseinket, aki csak mindent és mindenkit ki tud használni. Még szükség van rá, aztán ha nem kell, otthagyja magára, de a magyarba meg van, meg az a régi virtus és tud harcolni is keményen. Mert most nem másért, most magunkért, ha nem akarunk Szibériába kerülni, harcolunk és habár veszteséggel is, de kivágjuk magunkat az orosz gyűrűből és lassan haladunk gyalog a fehér Oroszországba Jelszk Mozir fele és még idáig semmi bajom, a Jó Isten megoltalmazott, annyi sok – sok szenvedés között. Éjjelünk kint a havon, sátrakban.

Most egy községben van pihenő, közben írom feljegyzéseimet. Az idő teljesen megenyhült, sötét van kint, szolgálatban vagyok éjjel. Kint dörög az ágyú, szólnak a puskák, de ezt már mi megszoktuk, csak a Jó Isten ezután is megsegítene, és haza vezérelne kicsi családom közé.

November 18.

Ismét indulunk tovább a lengyel határ felé gyalog, vonat nincs. Hol a német uraknak, hol a sok elhajtott marhának és elhordott terményeknek, mi még a lőszerünk sem tudjuk vinni, azt is el kell dobni, de ők tudják, nekik van vagyon mindenre.

November 19.

Kezdődik az igazi szenvedés a nagy mocsarakon keresztül. Napjaink keservesen telnek, sok – sok szenvedés. Elől a partizán, hátul az orosz lő, pusztít, hull a drága magyar vér. Sok – sok akna robban. Más közbe megyünk előre, célunk felé, és ahol már történelmi idők zajlottak le és a nagy Napóleonnak odaverték egy teljes seregét és egy lengyel – orosz hadsereg pusztult. A magyarra is az a végzet várt, ha nem vagyunk könnyen mindent kibíró népek, de mi átjöttünk az ingoványon, ahol az ember sosem tudja, hol száll el az ember.

Község nincsen sehol sem, föl van égetve. Kenyér az nincsen és éhezünk heteken keresztül, de kibírjuk, mert 200 000 ember nem veszhet el, mert a magyar kevés.

Szabó József naplója 1943. szeptember 1-25.

2009-07-20T17:18:00.002+02:00

Szeptember 1.

Ismét egy hónap hosszú napjai leteltek és a Jó Isten megőrizvén életemet, hogy továbbra is áldhassam Szent Nevét.

Igen rossz a helyzet, a partizán rengeteg és nem mi támadunk, de ők és sok helyen teljes őrségeket visznek el és napról – napra visznek, pusztítják drága véreinket.

Szeptember 4.

Megtámadták a zászlóaljunk egyik századát, őrségben vannak egy községben, reggel 3 kor megkezdődnek a harcok, támadnak a vadak hori-hori kiáltással, mennek rohamra. Lőnek minden felé fegyverekkel, ágyú, páncéltörő, géppuska. Vagy 500-600 – an és mire megérkezik a segítség akkor már hat halott marad ottan a mieinkből és több sebesült. Közülük több halott, sebesült és foglyok.

Szeptember 6.

- án van a temetésük és ezen a napon történik három honvéd kivégzése. Lopásért a hadbíróság főbe lövésre ítélte. Kivonult az egész helyőrség a lőtérre és nem tudjuk mi lesz. Egyszer jő egy szuronyos szakasz és közbe a három elítélt sápadt fehéren. Egy – egy pap kíséri, bátorítja őket és roskadva, de azért katonásan állnak a kivégzési helyre. Fölolvassák a kivégzési parancsot és megkérdezik az utolsó kívánságot. Az egyik papírt ceruzát kér egy utolsó üzenetet ír két gyermekének és feleségének. A másiknak már nincs ereje írásra, végig néz a tömegen a szeme könnyez, előveszi a keszkendőjét és bár zokogás rázza a testét, de nem panaszkodik, nem jajgat, katona marad az utolsó percig. A harmadik ugyanúgy végig néz a bajtársakon, akivel 12 hónapon keresztül sárba - vízbe, hóba - fagyva harcol, küzd a Don menti harcokba és onnan szerencsésen visszajő. Két hónappal ezelőtt megnősül és most érte utol a végzete. Egy félrelépés és ennyi az egész. A szeme könnyes, az utolsó üzenetét még a pap fülébe súgja, könnyes szemmel várja a sorsát, amely már beteljesedett. Mind a három letérdel, a szemüket bekötik, 12 csendőr kézbe vett puskával várja a tűz vezényszót, amely rövidesen elhangzik. Egy dörrenés és nincs tovább, megszűntek létezni. De bennünk a felejthetetlen emlék mindörökre megmarad. Mert a fegyelem nem lazulhat és semmi lopás, még egy tű elsajátítása itt meg nem történhet.

Szeptember 20.

Megtámadták egyik századunkat a partizánok, erős harcok, három éjjelen tartott, amely a győzelmünkkel végződött. Halott 6, sebesült 3. Iszonyú egy éjjel volt, sötét. Fejszével és egyéb tárgyakkal, ki ágyúval támadtak, de csúnyán ráfizettek.

Szeptember 25.

Indul ki századunk támpontra egy községbe „Pokolevi”. Jól megerősítve lövészgödrök, futó árkok, bunkerok elkészítése, egész föld alatti pavilonok vannak itten és várjuk a támadást. Az első vonal napról-napra közeledik, örökké dörög az ágyú, zúgnak a repülők, jönnek a bombások.

Szabó József naplója 1943. augusztus 1-27.

2009-07-20T17:14:00.001+02:00

Augusztus 1.

Istennek jó voltából ismét egy hónap és habár „fogyva is, de törve nem” bírjuk és álljuk a harcot és telnek a napok.

Augusztus 2.

Ismét egy halottunk. Szénáért mentek és megtámadták őket. Egy halott, egy sebesült. Lassan szedi áldozatait a partizán banda és hull a drága magyar vér. Pusztulunk, veszünk, fogyunk napról – napra.

12 – ig pihenő a kaszárnyába és most telik a 4 hónapunk és már az 5. –et tapossuk. Megkezdődött a szabadság és mehetnek haza a kedves Magyarországba, ha nem sok időre is, de egy hónap azzal is telik.

Augusztus 15.

Hidegre fordul az idő, az éjjelek teljesen hűvösek. Nagy szélviharok, kevés esővel, mutatja nekünk az őszt, a falevelek megsárgulnak, hullanak le. Még Magyarországban virítanak a virágok, és nyár van, itt pedig már a tél csikorgatja fogát reánk.

Augusztus 16.

Idő változás és most melegebbre fordul és száraz poros napok vannak. A napok szolgálatok teljesítésébe hosszan telnek.

Augusztus 20.

Nevezetesebb, mint a többi. István Király napja. Megünnepelvén nagy pompával, díszebéd követte, mely Oroszországba nagyon ritka élmény egy honvédnek.

Augusztus 22.

Vasárnap istentisztelettel.

Augusztus 24.

Kísérőül vagyok kivezényelve rajommal a vezérőrnagy úrhoz. Irány gépkocsin Narovicsi. Itt már a népek gazdagabbak, a földek jobbak, cséplőgépek dolgoznak, amit még eddig nem is láttam itt Oroszföldön, és ami megragadta a figyelmem útközben egy szép templom. Ez a második itt, amit láttam 5 hónapja.

Augusztus 25.

Indulunk tovább ellenőrzőbe ki támpontokra, amely erődök hasonlítanak a régi Zrínyi várakra, megfigyelő tornyaiba őrködnek a magyar honvédek, őrzik Európát, nyugalmat a bolsevizmus ellen. Csak most nem a bástyafokokról harcolnak, hanem földbe ásott erődökből, a sündisznó állomásokból. És a föld alatt teljesen berendezett laktanyák és pavilonok vannak.

Augusztus 26.

Tovább megyünk, és az utat felaknázták előttünk, de szerencsénk volt, mert nem robbant. Három volt egymás után letéve, és ha robban már fent vagyunk a magas mennyországba, de jó az Isten, bízok és én imádom örökkön – örökké.

Augusztus 27.

Ismét ünnep. Megemlékezés Horthy István kormányzó helyettes urunkról, mert most egy éve halt hősi halált itt kint a muszka földön áldozta nemes vérét a haza oltárára. És példát mutatva a többi magyar testvérnek, hogy nem olyan vezér, hogy palotából harcoljon, hanem kint halt meg hősen, vitézen.

Emléktábla jelzi, ahol a gép szárnya szegetten leesett és hősi halált halt.

Szabó József naplója 1943. július 15-30.

2009-07-20T17:07:00.006+02:00

Július 15.

Postánk nincs már egy hete. Az után pótlás nehéz. Sok sár, mocsár. A szúnyog az rengeteg, eszi meg az embert.

Július 16-17-18.

Végre jobb napok virradnak reánk, az összes partizán csoportokat végre sikerült megsemmisíteni, lelőve, kit elfogva, az összes községeket kiürítve kb. 350 – et, a sok marhát elhajtva, a civileknek mindent fölpakolva, behajtva a német … ,aki óránként nem jött be, azt mind lelőtték, mert az partizángyanús volt. Rengeteg nép, óriási marhacsordák bőgése közbe jövünk be Ovrucs városba. A népet mind kitelepítik és befogják munkára Ukrajnába. Sok ezer és ezer darab marhát pedig mind elszállítva, a rengeteg sok község mind fölgyújtva és így akarnak a partizán tanyáknak véget vetni. Az összes Brianszki erdőt kiüríteni és megsemmisíteni az összes partizán helyeket. És azt a sok vért megszüntetni, ami eddig elfolyt és ha a Jó Isten segít, vége is van a feladatunknak és meg van oldva a Brianszki erdő rejtélye, habár bele is került egy néhány életbe, de ez a háború és örüljünk mindnyájan, hogy ez nem a mi országunkba történik, mert azt a kínt, azt a vért, azt a tüzeket a mi népünk soha ki nem bírta volna, soknak a szíve hasadt volna meg.

Nagy erdő minden fele, már napok óta járunk bele, sűrű erdő minden fele és tele mocsarakkal, megyünk – megyünk és községet napok óta nem láttunk. Egyszer kiérve egy dombtetőre két magas torony tárul a szemünk elé, szinte elbűvölően megállunk és nézzük – nézzük a Brianszki erdő közepén, templomtorony, azt hisszük valahol a magyar hazába járunk és beérve a községbe, amelybe gazdag népek vannak és sok majorság, marha, ló és vallásos népek, de sajnos nincs kegyelem. Parancs – parancs. Ott kell nekik is hagyni az otthonokat, amit tudnak fölpakolni kocsikra, azt hozzák magukkal, nagy sírás közbe, a rendesebb honvédeink szemébe könny ragyog, de semmit nem tehet. Az összes házakat fölgyújtva, sok ruha, bútor, minden – minden odaégve és nem marad a fa házakból csak egy rakás hamu. Minden – minden puszta, csak a két magos torony marad meg és az vigyázónk a pusztában és hirdeti az Örök Isten dicsőségét és a magyar csapatok kereszténységét, mert eddig erre minden templomot leromboltak és most fordítva történt. Vissza - vissza nézek a karcsú tornyokra, mely lassan elmarad, de az emlék a szívembe mindörökre megmarad.

Július 20.

Indulunk kihelyezésre, mert nem hogy vége volna a partizánoknak, de még sokkal több lett. Az a sok kiirtott község elmenekült lakossága még sokkal több partizánt csinált, mert a marháját elvettük, házát fölégettük, gyerekeit legyilkoltuk és még több és több ellenséget szereztünk magunknak és a sok vér még többet kíván és meg is lett az eredménye.

Július 28.

Indult ki a Tüzérektől 12 kocsi fűért a lovaknak, mert a hegyek között nagy rétek vannak és már többször voltak és nem történt semmi újság. És most történt. Kiérve hozzáfognak a kaszáláshoz és megtámadják vagy 40 partizán és a 12 – ből csupán egy tud megmenekülni. Az összes lovakat elvitték. Az embereket otthagyták holtan, agyonverve 1 hadnagy, 1 zászlós is közöttük, megcsonkítva, testrészeit levagdalva, meggyalázva, levetkőztetve.

Július 30.

- án temették el őket, ott kint a helyszínen.

Szabó József naplója 1943. július 1-14.

2009-07-03T18:02:00.003+02:00

Július 1.

Ismét egy hónap a Jó Isten segedelmével eltelt. Be vagyunk ásva óriási erdőségbe, és a németek hajtják felénk az ellenséget, és mi várjuk őket.

Július 7.

Már hallani a felénk szorított partizánok csatazaját, ágyú és repülő dörgéseket és zúgásokat, mert ők is támadnak, vagyis védekeznek szívósan. Mi a kiépített vonalakban vagyunk és várjuk éjjel – nappal a beépített tűzfegyverekkel. A mai napon az ezred parancsnok úr szemlét tart és egy film fölvétele van a partizánokkal folytatott harcokról. Csendes nyugodt a tábor, a fiúk ki puskát pucol, ki levelet ír, és elhangzik a riadó. Rohanunk, szerelvény, puska kézbe, sisakba a lövészárokba és mindenki elfoglalja a helyét és tüzelünk erősen, a film felvevő gép meg dolgozik erősen, veszi a sorozatokat. Ha valamikor haza kerülünk még, figyeljük a mozikba a katonai híradást saját magunkkal fogunk szembe állni. És a Magyar Futárban is benne lesz.

Július 14.

Esős idő van és csorog az eső a nyakunkba, az erdőbe a sok mocsár megtelt vízzel és bizony néha még térdig érő vízbe is megyünk, ha megyünk földerítőbe portyázni. De itt menni kell. Az éjjelek sötétek és hosszú őrség az sok. És ha le is fekszünk piheni teljesen fölszerelve, és minden éjjel riadó. Jönnek a felderítő ellenőrzők, avagy muszkák. Erre megszólalnak a géppuskák és a g. sz. akkor a pihenő csoportnak riadó.

Egy oda hazai éjszaka többet ér itteni 10 – nél, de az ember nem panaszkodik, mert ebből részt kell venni mindenkinek. Most Én jövőre más. És nem tudjuk a helyzetet kinek, mi van megírva, ki marad itten örökre. De azt tudom mondani, hogy egy ilyen éjjel után az ember sokkal közelebb van Istenhez és megtanul imádkozni, még a legkegyetlenebb is. És ha haza megyen az emlék megmarad mindörökre.

Szabó József naplója 1943. június 14-30.

2009-07-02T22:42:00.007+02:00

Június 14-15-16.

Járunk vadászatra, olyan helyekre, ahol még német katona sem járt, ha megtámadnak, ami megtörténik gyakran akkor ott nincs kegyelem. A népet összefogjuk, a házakat kigyújtva sok - sok édesanyát, pici kis gyereket hagyjuk a vidéket hátra. A katonák már teljesen el vannak kegyetlenedve. És nem ismerni a jó ember magyarra.

Június 17-18-19-20.

Ugyan az a helyzet, csak több a veszteségünk. Összelőttek két autót és sok halottunk van, köztük két zászlósúr is. A szlovák katonák is itt voltak, de elmentek haza, mert a hadosztály - parancsnokuk egy hadnagy elment a partizánokhoz. Ilyen a szlovák hadsereg és ilyenek a tisztjei.

Június 21-22-23-24.

Őrségre vagyunk elosztva és telnek a jó meleg napok.

Június 25.

Este hat órára értünk ki a vonalba, szüntelen munka, közben figyelve, kiépítjük a vonalakat és elkészülnek a bunkerok, közbe – közbe a repülők zúgva mennek a fejünk fölött, és csak azt várjuk mikor kapunk ott fentről egy szeretett – csomagot és repülünk a levegőbe. Nem a külső sorokban vagyunk, hanem bent az elfoglalt területen. Partizántisztogatás. A németek 22 hadosztállyal megszorítják őket és az egész erdőséget átfésülve, szorítják felénk, és mi várjuk leépített tűzfegyverekkel.

Június 26-27-28-29-30.

Mozgó harcokat folytatunk és nincs kegyelem senkinek sem. Mind ki vannak a községek irtva, a gyerekeket és nőket összefogva táborba viszik, a férfiakat meg mind lelőve, az állatok elhajtva és már most teljesen véget akarnak vetni a partizán tanyáknak.

Szabó József naplója 1943. június 1-13.

2009-06-30T19:53:00.008+02:00

Egy hónap elment és nem is olyan nagy a veszteségünk, csak a Jó Isten továbbra is segítsen.

Június 2.

„Parancs: Visszavonulás!” sűrű erdőkön indul századunk, szekerek megrakva. Kiérve a köves útra, ott autóba pakolva. Vissza Ovrucs.

Június 3-4-5-6-7.

Semmi különös esemény.

Június 8-9-10.

Vállalkozás ismét, messze 86 kilométerre és igen sok marhát, lovat raboltunk a partizánoktól. Megtámadni nem mertek pedig voltak. A községeket kigyújtva hagytuk hátra és kevés csatazaj után szerencsésen halott nélkül visszatértünk az állomáshelyünkre.

Június 11-12-13.

Készülünk mi is megülni a Pünkösd ünnepét és várjuk a Szent lelket, hogy reánk szállva és megszentelve ettől a gyönyörű szovjet paradicsomtól minket megmentsen. Minden este járunk istentiszteletre egy lerombolt gyári épületbe, mert templom a városban nincsen. De az ünnepünket nem tarthattuk meg, vagyis Úrvacsorát nem vehettünk, mert a vonatot kirobbantották és az áldozati bor nem érkezett meg, csak második napon. Megtartottuk az áldozást második napon. Volt egy nagy temetés második napon, mert egy autót szétlőttek és 18 honvéd közül 17 meghalt. A partizánok szétlőtték. De a vér vért kíván és utána az egész könnyű hadosztály mozgósított és úgy megnyírtuk őket az egész környéken halott az sok.

Szabó József naplója 1943. május 22-30.

2009-06-26T12:04:00.005+02:00

Május 24.

Az idő esős és havas hideg. Nagy jegek esnek. A föld sárga homok, domb nincsen. Erdő és erdő beláthatatlan messzeségbe. Község ritka, 15-20 kilométerre van egymástól egy – egy elmaradt kis község. Népek öltözete vastag daróc ruha, nyakukon is piszkos, tetves. A föld termékeny csak nem művelik. Egy szántásba vetnek valami keveset, azt is sorokba kapa után. Főtermény búza, rozs, zab. Leginkább marha -, és juhtenyésztésből élnek. Kis igényűek, a házak viskók, fából vannak és elmaradottak. Az ablak egy kis lyuk, amit többet kinyitni nem lehet nincs is rajta sarkvas ez teljes egészében a „szovjet paradicsom”, amire olyan jövő várt.

Május 26.

Nagy eseménynek ébredünk tudatára, mert egy reggelre megszűnik minden összeköttetés és bekerítettek a partizánok. A németek meg szorították ki a hegyekből és mi egy századunkkal és egy német századdal együtt bekerítettek. Pár kilométerre vagyunk a vonaltól és igen komoly a helyzetünk. Körülöttünk vagy 4-5 ezer partizán. A községet erőddé átalakítottuk, a bunkereket kiépítettük éjjel. Az egész század a bunkerokban napol. Fölváltva figyelő kint és várjuk minden percbe a félvadak támadását. Élelmezés, parancs, levél. Repülőn keresztül a németek élelmeznek, minden nap jő a repülő, leszáll és kipakol. Hús van bőven, a koszt jó, de nem tudjuk mi vár reánk. Fegyvereink, embereink készenlétben várják a támadást. A … cigereta vaj minden nap megvan és jól élünk, nem úgy, mint Ovrucsba.

Május 27.

Indult egy szakasz portyára szekerekkel és sok élelmet mástól rekvirálnak és telnek a napok a bunkerépítésekkel.

Május 27-28.

Semmi különös épül a bunker.

Május 29-30.

A Tripet folyóhoz voltunk szolgálatban, hatalmas nyagy folyó. A partizánok a másik oldalon mi meg ezen és még nyomták a németek őket be egy faluba, és a falut összebombázták és kigyújtották és minden porig égett. A vonalakból hallatszik a lövések zaja és a repülők zúgása.

Szabó József naplója 1943. május 11-21.

2009-06-25T22:11:00.001+02:00

Május 11-12.

Temetés. Négy hősi halottunkat temessük el. A zászlóalj első halottai. Egy díszszázad van kivezényelve, zenészek, nagy pompával történik.

Május 13.

Meg kezdődött a harc a „láthatatlan ellenséggel”. Éjjel megtámadták az egyik vasúti őrséget és egy autót összelőttek. Éjjel 2 órakor riadó. Ki 12 kilométerre. Teljesen felkészülve az egész zászlóalj, az erődöt elfoglaltuk, felhajtottuk délután két óráig, de partizán egy sem akadt, csupán két nőt sikerült fogni.

Május 14-15.

Semmi sem történt. Az idő felmelegedett. Ez a homokos föld olyan hamar bemelegedett, hogy melegebb van, mint odahaza Magyarországon.

Május 16.

Vasárnap istentisztelettel.

Május 17-18.

Szolgálatban vagyok egy külőrségen.

Május 19.

Van egy riadó éjjel 12 órakor. Föl a gépkocsira, megyen mint a szél. Egy községet megtámadtak és kifosztottak a partizánok, de mire odaérünk, már elszöktek. Két halottat hagytak és minden élelmet elvittek szekérrel.

Május 20-23.

Indulunk gépkocsin ki a frontra. 180 km – re zúgnak a kocsik a köves sztálin - utakon, robogunk föl északra, egy községben megállunk. Nem messze vagyunk a vonaltól már hajnalban hallatszik az a nagy dörgés, csatazaj ami az új emberek fülét igen csiklandozza.

Május 21.

Indulunk tovább, önkényes vállalkozás, amely igen jól sikerül, pedig az idő hideg, esős és nem is tudjuk, hol vagyunk térkép szerint.

Valahol a Brianszki erdő közepén a Trip folyó mentén, a Briketi mocsarakban, ahol rengeteg magyar lelte halálát, úgy a múlt háborúba, mint most ebbe. Mer ez az ország rejtelmes, aki nem ismeri könnyen lehet a végzete. Beengedik a csapatokat a mocsarak közé, és akkor még nyomják vissza a mocsarakba, és sok ember süllyed, pusztul el benne.

Lakosság csak nő, gyerekek, férfi nincs, egy része a háborúba elpusztult, többeket a németek elvittek munkára, aki megmaradt az mind partizán, kegyetlenkedik, gyilkol, rabol, törvény nincs. Nem fél. Megszálló csapatok csak a főutak mentén vannak, és onnan mennek ki portyázni a hegyekbe. A német SS – esekkel, kik állati kegyetlenséggel bánnak az elfogottakkal; hurokkal kapják el őket, mint az őserdőkben régen a majmokat, és aki a kezökbe kerül kímélet nincsen, igaz hogy azok még kegyetlenebbek.

A népek a nők igen vallásosak minden község elején már föl van állítva a kereszt, amelyet rózsás kendőkkel díszítik föl. A házakba sarkokba van egy szentély féle kép, ami szőttes kendőkkel van betakarva és az előtt imádkoznak és tanítják a gyerekeket imádkozni. A császár képe elő került a rejtekhelyéről és valóságos szentélyként tisztelik. A nők igen vallásosak sem nagy oroszok, fehér oroszok és dón menti ukránok. Még papjaik sincs és az asszonyok, gyerekek járnak össze istentiszteletekre és énekelnek imádkoznak. Szinte az ember megsajnálja őket, ilyen vallásos népek és húsz esztendeig nem szabad volt imádkozni. Templomuk … nincsen, törvény a népnek, ha nem engedelmeskednek egy zsinór a nyakára és már nincsen. A magyarokat szeretik, mert nem harácsol, nem bánt senkit.

Szabó József naplója 1943. május 1-10.

2009-06-24T17:49:00.012+02:00

Szabó József a Magyar Királyi 28. Honvéd Határvadász Zászlóalj 3. század, 3. szakasz, 1. raj rajparancsnoka volt tizedesként. 1913 – ban született és hétszer teljesített katonai szolgálatot 1935 – től 1944- ig. Majd pedig meghagyták polgári foglalkozásban tekintettel, arra hogy egy évig hadműveleti területen szolgált. 1974 – ben halt meg, úgy hogy gyermekeinek egyszer sem beszélt háborús élményeiről.

Ezek az Ő megtalált feljegyzései:

Május 1-2-3-4.

Lassan telnek a napjaink, járunk őrségre és partizán vadászatra. Telnek a napok, sajnos lassan - lassan messze a szerető otthontól.

Május 5.

Ugyanaz, mint előtte lévő napokban, csak én változtam, mert betegség gyötör, kínoz. Nem elég a sors megtörése még betegség gyötör.

A város főterén van a hősök sírja, szép egyenes keresztfákkal. Vagy 300 hős magyar vitéz alussza végső örök álmát, messze szerető otthontól. Igaz, hogy a hant, a sír, a föld itt is csak olyan, mint bárhol, itt is úgy elporhad a test, mint a magyar hantok alatt.

A változás a napok között nem sok, ugyanúgy kell a nap, és ugyanúgy nyugszik, mint Magyarországon, csak az óra nem olyan, mert itt este 7 órakor már sötét van és sokkal hidegebb, még mindig köpenyben járunk. Északra vagyunk pontosan az otthontól. A Briánszki erdő szélen vagyunk, amely olyan nagy erdő, mely egész Moszkváig tart, 700-800km. Sokkal nagyobb, mint édes hazánk. És ebben van igen sok megoldhatatlan rejtély, mely mindnyájunkat aggaszt. Mert a mi feladatunk az a rejtély megoldása, hogy hogy lesz, ha életben maradok mindent szépen megírok.

Május 6.

A mai nap nevezetesebb, mint a többi, mert fölfedeznek egy partizán szakaszt, mely német ruhában, német autóval és minden igazolvánnyal ellátva vételezni jár három napon keresztül a német parancsnokságra. Élelmet, lőszert és minden egyéb katonai dolgokat. Ez a partizán ész és ez a háború furfang, ész, leleményesség. Nap - nap után hozzák be a járőrök a partizánokat, amit arról ismerünk fel, hogy magyar ing bakancs van rajtok és géppisztoly, ami az orosz legveszedelmesebb fegyvere, mert a nagy hidegben a géppuska golyószóró mind befagy, de a géppisztoly működik, 70 töltényt lehet egy húzásra kiengedni belőle.

Május 7-8.

Esemény nélküli de a 9.-ke sokkal érdekesebb. Mert ezen a napon van a századunk első hősi halottja. Egyik szlovák zászlóalj pakolt egy hosszú szerelvényű páncélvonatra és ahhoz van a század kísérőül beosztva, de a szerelvény nem juthat a rendeltetési helyére, mert közben felrobban és a zászlóaljban három halott és sok sebesült a mieink közül. A szlovákok közül pedig nincsen még megállapítva.

Május 10.

Vasárnap tábori mise van tartva és az ember lelke teljesen fölfrissülve és jó érzéssel beteljesülve, hogy még imádkozhatunk és énekelhetünk, hogy ,,tebenned bíztunk eleitől fogva''. A város öregebbje nők, férfiak 50-60 évesek az utcákon megállnak meghíúzódnak a falak tövében a kezük imára kulcsolódik, a szemükbe könny ragyog és úgy adnak hálát az Istennek, mert még bennök van egy kevés a régi vallásos cári Oroszországból. De a fiatalok csak egyet mosolyodnak, a vállukat felrántják előttük csak formaság az egész ének, ima nekik nem kell bennük már hit nincsen. Belőlük kiölte Sztálin Jóska a lelket. Ők Istent nem ismernek.

---folytatása következik---

Szabó József naplója 1943. április 26-30.

2009-06-23T23:05:00.016+02:00

Egy utazásra hívom most a Kedves Olvasót.

Egy nagy utazásra téren és időn át. De figyelmeztetem, nem akárhová megyünk. Nem mindennapi dolgoknak átélése áll előttünk. Így csak az tartson most velünk, kiben megvan a kellő erő és elszántság egy ilyen út megtételéhez. A háború kegyetlen és sötét pokla, az ami vár most ránk. Ehhez 66 évet kell most visszarepülnünk az időben.

Ezerkilencszáznegyvenhárom, április huszonhatodika, Zilah. Az erdélyi város ekkor ismét Magyarországhoz tartozott.
3 hónappal vagyunk a 2. magyar hadsereg Don kanyarnál elszenvedett katasztrófája után. A rettenetes erejű orosz csapatok már egy jó ideje támadásba mentek át, és szorítják kifelé országukból a német megszállókat és szövetségeseiket, köztük a magyar csapatokat is. Az eddig győzedelmes német birodalom meginogni látszik. Európa földjén eddig egy tapodtat sem hátrált, s most visszavonulni és védekezni kényszerül.

De térjünk vissza Zilhara, ahonnét utánpótlás indul a frontra. Itt találjuk Szabó József rajparancsnokot, abaújvári lakost, akit a háború szele most éppen ide sodort. Sok hosszú katonaév van már a háta mögött. Tapasztalt, sokat látott ,,Horthy-baka''.
Adjuk most át a szót neki, és induljuk el vele hosszú és nehéz útjára:

Nóta

Kék a nefelejcs, rózsám ne felejts
Ameddig én Horthy Miklóst szolgálom
Nem tart sokáig, pár nap odáig
Míg átmegyünk a román határig.
Átmegyünk mi rendet tenni,
Vissza fogunk mindent venni.
Régen várnak miránk ott
Meglásd megérjük
Brassót elérjük.
Onnan küldök kék nefelejcs virágot.

Erdély miénk volt, úgy lesz, ahogy volt,
Idegennek nincs keresni valója.
Tűrtünk eleget, tovább nem lehet,
Horthy Miklós váltja álmunkat valóra.
Mindannyian egyek leszünk,
Néz a világ, olyat teszünk,
Megindulunk előre, Brassó, Temesvár
Déva, Segesvár amazokat kizavarjuk belőle.

Zilah, 1943. Április 26.

1943 Húsvét II. napján indul el századunk a nagy készülődés után nagyoroszországba. Előtte lévő napokban meg volt a búcsúztatás a városban és a város vörös keresztes egyesülete szeretett csomagot osztott ki az elkeseredett honvédeknek. Az ezredes úr átvette a parancsnokságot és búcsú beszédében többek között, ezeket mondta. „Kedves Honvédek! 1914 május havában ugyanezzel a Szilágysági bakákkal indultam ugyanerre a helyre, most ugyan evvel indulok, és ő velük is győzelmet arattam és veletek is azt akarok.” Este 8 órákkor indultunk el Zilahról.

Április 27.

- én értünk Nagykárolyba, onnan Debrecen.

Április 28.

Nyíregyháza, Csap, Ungvár, Percseny, Teknyesvölgy, Uzrok.

Április 29.

Reggel 9 óra 30 perc hagytuk el a drága magyar földet és sok ember fájó szemmel tekintet vissza és gondolt reá vajon átlépjük e még egyszer haza fele.

Első orosz állomásunk Sianki, lengyel földön a népek igen jó szívvel fogadnak és ujjongva üdvözölnek „szerbusztok magyarok”.

Jabłonka, Turka, Jawor lengyel állomások irány Lemberg fele, Jasicnica, Styeki, Busoviska, Stanyzsombor, Lemberg.

Április 29.

Verba, Zdalvborlov, Derbina, Cseprtő, Loholin, Polone, Mirapot állomásokon keresztül robog a vonatunk Ukrajna fele és már ezer nyoma van a rettentő háborúnak össze – vissza. Romok, szétlőtt harckocsik, kifordult vasúti vagonok, szétrombolt városok, összelőtt templomok. Rongyos, kiéhezett, megsápadt gyerekek, nők és elvadult külsejű férfiak lesik, várják a prédát, a kenyeret. Mint a kiéhezett farkasok a koncra úgy néznek a katonákra és bizony sok magyar baka leli halálát, ezek kiéhezett félvad emberek által. Mert ezek a népek rendes, munkás népek, éjjel pedig a legvadabb partizánok, kik a legrettentőbb kínokkal végezi ki áldozatát a nem vigyázó honvédeink között. És még sokkal kegyetlenebb, mint az első vonalbelieknél, mert ott az embert csak elölről lövik, de itt orozva támad, géppisztolyát hol magyar, hol német vagy bármely más ruhába.

Április 30.

Robog a vonatunk a nagy ukrán mezőségen keresztül óriási búzatáblákon keresztül Peteharnovka, Rasima „Ihitomir” Kijev fele. Itt az utolsó állomáson állunk soká. Egy hosszú kórházvonat pakol az állomáson a sok tífuszos betegeket, egy egész kórházat pakolnak vonatra és katonákat fölpakolva. Utána kigyullad a barakk kórház és egy néhány száz zsidó itt leli halálát, romok alatt elégve alussza örök álmát.

Végre Kijevtől északra Ovrucs városba kipakolunk és behelyezkedünk a város épen maradt házaiba. Rom itt minden. Lakosság nincsen csak katona, és katona. Van itt sok nemzet. Német, magyar, szlovák, lett, svéd, ukrán, román. Európa minden nemzetéből.

---folytatása következik---

Európai Parlamenti Választások

2009-06-08T21:57:00.003+02:00

2009. június 7-én tartottak hazánkban immár második alkalommal európai parlamenti választásokat.

Kicsiny falunkban a következő eredmények születtek:

Jogosult lett volna választani 171 lakosunk, ebből 71-en (41,5%) éltek is ezen jogukkal.
70 szavazat lett érvényes, mivel 1 szelvény hibásan lett kitöltve.

Majdnem a voksok felét (47,22%-ot) a Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt szövetsége söpörte be. Ez 34 szavazatot jelentett.
Másodikként a Jobbik Magyarországért Mozgalom ''futott be,, 20 vokssal (27,78%).
A kormányon lévő Magyar Szocialista Pártra mindössze 15-en x-eltek (20,83%)
Továbbá a Munkáspárt kapott még 2 (2,78%), és a Szabad Demokraták Szövetsége 1 (1,39%) szavazatot.

Nem sikerült szavazatot szereznie településünkön a Magyarországi Cigányszervezetek Fóruma Roma Összefogás Pártnak (MCF), a Magyar Demokrata Fórumnak (MDF), és a Lehet Más a Politika és a Humanista Párt koaliciójának (LMP-HP).

Forrás: Országos Választási Iroda

Átutazóban

2009-06-07T17:30:00.004+02:00

Harsányi Levente elvesztett egy fogadást, és ennek következtében be kell járnia Észak-Magyarországo vidékeit. Útjáról lépten-nyomon felvétel készül, melyeket ,,micsudaí'' nevü blogjában tesz közzé.

A showman megfordult környékünkön is:

Akit érdekelnek Harsányi Levente kalandjai, az megtekintheti az epizódokat a micsudán.

;)

(A felfedezésért köszönet jár Kerekes Tibornak!)

Történ egy kis baleset....

2009-05-23T22:40:00.020+02:00

2009. május 22-én este fél tíz köröl lehetett, amikor valaki veszettül elkezdte nyomni a csengőnket. Ijedten szaladtam le az emeletről, hogy ki lehet az? Mert falun ez aztán nem egy megszokott dolog. Csuha Pista bácsi volt az és mondta nekem, hogy gyorsan szóljak apukámnak mert ég a "tanya". Nálunk a faluban élők a régi TSZ. területét csak "tanyának" szokták hívni. Mire kiértek a volt juhhodály épülete már lángokban állt. Jobban mondva nagyon kevés választotta el attól, hogy az egész tetőszerkezet meggyulladjon. A tűz oka feltehetően egyszerű felelőtlenség volt. Az épület körül lévő száraz füvet és bozótos gyújtották meg és hagyták magára. Ez nem is lett volna olyan nagy probléma mert az épületet egy elég széles beton szegély veszi körül. De az évek során elég vastag avarréteg rakódott rá, ami a nagy szárazságnak köszönhetően elég hamar lángra kapott.

Ettől egyenes út vezetett volna egy egész nagy tűz kialakulásához. Meggyulladt a faajtó, és szerencsére csak az... Ekkor idejében megérkezett az encsi tűzoltóság és véget vetett a lángok terjedésének. Ha nem kapnak idejében észbe a tüzet észlelők az ajtó meggyulladását a bent tárolt zab követte volna valamint a tető alatt lévő hungarocell szigetelés, amitől se perc alatt lángra kaphatott volna a palatető. Ez szerencsére már nem következett be. Mikor ma kimentem a helyszínre a fényképezőmmel már a kicserélt ajtó fogadott, de a fű még egy pár helyen majd 24 óra elteltével is égett. Készítettem egy pár képet a helyszínről, illetve a faluról.

Megjött a "nagypolitika"

2009-05-12T17:15:00.005+02:00

Sajnos megjött! Menetrendszerűen.
A múlt év óta rendszeresen megjelenik "valami" és óriási vita keveredik belőle, ha ezt egyáltalán vitának lehet nevezni. Őszi vita, öregek napi vita, anyák napi vita. És mindegyik tele vádaskodással, védekezéssel, sértődésekkel. Mindegyiknek jellemzője, hogy mindenki fantázia nevet használ. Az egyik fantázia-neves csevegő azt válaszolta a kérdésemre, hogy így még a legjobb barátjának is meg tudja mondani az elmarasztaló véleményt is. De azt hiszem ideje a tárgyra térni!
Napok óta nem láttam a honlapunkat, és amikor szombat este megnéztem a fórumot, megdöbbentett a Próféta egy mondatos utóirata, ami egyben zsarolás is volt. Az együttműködésről szóló cikkecskéje belefér a szólás szabadságába. Írtam is egy alapos fejmosást, de sajnos nem ment el.
Ma aztán ismét a géphez jutottam és szólni sem tudtam a meglepetéstől. Elért minket a "nagypolitika"!Már nemcsak lejáratjuk egymást, most már jelentgetéssel fenyegetünk, feltételeket szabunk. Erre a cikkre nem lett volna szabat vastag betűvel szedetten reagálni. Nem sok mindenkit érdekelt a dolog, amint az a fórumon és a csevegőben megjelent egykét írásból kiderül. Most már biztos, hogy tízszer annyian fogják olvasni. Ez jó reklám a falunak? Nemigen hiszem! Most már csak az egymás háza elé rendezett hapeningek hiányzanak, s akkor már a fővárosban érezhetjük magunkat!
A faluban sokan dolgoznak azért és nem eredménytelenül, hogy a falu felemelkedjék és kilábaljon az eddigi fertőből. Mások pedig éppen az ellenkezőjén. Lenne ember, aki erre képes? Egyre inkább ezt kell hinni, a viták és hangnemük erre utal. Olyan mintha kampány-időszak lenne. Lehet már ennél lejjebb?
És akkor nézzük a Próféta inkriminált írását.
Hogy mi hangzott el, és mi nem azt nem tudom, de ami le van írva nem megy túl a szólás szabadság határain. A cikknek vannak megállapításai, "csekkolt" bizonyos dolgokat. Ha valaki veszi a fáradságot és végignézi figyelmesen az anyák napján készült videót az észre fogja venni a próféta bizonyítékát. Na ez azt mutatja, hogy a dolog második fele igaz. Ez valószinüsitheti az első felének igazságát is.
Bár kételkedem benne, de mi van ha mégis létezik az a hangfelvétel?
Ön gól!

Politizálunk

2009-05-09T09:45:00.007+02:00

"A pártoskodás a nemzet megrontója,,

Széchenyi István

Figyelemmel kísérve kicsiny falunk éltét, már nem először jutok arra a következtetésre, hogy nálunk is ugyanaz zajlik, mint ami országos szinten szerte hazánkban. Nevezhetném akár pártpolitikának is kicsiben. Megvannak a klikkek, az érdekeltségi körök, véleményvezérek, aktivisták. Gyakorlatilag mindaz, ami nagyban milliók részvételével zajlik mondjuk Budapesten, lekicsinyítve lényegében megtalálható Abaújváron is.
Politizálunk. Igen. Szó szerint politizálunk. Tesszük ezt ugyanolyan hozzá nem értő módon, ugyanolyan kicsinyes érdekektől vezérelve, ugyanúgy elbeszélve egymás feje fölött, mint képviselőink és a politikai élet többi meghatározó eleme.
Mert mi is történik?
Nem látjuk be hibáinkat, nem gyakorlunk soha önkritikát. Másban keressük a rossz okozóját. Nem vagyunk képesek, vagy csak nagyon ritkán vagyunk hajlandóak kompromisszumot kötni a másikkal, ám ezt is nagyon gyorsan elfelejtjük. Saját zsebre játszunk.
Két éve kaptunk egy nagy lehetőséget. A filmforgatás kapcsán megpezsdült az élet Abaújváron, de ami a legfontosabb, hatalmas bevételre tehetett volna szert a falu, az önkormányzat, az Egyesület. És mi történt? Sajnos, ha részletezném a visszásságokat, abból óriási botrány kerekedne.
Hogy csak néhányak voltak felelősek azért, hogy azok a pénzek, melyek kevesek zsebébe vándoroltak, nem a közösség kasszáját gyarapították? Valóban. Ám a többség tett valamit ez ellen? Ugye....
Pedig, ha egy emberként állt volna a falu ki azért, hogy a befolyó összegek ne szívódjanak fel, most nem kellene újabb hitelért kuncsorogni, hogy meg tudjuk vásárolni a Földvár területét, és ma már nem azon rágódnánk, hogyan szerezzük meg, hanem, hogy hogyan építsük ki?

Könnyű szidni a felelősöket, akik idáig juttatták hazánkat, ám a leglényegesebb dologról mindig megfeledkezünk. Saját felelősségünkről. A millennium éve (2000) tájékán Magyarország az EU-hoz csatlakozni kívánók közül az első helyen állt. A hajdani szocialista országok csodái voltunk. A Nyugat ámult azon, hogy a rendszerváltást követő évtizedben Hazánk milyen sikereket ér el. De nézzük meg, hol tartunk most. Éllovasokból legutolsókká lettünk. Európa szégyenévé. A Nyugat most is ámul. Csak épp az ellenkezőjén. Az Egyesült Államok, mint a legrosszabb eshetőségről beszél Magyarország kapcsán.
Mi történt?
Mi történt velünk?
Míg egymást martuk, ott loptunk, ahol csak tudtunk, a felelősséget mindig az ellenfélre hárítottuk, ahelyett hogy vállvetve dolgoztuk volna Hazánkért. Megtagadtuk határainkon túl élő testvéreinket, ,,hazudtunk reggel, délben meg este'', nem vontuk felelősségre a vétkeseket, újabb és újabb hiteleket vettünk fel, hogy a ma problémáját a holnapra hárítsuk. És mikor eljött a holnap, ugyanezt tettük. És az újabb holnap egy gazdasági világválságot hozott.

Hogyan lehet ezt mind megmagyarázni? Igaz lenne a turáni átok? Az ősi magyar legenda miszerint a magyarok közt legyen széthúzás, ellenségeskedés míg világ a világ?
A mohácsi csatánál a közelben lévő Szapolyai János felmentő seregei nem csatlakoztak a király csapataihoz, mivel Szapolyainak a túloldalon lévő főurakkal politikai ellentétei voltak, és szerette volna, ha a török megbünteti őket.
Tudjuk mi lett a végeredmény.
Az első világháborút követően a magyarok egymás ellen fordultak, szembeköpték egymást, megtagadták múltjukat, vérvörös terrort vittek véghez, miközben a Kisantant országai megszállták területeiket. Ahelyett, hogy a külső ellenség ellen fordultak volna, tulajdon népüket gyilkolták.
Tudjuk, mi lett a végeredmény.
Ma is ez történik. Egymás ellenségei vagyunk. Egymást marjuk halálra.
Tudjuk, mi a végeredmény.

De vajon ennek tényleg így kell lennie? Valóban el lennénk átkozva?
Én nem hiszem.
Az átok – írja Tófalvi Péter – csak olyanokon fog, akik hisznek is benne, de az ő esetükben is könnyen megtörhető. A varázsszavak egy-egy betűje minden magyarnál van elrejtve. Ha a betűket egymás mellé tesszük, kijön a varázsige, és az átok megszűnik.
Ha egymás mellé állunk, megtörik a varázs.
1848-ban, mikor a nemzet egy emberként állt ki a Habsburg elnyomás ellen, csodákat vitt véghez. Megalkotta a kor egyik legnagyszerűbb alkotmányát, letörte a nemzetiségi lázadásokat, kiűzte az osztrák hadakat az országból.
Trianont követően az emberek megfeszített munkával álltak neki Hazánk újjáépítésének. Közösen haladva előre egy erős, fejlődő, virágzó országot teremtettek a megcsonkított tetemből. Létrehozták Európa 5. legerősebb gazdaságával rendelkező országát, és azt a társadalmat, mely büszkén viselhette a ,,tudás népe'' nevet.
Nekünk még most sem késő.
Józan fejjel, megfeszített erővel, egymással vállvetve kell küzdenünk. Olykor meg-megállva, hátratekintve, gyönyörködve az eddigi eredményekben, ám mindenkoron erős önkritikát gyakorolva. Nem átlépni társunkon, hanem karöltve haladni vele együtt az úton, melyet közösen kell járnunk.

Anyák napja Abaújváron

2009-05-06T14:30:00.000+02:00

Körültekintés

2009-05-05T19:17:00.004+02:00

A Sáfrány-dombon álltunk meg. Kifújtuk magunkat, és körültekintettünk. Mindkettőnk szeme a falun akadt meg.

-Mennyivel másabb így.
-Hajajj!

Az egyik háznál épp a kertet rendezték, a másiknál a füvet nyírták le, a harmadiknál látni lehetett az eltakarított romok nyomát. És persze kellemes csend honolt, amolyan falusias.

Nem volt a panorámában semmi fennkölt, semmi meggyönyörködtető; Egy átlagos csendes kis vidéki falvacska utcáinak képe rajzolódott ki a tavaszi zöld növénytenger között. Mégis üdítő látvány volt. Épp valaminek a hiánya miatt...

A körforgónál elültetett virágok a helyükön voltak, nem volt szemét az utcákon, nem szaladgáltak az úton girhes kutyák, és persze nem szelték szét a csendet állatias ordítások. Eltűntek a gaztól felvert porták, dülöngélő kerítések, a beszakított ablakok.

Minden normális volt. Tiszta, rendes, takaros, nyugodt. Egy olyan hely, ahol élni lehetett. Ahol volt Jelen.

- Nyáron feljövünk ide, fiatalok. Verünk sátort, csinálunk tüzet, főzünk bográcsot. Csapunk egy bulit.
- Az jó lesz.
- Jó bizony!

És lett Jövőnk is.

1910-ben

2009-04-22T19:11:00.000+02:00

Abaújvár, kisközség, Abaúj-Torna vm. füzéri Járásában (1910) 763 túlnyomóan ref. és részben r. k. magyar lakossal. Vasúti állomása Abaújvár-Kenyhec, postája helyben, u. t. Gönc. Igen régi alapítás, mert már régi várát is, melynek töredékes romjai még láthatók a Hernád partján, egy még régebbi vár helyén építette Aba nemzetsége 1038-ban, melytől nevét kapta nemcsak ez a vár, hanem az egész vármegye is. A régi oklevelek már a XIII. század elején ismerik „Castrum Ujvár"-at ; itt tört ki a keresztényüldözés I. Endre királyunk alatt s ugyancsak itt lázadt fel Álmos vezér is Kálmán király ellen. Hatalmas várispániság volt, 14 helységgel ; várát I. Ferdinánd hadai pusztították el 1566-ban. Régi ref. temploma érdekes ; a Csákyaknak is van itt egy régi kastélyuk.

A neten minden van

2009-04-22T19:02:00.004+02:00

Elképesztő, hogy mikbe botlik bele az ember az internetet böngészve.

Mindenesetre, akinek felkeltette érdeklődését az ajánlat, INNEN rendelhet magának a fent látható termékekből.

A millenium évében

2009-03-24T15:04:00.003+01:00

Egy az 1896-ból származó falumonográfia a következőt írja Abaújvárról:

”Zsujtától Északra, mintegy 5 kilométernyire van a Hernád bal partján Aba-Újvár, az Aba-nemzetség fészke, 134 házzal és 761 magyar lakossal. Postája Alsó-Kéked, távírója: Hidas-Németi. A Hernád partján állt Aba Sámuel vára, melynek azonban ma már csak nyomai láthatóak. Tőle vette nevét Abaúj-vármegye. A várat 1556-ban I. Ferdinánd serege bevette és lerombolta. A faluban van a néhai gróf Csáky János által épített régi kastély, mely jelenleg Kovács László tulajdona. Nemcsak az Árpádok alatt települt meg ez a hely, hanem a történelem előtti időkben is, amiről bronzkori leletek tanúskodnak.”

ATI

Adalékok Abaúj-vár-megye történelméhez

2009-03-20T14:34:00.001+01:00

Abaúj vármegyének a múltjáról a 16. századi nagyon keveset tudunk. A tatárjárás előtti időkből jóformán semmit. A vármegyei gyűlések jegyzőkönyvei csak az 1564-ik évtől fogva vannak meg, s ami egyéb történelmi iratok fennmaradtak, azok hézagosak, hiányosak. A fennmaradt iratokból pedig nehéz eldönteni, hogy a „civitatis” kifejezést mikor vonatkoznak a vármegyére, és mikor a vármegye székhelyére Abaújvárra.

Könyves Kálmán megyék élére ispánokat helyez, mely ispánoknak évente kétszer provincziális gyűléseket kell tartani. Köztudott, hogy Abaújvár az Árpád-korban mint megyeszékhely a király tulajdonában állt, és az ispán irányította. Abaújvár és a megye ispánjai:

1138-ban Máté nevű ispánnal,

1173-ban Antal nevezetűvel találkozunk, „comes novac civitatis”.

1198-1199 Dénes

1201 Ech

1203 Miklós ispán

1205 Miklós nádor

1205-1209 Bánk

1209 Benedek

1209 Márton

1212 Miklós

1214-1216 Sándor

1216-1219 Dénes tárnok, később nádor volt Abaúj ispánja. Őt Róbert esztergomi érsek kiátkozta.

1220 Benedek

1222 Márton

1222 Bánk (újra)

1223 Lőrincz

1230 Péter országbíró

1232 Péter

1233 Theodorus

Abaújvár várának első tisztjei közül 1235 körül Jordán várnagyot, Farkas seregvezért, Poson és Jakab főhirdetőket találjuk.

Abaújvár birtokai:

1249-ig Kaetetio (Kéked) és Bocsárd

1255-ig Csány

1258-ig Golop

1262-ig Forró, Devecser, Fancsal, Gönc, Zsujta, Kércs

1265-ig Nádasd

1267-ig Enyiczke

1270-ig Gönyü, melyek a megjelölt években adományozással mind magánbirtokba kerültek.

Az abaújvári esperességnek 1240-63-ig Niger Eustachius volt az esperese.

Az 1270-es években Abaúj vármegyének közigazgatási székhelyét – locus eathedralis – már Forró helységben találjuk, aminek oka az lehet, hogy a tatár Abaújvárt is elpusztíthatta.

Említésre méltó még Drugeth Fülöp aki 1313-27ig volt a megye főispánja, majd Abaújvár ura. Nincs közvetlen adatunk arra, hogy az irányítása alatt álló ispánsági központból mikor lett Drugeth Fülöp személyes tulajdona. Annyi azonban bizonyos, hogy 1355-ben özvegyének birtokában van. A városias jellgű királyi központból ekkorra egy nagybirtokos faluja lett.

Meg kell említenünk még Poháros Péter abaújvári főispánt, akinek idejében lesz Kassa a megye központja.

ATI

Örgek napi műsor

2009-03-19T09:24:00.003+01:00

Öregek napja Abújváron from Johny Mesteller on Vimeo.

Az Önkormányzat és az Abaújvár Jövőjéért Egyesület közös szervezésében került sor 2009. február 28.-án az Öregek Napjának megrendezésére. Ezen alkalomra állt össze tíz főből egy színjátszó csoport. Mivel az ünnepség a farsang idején került megrendezésre, így igyekeztünk a műsort is ennek megfelelően összeállítani. Öt színdarab került előadásra, melyet versek, viccek, énekek és a Griff tánccsoport lányainak fellépése színesített. Meghívásunkra ellátogatott hozzánk a Szia-klub kis csapata is, kiknek vidám éneke harsogta tele a Kultúrtermet.

A felnőtt zenészek kíséretében pedig Roskóné Zsuzsa két szívhez szóló dallal lepte meg a hallgatóságot.

Csuha Pál polgármester ünnepi köszöntője után a műsort adók egy szerény csokorral köszönték meg Simonné Szabó Irénke néninek felkészítő munkáját.

Ezt követően egy szál virággal köszöntötték a teremben lévő legidősebb ünnepeltet, név szerint G. Ács Andrásné, Margit nénit.

A vacsora ideje alatt Lázár Zsolt előadóművész élőzenével szórakoztatta a résztvevőket. A délután folyamán fiatal asszonyaink felajánlásával készült süteményeket és a konyhai dolgozók által sütött pogácsákat ízlelgethették vendégeink, valamint ezen alkalommal került sor először, hogy a falu népe megkóstolhatta a Földváron termett szőlőből készült saját termelésű borunkat és pálinkánkat. Ezt követően - mindenki által dicsért- finom vacsorát szolgáltunk fel.

Abaújvár gótikus erődtemploma

2009-03-18T21:03:00.004+01:00

Hetedik évfolyamát most végző heti barangolásaink során eddig egyszer jelentkeztünk – a vizsolyi templom bemutatásával – a történelmi és épített emlékekben bővelkedő Hernád-völgyből (Magyar Nemzet, 2005. június 11.). A következő hetekben sorra látogatjuk a Bodrog és a Hernád folyó, valamint a szlovák államhatár közrefogta Zempléni-hegységben található, kevéssé ismert műemlékeket.

Az 1950 óta használatos, csúf nevű B.-A.-Z. megye középső betűje a történelmi Abaúj vármegye csonka, Magyarországon maradt részét jelenti. Egykori székhelye, Kassa olyan közel van a szóban forgó területhez, hogy – különösen a vámhatár lebomlása után – a környékbeliek jobban járnak, olcsóbban megússzák, ha oda járnak vásárolni. Az egykori szabad királyi város még most is sokkal több magyar vonatkozású történelmi nevezetességet és pompás látnivalót kínál, mint a borsodi megyeszékhely, Miskolc.

Az Árpádok korában még Abaújvár volt a vármegye központja. Megegyezik a történelmi hagyomány és a tudomány abban, hogy az Aba nemzetségbeli Sámuel (Szent István sógora) jelölte ki a Mátra vidékétől északra fekvő új ispánság székhelyéül Újvárt valamikor az 1030-as évek végén. A Hernád mentén vezető északi kereskedelmi út – a Kárpát-medencét a Balti-tenger-mellékkel összekötő ősi borostyánút – ellenőrzése egyben a környék gazdasági hatalmát jelentette, nem csoda hát, ha Sámuel királynak (1041–1044) ellenlábasai támadtak. A völgy korábbi lakói is emeltek erődítményeket a tágas folyóvölgy fölötti magaslatokon, Újvár és a közeli Szina határában két prehisztorikus földvárat ismer a régészet, az előbbit építette át ispánsági központtá az Aba nembeli uralkodó. Leszármazottai még jó két évszázadig vezették a megyét.

Novo Castróként említi először birtoklevél 1068-ban, 1153-tól Vywar, Abawyuar alakban rendszeresen szerepel írásban a hely. 1241-ben a tatárok nem tudták elfoglalni, IV. Béla király a vész elmúltával kővár építését rendelte el (1251), egyúttal udvari rangra – nádorrá, ítélő-, tárnok-, főlovászmesterré – emelte a megye mindenkori ispánját. 1312-ben a rozgonyi csata hozott fordulatot Újvár történetében: Károly Róbert király leverte az Aba-származék Amadé fiak hatalmát, s a szövetségeseit ültette a helyükbe. Előbb az itáliai eredetű Drugeth család, majd a Perényi família tagjai lettek a vár és a megye zászlós főurai.

A váron belül épült a település első temploma a XI. században. A román korban bővítették, a XIV. század első negyedében átépítették. 1317-től homonnai Drugeth Fülöp volt az abaúji comes, egyben az egyház kegyurasága. 1332 és 1335 között évi átlagban 22 garas pápai tizedet fizetett az újvári pap, ez virágzó plébániáról árulkodik, a két terminus közé tehető a gótikus templom elkészülte. Ez az épület a huszita háborúk idején elpusztult, s a XV. század végén új egyházat emeltek helyette. Kisebb, ám fölöttébb meredek hegy ormán, a település központjában találjuk Abaújvár gótikus templomát. Ovális kőfallal kerített, egyhajós, keletelt tengelyű épület, nyugati homlokzata elé kilépő, nyolcszögletű, gúlasíkos toronnyal. Érett és szabályos gótikus alaprajzú és arányú, az oldalát megerősítő támpillérekkel. Nem sokáig szolgálta a római egyházat. Kassa környékén korán gyökeret vert a reformáció, Abaújvár lakói a környező településekéivel együtt az 1540-es években már Luther vallását követték. A templombelső lemeszelt falképeit 1912-ben találták meg, 1966-ban kerültek napvilágra az északi fal freskói. Éppen száz évvel korábban, 1866-ban készült a torony, olyan „hiteles” középkori formában, hogy eredeti gótikusnak látszik.
Az épület ijesztően romos állapotban, félbehagyott talajvíz elleni szigetelésével várja sorsának jobbra fordulását. A magyar fővárostól 260, Miskolctól 80, Kassától 20 kilométer távolságra van. Okkal feltételezem, hogy ha a határ túloldalán lenne, a szomszéd már régen rendbe tette volna.

2008. május 31.

Ludwig Emil

A Magyar Nemzet Online-ról átemelve

Abaújvár 12 pontja

2009-03-17T22:02:00.004+01:00

Megfogalmazta: Tóth istván lekipásztor

Internetes kommunikáció

2009-03-10T08:00:00.010+01:00

Tudta, hogy két ember beszéde közben a hangok a kommunikáció kevesebb, mint 20%-át teszik ki?
Pedig így van.
A mosoly, mimika, tekintet, gesztus, mozgás, testtartás változásai, azaz a nonverbális (nem nyelvi) jelek alkotják kommunikációnk több mint 80%-át.

Beszélni tudunk egymással, hisz évezredek óta műveljük ezen képességünket. A papírra írott kommunikációval sincs gondunk, bár ezen képességünket csak évszázadok óta gyakoroljuk.

Ám mi a helyzet az egyik legújabb, számunkra legismeretlenebb kapcsolattartási eszközzel, amit nevezzük egyszerűen csak ,,internetnek''? Hisz az ezzel való üzenetkezelést jobb esetben is csak néhány éve űzzük.

Az internet az ember által eddig megalkotott legösszetettebb kommunikációs eszköz. Hiszen gondoljunk csak bele: írott szöveggel, hanggal, képpel, videóval, vagy ezek bármilyen kombinációjával lehetőségünk nyílik mondandónk kifejtésére.

És itt meg kell említenünk egy lényeges dolgot. Mi a neten legtöbbször az írott szöveg egy speciális formáját használjuk internetes kommunikációnk kapcsán; Mégpedig a beszélt nyelvhez hasonlatos írott szöveget. Nem azt a kifejező, jól átgondolt, szépen megfogalmazott irodalmi nyelvet, mint a papírra írva. Pedig ez az irodalmi nyelv volt hivatott kiküszöbölni azt a fogyatékosságát a szövegünknek, mely a fent említett nonverbális jelek elhagyásából fakad.

Mi következik ebből?

Az, hogy üzenetünket tökéletlenül ,,kódoljuk'' (azaz fogalmazzuk meg), majd mikor a címzett ,,dekódolni'' (értelmezni) próbálja mondandónkat, a legtöbb esetben hibásan fogja azt megtenni. Azaz mást fog érteni alatta, mint amit mi szerettünk volna közölni vele.
Ez a legtöbb esetben óriási félreértésekhez vezet. (Aki használt már azonnali üzenet kezelő programot, az saját példájából is ismerheti ezt a helyzetet pl: Microsoft Messenger, avagy MSN, vagy Skype)

És ez történik a mi kis csevegődobozunk kapcsán is. Csak ott a helyzet még rosszabb. Itt az üzenet nemcsak a fent említett okok miatt torzul, hanem a terjedelmi korlát is tovább csökevényesíti a szöveget. Ám a legfőbb gond a többszöri üzenetváltás során keletkezik. Torzulások hadán megy keresztül az eredeti értelem, és ember legyen a talpán, aki meg tudja mondani, honnan, és miért indult a vita, főként, hogy miért is tartunk jelenleg ott ahol? A helyzetet tovább rontja, hogy egy bizonyos idő után nem lehet visszakeresni a korábbi üzeneteket. Valamint, hogy még az álnevek is váltakoznak.

Tehát az internet alkalmatlan a kommunikációra?

Dehogy! Sőt a messze a legtökéletesebb távközlési eszköz, melyet az ember megalkotott. Csak újszerűsége miatt még nem tanultuk meg jól használni.

Mi a teendő?

Csupán kicsit jobban oda kell figyelnünk szövegalkotásunkra.
-Valamelyest erőltessük meg magunkat, és próbáljunk meg választékosabban fogalmazni, mikor netes szöveget írunk.
-Amikor csak tehetjük, használjunk hangulatjeleket, így pótolva a nonverbális kommunikációt. Pl: :D ;) :P :(
-Amikor lehetőség van rá, éljünk a szövegformázási lehetőségekkel, bátran használjunk vastagon szedett betűket, aláhúzást, dőlt karaktereket, vagy CSUPA NAGYBETŰS ÍRÁST (hangos beszéd jele), ahol ennek szükségét látjuk.
-Mondandónknak megfelelő helyszínt válasszunk. Például óriási hiba volt a csevegőben kezdeményezni párbeszédet a falu ügyeiről. Erre a céra a Fórum, vagy a blog lett volna alkalmas.
-Ha tehetjük, mondandónkhoz csatoljunk képeket, vagy akár videókat. (Csak annak tűnik nehéznek, aki mégsosem próbált ilyet.)
-De a legfőbb, hogy tisztában legyünk a fent leírtaknak, így elkerülhetjük a félreértéseket, felesleges indulatgerjesztést, és közösségé formálódhatunk, és ez által egyénként is többé válhatunk, de ami igazán értékes lesz az a létrejövő egység.

Aki tartozott már netes közösségbe tudja mennyi mindent képes adni, az a csoport számára, ha tiszteletben tartja a ,,netes együttélés normáit''. Ellenben akinek még nem volt alkalma ezt megtapasztalni, remélhetőleg nálunk, alakuló webközösségünkben erre lesz lehetősége.

Kik a ti hőseitek?

2009-02-22T21:01:00.002+01:00

Ezerkilencszáztizenöt. Az Isonzo-vonalon járunk most. Az Osztrák-Magyar Monarchia csapatai állnak szemben Olaszország hadseregével az Alpok hegység mesés tájain. Bár az olaszok létszáma jóval meghaladja a monarchia csapataiét, a talján előretörés mégis megtörik. Állóháború

van kialakulóban.

A háború malmai máshogy őrölnek mint ezelőtt. A csata kimenetele már nem a megszokott férfi a férfi elleni küzdelemben, gyors előretörésben, visszahúzódásban, majd újraszerveződésben dől el. Most érzi először a világ, hogy ez már nem az emberek, hanem a gépek harca. Hatalmas ütegek ontják egymásra a poklot mindkét oldaláról a frontvonalnak. A katonák sáncokat ásnak, mely megvédik őket a lövedékektől, és az ellenséges rohamoktól. Ezekben az árkokban folyik az élet, na meg a vér is. A hadseregek elsősorban nem támadó, hanem épp ellenkezőleg, védő funkcióra voltak berendezkedve. Mintha a középkorban két vár állt volna egymás tőszomszédságában, és katonái a várfalakról lőtték volna egymást, és próbálták volna meg elfoglalni a szemben álló erődítményt.

Ebben a forgatagban találjuk magunkat Zagora és Plava települések közelében. Az olasz ágyúk hevesen dolgoznak, miközben a monarchia csapatai megpróbálnak rést törni az itáliaiak sáncain. Mivel alapvetően védelemre van berendezkedve mindkét fél, így egy-egy roham jelentős áldozatokat követel a támadóktól. Mikor egy-egy katona elbukik, bajtársai megpróbálnak segíteni rajta, ám ez a legtöbb esetben nem elegendő élete megmentéséhez. Szakszerű orvosi segítségre van szüksége a sebesültnek. Ám a csatamező közepén nincs kórház, mely elláthatná a sérültet.

Vagy mégis?

Egy tartalékos főorvos alig harminc lépésnyire az olasz lövészárkoktól állította fel kötözőhelyét egy házban. Ide kerülnek a sebesültek, és a jó doktor szakadatlanul látja el a sérülteket, jóllehet saját életét téve kockára ezzel másokéért. Négy óra hosszán át áll helyt a véres ütközet közepén, pedig az ágyúk tüze már a ház födelét is beszakítoja. Még négy napon keresztül marad a frontvonalban. Ez alatt az idő alatt több mint ezer gránát repült a falura, melyben a rögtönzött szanitéc műhely állott. Az ötödik napon a zászlóaljparancsnok megtiltotta a helybenmaradást. Így az orvos visszavonult. Tömérdek ember életét mentette meg az elvérzés és az elfertőzés veszedelmétől.

Az Est nevű napilap 20 000 korona jutalomdíjat tűzött ki ,,magyar katonák példátlan vitézségének és önfeláldozásának elismerésére''. A katonaorvosnak járó 1000 korona doktor Nagymáthé Gyuláé lett. Mert így hívták azt a férfit, aki hőstett véghezvitte a Zagora és Plava melletti faluban.

De ki is volt ez az ember valójában? A hősök neve általában életük egy kiragadott pillanatát örökíti meg, pedig nem egy csettintés alatt válik valaki hőssé, és nem csak addig marad az.

Nagymáthé Gyula 1887 decemberében született Zsujtán. Itt végezte az elemit, majd a felvidéki Lőcsére íratták be gimnáziumba. Innen az erdélyi Erzsébetvárosra került, ahol letette az érettségit. Mindig is orvos akart lenni. Beiratkozott hát az orvostudományira Budapesten. Az egyetem végzése közben Berlinben is medikus lett. A fizika tantárgyat nem mástól tanulta mint báró Eötvös Lóránd professzortól. Az orvosi diplomát 23 évesen szerezte meg. Ő lett Magyarország legfiatalabb doktora.

Eztán következett az első világháború, melyben a fent említett tettével tüntette ki magát. A Horthy korszakban a kormányzó úr tette elismeréseként vitézi rangra emelte, és vitézi címmel tüntette ki. Zsujta és környékének vitézi telkein Hutkai Andrással osztoztak. A második világháborúban is részt vett, majd a fordulat után, mely számára név, rang, és birtokvesztést jelentett ugyanúgy folytatta orvosi pályáját, mint annak előtte.

Szolgálta a monarchiát, hősiesen helyt állt az első világháborúban, a tanácsköztársaság idején maga Kun Béla osztotta be a Tiszántúlra orvosi szolgálatra, majd érdemei elismeréseként vitézzé ütötték, de ő közben tovább praktizált, végigharcolta a második világégést is, a Néphadsereg immár őrnagyként vette át, orvosi pályáján kitartott a Rákosi rezsim alatt is, majd 1966-ban a Kádár rendszerben kérte nyugdíjaztatását. Ám praxisát nem lökte félre. Továbbra is hivatalában maradt nyugalmazott orvosként. Élete 98-adik évében, 1975-ben megkapta 75 éves aktív praktizálásáért a vas diplomát.

Így annak idején nemcsak ő volt a legfiatalabb, de az idő elteltével ő lett a legöregebb orvos is hazánkban. Jelenleg a zsujti temetőben alussza örök álmát rokonai és betegei körében, kiknek életében életét segítette.

Útja példa értékű mindenki számára. Mégis napjainkban talán a két kezemen képes lennék megszámolni azokat, akik emlékét őrzik. A Nagymáthé Gyulák helyébe Gáspár Győzők és Kelemen Annák léptek, kik ,,munkájukkal'' nemhogy segítik országunk népét, hanem szembeköpik és lerombolják mindazt amit a Nagymáthé Gyulák hosszú sora egykoron felépített. Pedig a lehetőség mindenki számára megadatik, hogy példaképet válasszon magának. Mondjátok, kik a ti hőseitek? A Nagymáthé Gyulák, vagy a Gáspár Győzők?

Minden a fejekben dől el

2009-02-18T19:40:00.007+01:00

,,Mert a ma cselekedetei határozzák meg jövőnket''

Történt egyszer, nem is oly régen, hogy Abaújvár honlapjának üzenődobozát nem csak név nélküli perlekedésre használták, hanem arra a célra is, amiért mikor szerkesztettem a weblapot lehetővé tettem a ,,csetelést''. Történetesen, hogy a közösség belső kommunikációja javuljon, gyorsan tudjunk információkat megosztani egymással, melyre azonnali visszaigazolás is lehetséges.

Tiszteletes adott hírt egy alig pár órás régészeti felfedezésről. Rögtön felkaptam a fejem, már csak a Perényi név hallatán is. A net segítségével azonnal információgyűjtésbe kezdtem, majd felhívtam az Atyát. Ő töviről-hegyire beszámolt az eseményekről, választ adva minden felmerülő kérdésre. Látszott, hogy ,,egy rúgóra járt az agyunk''. Mindketten azt szerettük volna, ha ez a felfedezés a falu javára válik.

Én azonnal megírtam egy kis cikkecskét, melyet felraktam honlapunkra, valamint elküldtem a Magyar Távirati Irodának.

Az erdemény pedig kis idő múlva meg is született. A Klubrádió, a National Geographic Magyarország, a Múlt-Kor, vagy a kulúra.hu is foglalkozott a dologgal.

Érdemes megvizsgálni az útvonalat.
Abaújvár Honlapja ---) MTI ---) Múlt-kor ---) kutúra.hu---) P13
És ki tudja még, merre keringhet szerte a világhálón.

Persze az érdem nem a miénk, hanem a régészeké, de ezzel a kis katalizátorral nagyot dobtunk a dolgon. Nem került semmibe, csak minimális idő ráfordításba, és így közös munnkával segítettünk azon, hogy Abaújvár neve ne csak a kisebbség deviáns (és minket a sárga földig lejárató) viselkedése kapcsán kerüljön a médiába.

Mert mindent lehet, csak akarni kell.

Valahol a brianszki erdőben

2009-02-15T11:41:00.003+01:00

Egy régi kép a II. világháborúból. Falunk legidősebb embere Varga Bertalan és egy gönci ember a brianszki erdőben.

"Ave Caesar....."

2009-02-03T21:40:00.003+01:00

" Ave Caesar morituri te salutant!"
Köszöntötték a római császárt 2000 évvel ezelőtt a halni készülő gladiátorok. Mi abaújváriak viszont nem halni készülünk! Mi élni akarunk és fogunk is! Ezért mi is üdvözöljünk. Ave Kemencés ház! Légy üdvözölve megálmodóiddal, megépítőiddel! Üdvözlünk a továbbélés legújabb létesítményeként! Őszinte szívvel kívánunk sikeres, eredményes működést! Ez a létesítmény újabb bizonyítéka annak, hogy sokan bíznak a jövőben.
A "Kemencés ház" beharangozó honlapja mintaszerű, valóban megakad az ember szeme rajta,gratulálok!
Abaújvár honlapján más vendég látó helyek is szerepelnek. Név-lakcim-telefonszám. Ennyi! Ezzel ma már nem lehet vendéget csalogatni! Tisztelt tulajdonosok, ideje lenne valami jobbat, szebbet a leendő vendégeknek kínálni, mutatni.
Tudom, hogy helyi lakosoknak és szlovákiai magyar barátainknak is vannak további elképzeléseik a vendég látásról, üdültetésről. A falu csodálatos környezete, levegője adott, az álmok megvannak. Most már csak meg kell valósítani!
Tudom, hogy a recesszió idején ez nagyon nehéz, de most kell cselekedni! Mert a recesszió elmúlik, és aki csak akkor kezd ébredezni az behozhatatlanul lemarad!
Kedves leendő vendég látók ezt ne felejtsék el!
Dely György

"Lássuk Uram..........."

2009-01-20T15:25:00.004+01:00

Tisztelt "egy Újvári lakos"!
Nagymamám mesélte egyszer a következőt: Óriási jégeső kerekedett. Egy szegény parasztember a tornácról nézte elkeseredve, hogyan megy tönkre eddigi munkája, hogyan válik semmivé a jövőévi kenyér. "Lássuk Uram! -mire megyünk együtt!"- mondta, és fogta a cséphadarót, és ő is verni kezdte a gabonát.
Egy rövidke mondatban válaszoltam a gyors üzenetekben irt gondolatára, de most kissé bővebben írnék az egészről.
Alig egy éve még úgy nézett ki a falunk, mint az a fuldokló akin mindjárt átcsapnak a hullámok. És ekkor jött a segítség. Köszönjük Uram! Azóta sok minden megváltozott a faluban. Sikerült közös összefogással szépítgetni társadalmi munkában. Sokan vettünk részt benne, és nem csak a látható eredmény volt ennek a következménye. A munka közben olyanok jöttek össze akik ismerték ugyan egymást, de beszélgetésre nem sok alkalmuk volt. Megismerték egymást! Elkezdődött a faluban egy olyan folyamat amit az okosok társadalmi összefogásnak neveznek, az erő pedig az összefogásban van!
Külső segítséget kaptunk köszönet érte! Akkor hát "Lássuk Uram, mire megyünk együtt!" De lássuk a reakciókat is! Volt aki azt mondta: "Ez az ember megérdemelne egy hálaadó Istentiszteletet!" A legtöbben örültek a változásoknak. Én szégyellem leírni, de már hónapok óta nyomja a begyemet a következő. Idézem: " Mit akarnak itt ezek a jöttment tótok! Nekünk nem fognak parancsolni!" Sajnos ilyen "köszönetféle" is elhangzott!

A faluban közel 20 internet előfizető van. Ez gyakorlatilag 60 ember közvetlen hozzáférését jelenti. Egy év óta mindenkinek lehetősége van arra, hogy az abaújvári honlapon elmondja véleményét, javaslatokat tegyen. Önnek is kedves "egy Újvári lakos"! Sajnos egy két piszlicsáré ügyben folyó szégyenletes névtelen vádaskodáson túl semmi nem történt.
Ketten-hárman ugyan elmondjuk gondolatainkat, ötleteinket, de mindez pusztába kiáltott szó, mert visszhang, vélemény ötlet nincs! Icinke-picinke! Kempingező! Vidéki Katolikus! és a többiek! Hol vannak ilyenkor Önök!? Nincs véleményük? Nincs javaslatuk?
De kritizálni fognak! " Lássuk Uram, mire megyünk együtt!" Tényleg nem lehet másképp, csak együtt, vállvetve, mert 25-30 ember nem tud úgy eredményesen dolgozni, ha a többi 250 ember nem áll mögötte!

Abaújság

2008-12-27T23:00:00.000+01:00

Abújvár honlapja ide s tova immár jó egy éve üzemel. Nemrég útjára indult e közösségi blog, az Újvári napló is. Ez alatt az idő alatt számos értékes és érdekes írás látott napvilágot ezen oldalakon.
Ám egy kicsiny falu jórészt elöregedett lakosságágának java része nem jut hozzá ezen írásokhoz, hiszen még internet kapcsolata sincsen. Ezért született meg az ötlet, hogy ki lehetne adni egy nyomtatott lapot is a honlap és a blog válogatott cikkeiből. A neve legyen mondjuk: Abaújság.
A lentebb közölt publicisztikámat is ide szántam, valamint készítettem egy listát, azokról az írásokról, melyeket bele kellene rakni az újságba. Ezek a következőek:

400 éve együtt - Fazekas István - Honlap/Egyház rovat

A hónap müemléke - Hajdú Ildikó - Honlap/Egyház rovat
Az Abaújvár Jövőjéért Egyesület története - Mestellérné Tóth Szilvia (a honlapon lévő írást dolgozta át, aktualizásta)
Abaújvár várának története - Wolf Mária írása kivonatozva
Mandur a falu utolsó tehene - Dely György - Blog
Országzászlónk története - Csuha István írása nyomán-M.J. - Blog
Szeretet nap Abaújváron - Tóth István és Viktória - Honlap/Egyház rovat
Várpiknik?..vagy akármi más! - Dely György - Honlap
Szentációs régészeti lelet - Mestellér János - Honlap

Valamint lenne egy Visszatekintő címü rovat, melyek a fontosabb események kronológiáját tartalmazná (szalma Betlehem, rszágzászló helyreállítás, pályzatok, stb.).

Én vállalnám a megszerkesztését (illetve már csinálom is :)), az egyesület pénzéből pedig lehetne fedezni a sokszorosítást, ami egyébként egy minimális összeg.
Kb 10-12 oldalas lenne, és 80-100 példány kellene készíteni, hogy jusson mindenkinek, akinek kell.
Mit szól mindehhez a nagyérdemü?

Publicisztika

2008-12-27T22:38:00.000+01:00

Üdvözli a Kedves Olvasót
az Abaújvár Jövőjéért Egyesület lapja
az Abaújság!

Lapunk elsősorban Önhöz szól, aki kicsiny falvunk Abaújvár lakója. Önhöz, kinek ugyanúgy érdeke, mint mindenki másnak ezen a településen, hogy községünk épüljön, szépüljön, falvunk egye szebb, s jobb legyen, és egy élhető világot hagyjunk majd egyszer magunk után, itt ezen a kicsiny darabka földön, melyre Újvár vára épült egykoron. Mert ez a dolgok rendje, és ez így megy már bizony több mint egy évezrede mifelénk. Hát ne szakítsuk meg mi sem a hagyományt, bármilyen nehéznek tünik is ez a feladat.

Mert biz’ annak tünik.

Nagyot fordult ismét a világ kereke. Ami egykoron fontos volt, s meghatározó, az mára lényegtelenné vált, s mi nem számított akkor, most mindennél előbbre való. És ez nem más, mint az egyén és a közösség. Régen mindenki közösségben gondolkozott. Nem önmagára gondolt elsősorban, hanem arra, ezt hogyan kellene munkámat elvégeznem úgy, hogy az másoknak is hasznára váljon. Használjon a Termelő Szövetkezetnek, a Tanácsnak, és ha ez így lesz, akkor ez hasznára válik az országnak, az államnak, és ha jó az államnak, akkor jó a népnek is, azaz Nekem.

Ma már nem így van. Az egyén önmagát állította a középpontba. Mindent úgy cselekszik, hogy neki jó legyen. A többiek jobb esetben már csak másodlagosak, de többnyire egyáltalán nem is fontosak. Pedig a fent vázolt képlet, még most is érvényes. De ezt már csak igen kevesek látják.
Ezért is alakult meg az Abaújvár Jövőjéért Egyesület, hogy ismét a közösséget helyezze előtérbe. Célunk az, hogy átlépjünk önző kicsinyes érdekeinkön és együtt tegyünk egymásért, közösségünkért, falvunkért. És ezért tartja most kezében az Olvasó ezt az újságot, mely által a közösség a közösséghez szól.

Lapunk többnyire Abaújvár honlapján és Abaújvár közösségi blogján (internetes naplóján) az Újvári Naplón közzétett írásokat tartalmaz, rendszerez, ám tudjuk azt, hogy sokaknak nincs internet kapcsolatuk, így nem juthatnak el hozzájuk ezen írások, ezért most így, ily módon szeretnénk, hogy részesedjenek azok is, kiknek eddig erre nem volt lehetőségük.

Forgassák a lapokat olyan szeretettel, mellyel mi készítettük Önök számára őket, ily módon fizetve meg munkánk fáradalmait!

2008-12-04T21:20:00.000+01:00

Mandur, a falu utolsó tehene.

2008-12-04T20:23:00.000+01:00

Erzsébet napján reggel elvitték a falu utolsó tehenét. A Molnár család apraja nagyja megkönnyezte. Az unokák azért mert szerették, a felnőttek ezért is, meg azért, hogy lezárult egy sok évtizedes korszak. Persze mi is sajnáljuk, mert nincs többé finom, frissen fejt tej.

De a faluban is lezárult egy évezredes korszak, hiszen az újvári portákon mindig ott volt a lábasjószág. Tizenöt évvel ezelőtt nem egy portán volt 3 tehén. Mikor mi idejöttünk már senkinek nem volt 3 tehene. Fogytak a gazdák, és 11 év alatt elfogytak a tehenek.

Tudom nem nagy ügy, egy tehén nem csinál nyarat! Igaz! De bennem más gondolatokat is ébreszt.

Ló már régóta nincs a faluban, de tehén se! Fogynak a sertések is! Egyszer belőlük is levágják az utolsót, s már csak a baromfiak maradnak.

Tudom, hogy a most itt élők közül egyikönk sem éli meg!

De azért kíváncsi lennék, hogyha már csak az utolsó tyúk utolsó tojása lesz , akad-e egy Újvárról elszármazott ember aki kotlót ültet rá, vagy a szarkák martaléka lesz.

Gondolkozzunk el rajta. Érdemes!

Dely György

Csetelünk?

2008-11-27T20:06:00.000+01:00

Mikor leültem a géphez,nem erről akartam írni, de az elmult napok "csetelései" nem hagynak nyugodni.
Nem hagynak nyugodni, mert a honlapot nem bulvár lapnak inditották, mint ahogy a blogot sem! Külön kérése volt Főszerkesztőnknek, hogy csak szinvonalas írásokat adjunk közre! Nem irodalmi szinvonaluakra gondolt akkor, hanem arra, hogy hasznos gondolatokat, ötleteket, akár saját érzéseinket írjuk le, de semmiképen sem triviális sárdobálást, ok nélküli rágalmazást.
A cél nem a piszli-csáré egyéni ellentétek tárgyalása!
A cél az, hogy ezt az isten-hátamögötti kis falut megismertessük az országgal, hogy ötleteket, segitséget kapjunk felvirágoztatására. Hogy idevonzzuk az embereket, hogy a falu lakóinak eddigi munkáját, fáradozásait bemutassuk. Igen, van mit megmutatni, mert az utóbbi egy évben mérföldeket léptünk előre! Kezd virágozni a falu, és bárki bármit mondjon is ez a falu közösségének az érdeme! EURÓPAI FALU lettünk! Kell ehhez kommentár? Azt hiszem, hogy nem! Hát akkor viselkedjünk is európai módra!
Nem fogjuk hagyni, hogy honlapunk bulvárosodjon!

Tisztelt Falusi Katolikus! Kérem, felejtse el az előző napok "cseteléseit" és látogassa továbbra is Abaúvár honlapját és az Újvári naplót. Mint közelben lakó lehet, hogy jó ötleteket is tud adni.

Kedves csetelők! A gyors üzenetek rovata nem azt a célt szolgálja, amire használva lett! Ha szükségessé válik, megszüntetjük! Holmi ál-, művész-, meg mindeféle nevek alatt lehet felelőtlenül irni. Sajnos ezidáig csak hárman irtunk saját nevünk alatt. Lehet, hogy csak ennyien vállaljuk a felelőséget? A "névtelen " csetelők közzül kettőről biztosan tudom hogy ki Ő! Háromról biztosan tudom, hogy újvári lakos! Elárulták magukat.

Ezt már mindenkinek mindenkinek írom! Korrekt írásokat,-akár kritikákat is-, javaslatokat, ötleteket örömmel fogadunk és szivesen megjelentetjük azokat.
Ha lehet, névvel együt!
Dely György

Márió, a varázsló Abaújváron

2008-11-21T16:11:00.000+01:00

Mario, a vrázsló Abaújváron from Johny Mesteller on Vimeo.

Engedd be a........

2008-11-09T20:40:00.001+01:00

Ez a trianoni időkből származó mondás kezdi felvenni eredeti értelmét? Lehet, csakhogy az óta sok víz lefolyt a Hernádon!
"kiveszik a párnát is a fejünk alól, mi mégis nyugodtan alszunk" te hagyod? A magyar még mindig hagyná, mint évszázadok óta annyiszor hagyta. Nekem Aesophos meséje jut eszembe a rókáról és a hollóról! Bizony, a róka kiénekelte a holló szájából a sajtot. A holló pedig sopánkodott és várta, hogy a sült galamb a szájába repüljön! Ismerős? Mi magyarok elképesztően pesszimisták vagyunk! Mindig, mindenben és mindenkiben csak a rosszat látjuk, fel sem tételezzük, hogy tiszták a szándékaik! Ha cselekvésről van szó, nem teszünk semmit, várjuk, hogy majdcsak tesz valaki valamit.
Ezekben a falvakban, a miénkben is, az örökösök ebek harmincadjára hagyták a szülői jusst. Nagyrészük romossá vált, vagy a beköltözők tették rommá. Eladni nem volt érdemes, mert a tényleges értéknek a töredéke volt a forgalmi érték. Végre akadtak, akik változtattak ezen. Jelentősen megnőtt a forgalmi érték, tünedeznek a romok, szépül a falu. Csenyéte réme, amely komolyan fenyegette a falut, - ha nem is tűnt el – már nem jelent komoly fenyegetést.
Én nem hiszem, hogy azok, akik ingatlant vásároltak (vásárolnak) a befektetésen kívül hátsó szándékuk lenne. (A befektetett pénzük egy év alatt már megduplázódott és ez csak nőni fog, de mindannyiunk ingatlana a körülmények változása miatt ma már jócskán felértékelődött.) De nemcsak a szlovák határ mentén, hanem a román, horvát és szlovén határ mentén ugyan ez a helyzet. Ismerem azokat, akik itt vásároltak ingatlant,- néhányan tizen évvel ezelőtt – de nem hiszem, hogy a jó levegőn való pihenésen, az üdültetésen és a hiányosan ismert anyanyelv megismerésén kívül más szándékuk is lenne.
A határ túloldalán lesz vellnesz központ, megépül a Hernád híd, van és bővül az ipari park, kell a munkaerő! Itt helyben nyilvánvalóan csak néhány embernek, de 4-5 km-el távolabb soknak, csak át kell menni a Hernádon. Csak az ittenieken múlik, hogy utána mennek a munkának, vagy várnak a sült galambra és felkopik az álluk!
Nos, lehet választani! Csenyéte sorsa, vagy a szlovákiai magyarok! A félelem, a tespedés, az összeomló házak, vagy virágzó élettel teli falu! A szociális segélyből való tengődés, vagy a néhány kilométerre levő normális megélhetést nyújtó munkahely között!
Nekünk, időseknek sem mindegy a választás, de remélem, hogy vannak és lesznek fiatalok, akiknek meg végkép nem mindegy!

Országzászlónk története

2008-11-06T14:27:00.002+01:00

A történelem viharai Abaújvár községét sem kerülték el. A két világháború elsősorban emberáldozatokat szedett. Az I. világégés során jelentős számban vesztették életüket fiatalok, nős, és családos emberek. Hasonló nagyszámú veszteség érte a lakosságot a II. világháború alatt. Nem maradt más, mint emlékezni a háborúk halottaira, és osztozni a hozzátartozók gyászában. Ezen túlmenően az 1914-18-ban elesettek emlékére a lakosság Hősök kertjét létesített a közösség központjában lévő szövetkezeti bolt telkén.

Ahány elesettje volt a falunak, annyi fenyőfát ültettek a kertbe. A területet gondosan bekerítették, a fákat ápolták, a parciót gondozták.

Kezdeményezésre a megsérült, vagy kipusztult fák helyett az iskola udvaron ültettek újabbakat, ezzel nemcsak az idősebb korosztályt, de az iskolás gyermekeket is emlékeztették a borzalmas eseményekre. Később emlékmű létrehozását határozták el. Ez 3 lépcsős alapra épült. Az alsó részen 110*110 cm-es, a felsőn 65*65 cm-es négyzet alapú kúpos alakú faragott, és terméskőből kirakott építmény létesült. Magassága 205 cm. Tetejének középpontjától mintegy 4 méter magas rúd állt ki, melyekre a megemlékezések, és a nemzeti ünnepek alkalmából az ország zászlaját vonták fel. Így a világháborús emlékmű egyben országzászlóként is funkcionált. E néven is illették, és nevezik még ma is a falu lakói: Országzászló.

Az 1940-41-es években épült. Az építést Makláry János református kántortanító, tartalékos honvédzászlós, a leventemozgalom helyi főkapitánya kezdeményezte, melyet a teljes lakosság támogatott. A munkák szervezését és irányítását is ő végezte. Az építkezés kivitelezője, a márványtábla elhelyezője Kántor Hubert helybeli kőfaragómester volt, aki a neveket is belevéste a márványtáblába. A tereprendezési és építési munkákban a segédmunkát a levente egyesület tagjai díjtalanul biztosították. A lakók az anyagszállítási munkákban vettek részt, szintén díjtalanul. Az emlékmű felavatásán az egész lakosság részt vett.

Az építmény azonban kikezdte az idő vasfoga, a zászlórúd is korhadásnak indult, a zsászlófelvonások is megszűntek. Az 1950-es évek második felében felémerült felújításának igénye. A lakosság, és különösen a hozzátartozók részéről az a kérelem hangzott el a tanácstestület felé, hogy az építmény renoválása során kerüljenek megörökítésre a II. világháborúban elesettek nevei is. Így az addigi emléktábla kicsinek bizonyult. Az akkor még élő, és tevékenykedő kőfaragó mester vállalta egy olyan márványtábla elkészítését, melyre mindkét világháború halottainak nevei felkerülhettek. A tanácstestület vezetői közül elsősorban Juhász István vb. titkár támogatta és szorgalmazta a kérelmek megvalósulását. Így került sor a jelenlegi emléktábla elhelyezésére, és a renoválásra. A felmerülő költségeket részben a tanácstestület, részben a hozzátartozók, és a lakosság önkéntes anyagi felajánlásiból fedezték. Az adományoszást elsősorban a református egyház szervezte. A márványtáblába vésett neveket a hozzátartozók és mások Amerikában élő rokonaiktól kért és kapott aranyfestékkel (arany-levélporral) festette ki a kőfaragó. Az így elkészült emlékmű avatására 1958-ban került sor. A halottak napján történt koszorúzási ünnepségen a teljes lakosság részt vett. Az iskolás gyermekek műsorát K. Kovács János református lelkipásztor emlékbeszéde zárta, ezt követően került sor ünnepi istentisztelet keretében a templomban megemlékező ünnepség tartására. A halottak napján történő koszorúzás gyakorlattá vált, és mind a mai napig ápolja a falu ezen hagyományt. Az ezt követő időszakban folytatódott az építmény állagának megőrzése, gondozása. Faragott és terméskőből készült kerítés köréje. Az elkorhadt zászlórúd helyébe csúcsára állított faragott kőkocka került, mely ma is rajta van. A kockát N. Szabó József helyi lakos, kőműves készítette. Így zászlórúd különvált az ,,országzászótól'', kicsevel mögé helyezték el.

Az 1970-es években a község több közterületén fenyő telepítéseket végeztek, melyhez a csemete szükségleteket a Kéked társközségben működő csemetekertből biztosították díjmentesen. A fenyőfákat a helyi lakosok a Tanács és a Hazafias Népfront bizottság szervezésében társadalmi munka keretein belül ültették el. Ebben az időszakban került sor az emlékmű melletti, üresen álló közterület bekerítésére és ezüstfenyő csemetével való beültetésére. Az ehhez szükséges ezüstfenyő csemetéket Sopronból hozatta a tanács elnöke. Az elesettek számánál több csemete fácska került telepítésre, részben a terület adottsága és az esetleges kipusztulásra való tekintettel.

A kor azonban ismét kikezdte az országzászlót. A rendszerváltás követő években az önkormányzat elhanyagolta a sírkertet, így gaz ütötte fel fejét, a kiskapu kiszakadt, a fal megbomlott, a márványtáblán gombák jelentek meg. Ezért az Abaújvár Jövőjéért Egyesület Mestellérné Tóth Szilvia kezdeményezése által 2008-ban egyesületi pénzből, és közadakozásból, társadalmi munka keretein belül az önkormányzattal közösen renoválta az emlékművet, és rendbe rakatta a mellette lévő Hősök Kertjét. Így ma ismét az elesettek emlékéhez méltó emlékművel rendelkezik a község, mely a falu ékéül is szolgál.

Csuha István írása nyomán - Mestellér János

2008-10-31T22:38:00.000+01:00

Biztos,hogy...? Nemrég olvastam egy érdekes mondatot az egyik napilap hasábjain,mely arról szólt,hogy "kiveszik a párnát is a fejünk alól,mi mégis nyugodtan alszunk".Szöget ütött fejembe ez a gondolat.Vajon tényleg ennyire súlyos a helyzet,vagy "magyarosan dramatizált" megfogalmazásról van szó.Nyilván a környéken élő emberek élvezik hasznát az ingatlanfelvásárlási rohamnak de biztos,hogy jó lesz ez hosszútávon?Mennyi új munkahely teremtődik majd?Lesz egyáltalán ilyen vagy továbbra is szomszéd országunk érdekeit tartják majd fontosnak az új ingatlantulajdonosok?Nehéz választ adni e kérdésekre.Mondhatnánk az idő mindenre választ ad.Óvatos duhajként annyit fűznék hozzá,hogy falvaink népességét és kinézetét illetően jól alakul a dolog.Rendezett és szépen felújított házak mutatják a betelepült szlovákok munkáját.Mégsem hagy nyugodni a dolog.Biztos,hogy szükség volt rájuk ahhoz,hogy újra éljenek,éledjenek falvaink?Sok-sok kérdést sorakoztattam föl pár mondatban mert sejtem,hogy jó pár embert foglalkoztatnak hasonló gondolatok,ahogy ennek hangot is adtak a médián keresztül.Nem vagyok elfogult egyik oldallal szemben sem.Nem tudok választ és igazából jósolni sem szeretnék.Csak egy picit sajog a szívem...